Tudod, mi leszel, ha nem eszel rendesen?
Kicsi.
*
Kresznerics Ferenc (1766–1832): író, nyelvész, tanár, r. k. pap, az MTA t. tagja (1831). Fő műve a Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal (I–II. Buda, 1831–32.) 1832-ban elnyerte az MTA nagy jutalmát. E mű volt a Czuczor–Fogarasi szótár előfutára.
Nyakas ember lévén sorozatos fölszólítások és feddések ellenére sem volt hajlandó saját tanári kéziratai címlapjára írni, hogy „a főigazgató úr tekintélyével és beleegyezésével”, inkább távozott a szombathelyi líceumból az Isten háta mögé, Ságra plébánosnak, mivel
saját elhatározásából és tehetsége szerint írta tanulmányait.
*
Kresznerics atya nem hasonlított Hunfalvy Pálra, aki Die Ungern oder Magyaren című, német nyelvű munkájában (1881) a székely írás hitelességével kapcsolatban a teljes tagadás álláspontjára helyezkedvén, az írás megszerkesztését „néhány ismeretlen XVII. századi tudósnak” tulajdonította: „Als die Hunnenschaft der Székler zum Dogma geworden war, componirten einige Gelehrte des XVII. Jahrhunderts ein Alphabet, das das Hunnisch-Székelyi'sche sein wollte.” Magyarul: „Amikor a székelyek hun eredete dogmává vált, néhány ismeretlen, 17. századi tudós megalkotta a hun–székely ábécét.”
E hazugság meggyökeresedett az akadémiai gyomkertben és azóta is mérgezi kultúránk, anyanyelvünk ismeretét, meg a közgondolkodást.
A hazugság leleplezője tömérdek, XVII. század előtti rovásemlékünk, valamint szerzőnk életrajza. Hunfalvy jogvégzett ember volt, akinek hallgató korában betéve kellett tudnia a Corpus Iurist, benne Mátyás király 1478. évi V. törvénycikkét, ami elrendelte, hogy „a kirovó mellé a vármegyéből egy alkalmas nemest kell állítani, a ki eskü alatt legyen köteles a jelen decretum tartalmához képest mindazt szemmel tartani és megtenni a mi a felséges király úrra és magára a vármegyére nézve igazságos.
1.§ És ezen felül a falusbírák minden megyében kötelesek a rovásnyeleket három egész évről egy e célra elrendelendő törvényszékre elhozni és eskü alatt s lajstromban is a megye elé terjeszteni, a megye pedig tartozik azokat a király úr számára híven összeírni.”
*
Akkoriban még nem találtam föl a nyelvrégészetet, de az alapfogalmak évezredek óta közszájon forogván megsúgták minden érdeklődőnek, hogy a ró, kirovó, a rovásnyél szavak milyen írás használatát jelentik adóügyekben? Tán ugyanazt, amit a leró, rovott multú, fölró, megró, ráró, rovás stb. szavak és kifejezések? Sőt, azt is, hogy a rovás az össznépi magyar műveltség része volt: falusi bíró, jobbágy és nemes egyaránt értette. Tanú erre maga a törvény, ami az összes érintett számára világos kellett legyen, máskülönben hogyan léphetett volna hatályba?
A ró, rovás stb. származékai vajon miért terjedtek el a hajdan Magyarországhoz tartozó országok területén is: Horvátország, Szlavónia, Szerbia stb.?
*
Hunfalvy Pál a Bach-korszaktól kezdve hányszor állt az igazság oldalán?
És mai hívei, akik a fönti hazugsággal mételyezik a honi tudományt? Mi több, a nekik kiszolgáltatott egyetemistákat? Miért fáj nekik, hogy népünk – a jobbágyok is – írástudók voltak már a XV. században?
*
Kórházi szobatársam naphosszat hallgat. Ebédre eszik pár falatot, elnyel rá egy pohár vizet, aztán a fal felé fordul. Hogy alszik-e vagy sem, nem tudom.
Egyszer izgatottan fölül, s kiabálja a nővér nevét. Ráadásul zörög, kopog, rázza az ágyát.
Jön az ápolónő: – Mit óhajt? – kérdi szigorúan. Ilyen a modora.
– Csak azt szeretném kérdezni, kedves nővér, hogy meghaltam-e?
