2024. április 25., csütörtök

Jókai is szerette a körmöt

A martonosi Tandari-tanyán körömpörkölt főzőversenyt rendeztek
Készül a körömpörkölt (Fotó: Horváth Zsolt)

Készül a körömpörkölt (Fotó: Horváth Zsolt)

Az érmihályfalvi Oláh Imre pörköltkirály csapata (Fotó: Horváth Zsolt)

Az érmihályfalvi Oláh Imre pörköltkirály csapata (Fotó: Horváth Zsolt)

Vasárnap 118 csapat főzte a körömpörköltet (Fotó: Horváth Zsolt)

Vasárnap 118 csapat főzte a körömpörköltet (Fotó: Horváth Zsolt)

Néhány óra múlva nagyon finom lesz (Fotó: Horváth Zsolt)

Néhány óra múlva nagyon finom lesz (Fotó: Horváth Zsolt)

Sokan imádják, mások nemhogy az ízét, a szagát sem bírják. A feljegyzések szerint Jókai bablevesében kötelező „köret” volt. A neves magyar író Az aranyember című regényében még angyalbakancsnak nevezte, mert a malacköröm az angyalok lábbelijére emlékeztette, és olyan nagy szemű babot kellett használni hozzá, mint a görög szerzetesek rózsafüzérének szemei. A legenda szerint egyszer Jókai Balatonfüreden a saját ízlése szerint rendelte a levest, vagyis ahogy édesanyja és felesége, Laborfalvi Róza is készítette. Egy másik legenda szerint pedig éppen egy füredi vendéglőben tették elé malackörömmel és paprikás rántással az ételt, és annyira ízlett neki, hogy attól fogva már csak így volt hajlandó megenni a bablevest. Szó, ami szó, a körömpörkölt vagy a körömből készült ételkülönlegességek (köröm rolát, rántott köröm) az embereket megosztó ételek közé tartoznak, Van, aki égre-földre esküszik rá, mások pedig rá sem bírnak nézni. Kőkemény bográcsos étel, amelynek elkészítése mellett hosszú ideig elborozgathat egy baráti társaság. Vasárnap, a martonosi Tandari-tanyán megrendezett, sorrendben tizedik Hagyományőrző napon és körömpörkölt főzőversenyen pedig 118 benevezett csapat, illetve baráti társaság bográcsában készült a ragacsos, az ízületekre viszont kiválónak mondott étek, kihasználva egyben a verőfényes indiánnyár utolsó pillanatait. De mi is a titka a kiváló körömpörköltnek? Az egyik legfontosabb dolog minden bizonnyal a friss alapanyag, s a vasárnapi főzőverseny szervezői talán jobban odafigyelhettek volna erre, mivel a versenyzők közül többen halkan megjegyezték, hogy „szaga és színe is volt a husikának”, amit kaptak. Volt, aki négykerékre is pattant, hogy Magyarkanizsán vagy pedig Zentán szerezzenek maguknak olyan körmöt, amit gond nélkül bele lehet rakni a bográcsba. Bilicki István adai mesterszakács szerint a friss alapanyag mellett fontos, hogy először megdinszteljük a füstölt szalonnát, a bográcsba belevagdossuk a paradicsomot, s különböző fűszereket: vegetát, borsot, köménymagot, piros paprikát adunk hozzá. Hosszú ideig főzzük, egészen addig, amíg ragadós nem lesz a pörkölt. Persze mindegyik szakácsnak megvan a saját titka, hogy még mit ad hozzá, a legfontosabb mégis az, hogy komoly kitartás kell az elkészítéséhez, mesélte a szakács. A rendezvényre Vajdaság minden területéről érkeztek csapatok, de voltak versenyzők Magyarországról és Romániából is.

Oláh Imre a Bihar megyei Érmihályfalváról (Valea lui Mihai) érkezett böllércsapatával. A vasárnapi versenyen a pörköltkirály címet elnyerő szakács napilapunknak elmondta, hogy náluk először a körmöt zsíron pörkölik meg, s valójában ez a lényege az egésznek. Utána hozzáadják a hagymát, a paprikát pedig a főzés vége felé teszik bele. Ezt minél szaftosabbra, sűrűbbre főzik, hogy amikor kiteszik a tányérra, olyan legyen, mint a lekvár. Adnak hozzá egy kevés fokhagymát is, de ezt nem szabad túlzásba vinni, s hagyományos fűszerekkel, sóval, borssal és egy kis köménnyel ízesítik.

A verseny zsűrije szerint a legjobb körömpörköltet a topolyai Kinga-tanya csapata készítette, a körömből készült vegyes ételek mezőnyében pedig az apatini Haver Julija bizonyult a legjobbnak. A tájjellegű ételek kategóriájában a felsőhegyi Török Aranka érdemelte ki az első helyezést. A verseny fődíját a zentai Bogdán Zsófia és Novák Imre, illetve a martonosi Kenyeres Dénes érdemelték ki, a vándorserleg pedig a csókai Pozsár Richárd kezébe került.

Vajon milyen körmöt sóztak rám? (Fotó: Horváth Zsolt)

Vajon milyen körmöt sóztak rám? (Fotó: Horváth Zsolt)