Jubiláló képeslapok

Csík Mónika

2019. október 3., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Napjainkban bevett szokás, hogy ismerőseinket, barátainkat sms-ben vagy Facebook-üzenetben köszöntjük fel, legfeljebb a rokonok, közeli hozzátartozók esetében teszünk kivételt, és telefonon vagy személyesen gratulálunk nekik ünnepekkor. A technika fejlődésével megváltoztak az üdvözlési szokásaink, hiszen jó pár éve még természetesnek számított, hogy képeslapok sokaságát hozta egy-egy jeles nap alkalmával a postás, ma már azonban csak elvétve döntünk az üdvözlés hagyományos, papír alapú formája mellett.

(Illusztráció – vonatmagazin.blog.hu)

Megvolt pedig a hangulata a képeslapküldésnek és a képeslapvárásnak is. Vallási ünnepek, születésnap, házasságkötés, gyerekszületés, névnap apropóján is befordult az ember a papírkereskedésbe, postaboltba, és kedvtelve válogatott a hagyományos vagy modern, túldíszített vagy minimalista, visszafogott vagy vicces képeslapok közül, s a kiválasztott példányra kézírással biggyesztette néhány szavas üdvözletét. A képeslapválasztás egyaránt tükrözte a feladó és a címzett ízlésvilágát, és az üdvözlő szöveget is illett úgy megfogalmazni, hogy személyre szabott legyen. A kapott lapokat pedig hetekig jól látható helyen: komódon, polcon őrizgette az ember, akár egy kedves emléktárgyat, amely nemcsak egy adott alkalomra, hanem arra a személyre is emlékezteti, akitől ajándékba kapta.

(Illusztráció – sokszinuvidek.24.hu)

Akik megőrizték kedvenc képeslapjaikat, utólag nyilván mosolyogva nézegetik őket, összevetve a különböző időszakokban kapottakat, hiszen a lapok stílusa folyton változott, igazodva a képeslapdivathoz. Ki gondolná, hogy a képeslapok története másfél évszázadra nyúlik vissza? Pedig eltelt kereken százötven év az első „levelezési lap” megjelenése óta, amely az Osztrák–Magyar Monarchiában 1869. október 1-jén került forgalomba. Akkor még „Correspondenz-Karte” névre hallgatott, s a feliraton kívül az osztrák és a magyar címer volt látható rajta, de hamarosan magyar elnevezése is hivatalossá vált. A megjelenése akkora feltűnést keltett, hogy postatörténeti adatok szerint már az első napon 10 ezer példány fogyott el belőle, 1871-ben 2,5 milliót adtak el, 1873-ban pedig 6,5 milliót kézbesített a magyar posta. Ily módon indult meg a levelezési lapok fejlődésének története, amelynek voltak hullámhegyei és hullámvölgyei, de szinte a napjainkig alig veszített népszerűségéből.

A képeslap az idők során formájában nem sokat változott, hiszen igazodott a párizsi Egyetemes Postakongresszuson megállapított 140×90 mm-es szabványhoz, kivitelezésében, díszítésében azonban széles paletta alakult ki a fekete-fehér litográfiáktól a kézzel készített rajzokon át a fotókig, fotómontázsokig, sőt a képzőművészeti alkotások reprodukciójáig, illetve az irodalmi és zenés képeslapokig. Témájukat tekintve legnépszerűbbek voltak a városképek és a tájképek, amelyek sokszor idegenforgalmi ösztönzésül szolgáltak, emellett életképek, történelmi jelenetek és nevezetességek, műemlékek, ipari objektumok, gyárak, bányák, közlekedési eszközök is – az omnibusztól a repülőgépekig – kedvelt motívumai voltak e lapoknak. A képeslap „aranykorában”, azaz a 19–20. század fordulóján kedvelték az összerakható levelezőlap-sorozatokat, ahol 10–12 lap együtt adott ki egy motívumot, de például csipke utánzatú, dombornyomásos képeslapok is készültek. A gyártók fantáziája határtalan volt, hiszen készítettek üdvözlőlapot fakéregből, élővirágból, fémlemezből, bőrből, ezüstből, hímzett selyemből is, s a legdrágábbak a „hajasbabásak” voltak, amelyek elkészítéséhez parókamesterre is szükség volt.

A neves aukciósházak kínálatában az érmék és bélyegek mellett egy-egy különleges képeslappéldány sokszor magas értéket képvisel, hiszen nemcsak a gyűjtők, hanem a kutatók számára is fontosak a régi képeslapok, lévén, hogy gazdag illusztrációs anyagul szolgálhatnak bizonyos témákhoz, illetve a városképek alapján jól megfigyelhetők az adott település változásai (efféle képeslapokat használtak fel például a II. világháború után Varsó rekonstrukciójában). Mindemellett a reklámipar fejlődésének, sőt a propagandának is érdekes lenyomatai lehetnek a régi üdvözlőlapok.

Érdemes hát átnézni pincét, padlást odahaza, hátha olyan kiadványokra bukkanunk, amelyek gyűjtők, kutatók számára pótolhatatlan forrásanyagul szolgálhatnak, ugyanakkor családunk emlékeinek felidézésére is jó lehet egy efféle leltár. S hogy az üdvözlőlapok története ne fejeződjön be másfél évszázad után, segítsük azzal, hogy időnként postázunk egy-egy példányt. Tapasztalatból mondom, hogy nemcsak annak lesz különleges alkalom, aki kapja, hanem már a kiválasztása, megírása is élményszámba megy.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége