2024. március 29., péntek

Élvezte a pillanatot

Végső búcsú Kubát Jánostól
Megemlékezés Kubátról (Dávid Csilla felvétele)

Megemlékezés Kubátról (Dávid Csilla felvétele)

Varjú Márta méltatja Kubát János életművét (Dávid Csilla felvétele)

Varjú Márta méltatja Kubát János életművét (Dávid Csilla felvétele)

Tóth Eszter kolléganőnk felolvasta Fodor István emlékező sorait (Dávid Csilla felvétele)

Tóth Eszter kolléganőnk felolvasta Fodor István emlékező sorait (Dávid Csilla felvétele)

Matuska Márton (Dávid Csilla felvétele)

Matuska Márton (Dávid Csilla felvétele)

A Magyar Szó székházának dísztermében egykori főszerkesztőnkre, Kubát Jánosra emlékeztünk. Valamikori kollégánktól elsőként Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője vett búcsút. Többek között emlékeztetett arra, hogy Kubát János irányításának idején a lap élete tele volt megrázkódtatásokkal – a Magyar Szóval több minden történt abban a másfél évben, mint az előző, csaknem fél évszázadban.

– Már a kinevezése sem volt szokványos: Kubátot Radoman Božović tartományi kormányfő, akiről akkoriban „Vajdaság fő- és felelős szerkesztője” gúnynévvel beszéltek, kérte fel, hogy legyen a tartományi jelentőségű, „rakoncátlan” tájékoztatási eszköz, a Magyar Szó főszerkesztője. Kubát kedvelte a kihívásokat, a lap irányításával mindig is kacérkodott, így igent mondott. 1991. január 30-án kinevezték megbízott főszerkesztőnek, első, párton kívüli főszerkesztő volt – hallottuk. Elegáns és ravasz megoldásokat talált azokra a feladatokra, amelyeket az akkori, tartományi kormány ruházott rá. Sikerült megőriznie a lapot, annak hitelességét. Háborúellenes, tiltakozó tevékenységen alapuló szerkesztéspolitikája mellett 1992. május 21-i leköszönéséig kitartott. – Emelt fővel távozott, hiszen elérte azt, hogy ne Božović akarata érvényesüljön, és hogy szerkesztőségünk megmaradjon. Fennmaradtunk, neki köszönhetően – mondta Varjú Márta, majd arra is kitért, hogy János miként kezelte az 1991-es mozgósítások kérdését. – Itt, a szerkesztőségben bejelentette, hogy mától a nők veszik át a hatalmat! A férfiak tűnjenek el, mentsék a bőrüket! – emlékezett vissza a főszerkesztő.

A gyászülés folytatásában Diósi Árpád kollégánk felolvasta Csordás Árpád emlékező összeállítását, amelyben felidézte, hogy Kubát János mindig elegáns volt, hogy nem akart olyan lenni, mint a többség, és hogy a mának élt – Élvezte a pillanatot, ennek élt, ebben találta fel magát legjobban. A saját útját járta töretlenül, Kubát Jánosnak örök hálával tartozom, nagyon sokat tanultam tőle – hallottuk. Csordás Árpád kollégánk emlékező sorait hétfői Sportvilág kiadványunkban olvashatjuk majd.

– Ha nincs Kubát, nem lenne ma Magyar Szó. Rendkívül bátor, tehetséges, és nagyokat kockáztató ember volt. Nemes kockázat volt az, amikor az ország, az akkori Jugoszlávia széthullása folyamán merte elvállalni a délvidéki, magyar képviseletet egy olyan rezsimmel szemben, amelyben mindannyian veszélyben voltunk. Vitték az embereket a csatatérre, mit tettek volna a Magyar Szóval, ha nincs egy olyan ember, aki elvállalja azt, amit ő elvállalt? – szólalt fel a megemlékezésen Matuska Márton publicista. – Szembefordult még Miloševićtyel is, merte vállalni azt, hogy folytassuk az 1944/45-ös megtorlásról szóló tárcasorozatunkat. Különleges erkölcsi tartása lehetővé tette azt, hogy mindenkivel koma volt – emlékeztetett Matuska, aki szerint Kubátnak, és az említett, a lapban folytatásokban közölt tárcasorozatnak köszönhető az, hogy a Magyar Szó megszerezte a vajdasági magyarság teljes bizalmát.

A gyászülésen Kubát János életművét Piszár József nyugalmazott kollégánk is méltatta, az egykori sportrovat és saját nevében.