Vidékünk mezőgazdászai között ma is vannak olyanok, akik nagy adag kétkedéssel tekintenek arra, ami most zajlik a világ mezőgazdaságában. A kicsik, a nagyok, de még a legnagyobbak között is vannak, akik nem hiszik, hogy a digitalizáció az agráriumban is olyan gyorsan teret hódít, hogy aki nem halad a korral, legfeljebb muzeális értékként számíthat fennmaradni. Persze, a hagyományos módon készített, organikus termelésből származó kézműves termékek is reneszánszukat élik, de ez egy külön téma és külön kategória. Nagyon úgy fest, ez utóbbi ágazat feltételeinek valójában lehet, hogy sokkal nehezebb lesz a jövőben megfelelni, mint digitalizálni. A biotermesztésnek azonban egy kívánatos szegmenseként meg kell maradnia és teret kell nyernie az ágazaton belül. Ugyanakkor az ipari termelés is éppen a digitalizáció segítségével tolódhat el abba az irányba, hogy mind közelebb kerüljön az organikus technológiához.
A mezőgazdaság versenyképességének megőrzése érdekében elengedhetetlen a precíziós gazdálkodás eredményeinek mielőbbi adaptálása szűkebb pátriánkban is. Vannak ugyan biztató jelek, viszont összességében sajnos jócskán el vagyunk maradva.
Szemléletformálás, az újra való nyitottság és bátorság kell ahhoz, hogy a precíziós technológiák segítségével a mezőgazdaságot is a 21. századba „tolhassuk át”. Ebben azonban sokat segíthet a kormány által meghirdetett agrárdigitalizációs stratégia. A gazdák más technológiai színvonalat szoktak meg, más termesztési kultúrában nevelkedtek, ezért bizonyos berögződéseket sokszor nehéz „levetkőzni”. A terményárak évről évre alacsonyabbak és ezt úgy tudják ellensúlyozni a gazdálkodók, ha mind olcsóbban próbálnak mind többet termelni, ügyelve közben a minőség javítására is. Mindez leírva egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban azonban nem könnyű az átállás. A mezőgazdaság digitalizációja a klímaváltozás hozta kihívások árnyékában is az egyik legfőbb kérdés most az ágazatban.
A PRECÍZIÓS TECHNOLÓGIA IS CSAK EGY LÉPCSŐFOK
A precíziós technológiák bevezetése nélkül nehéz lesz a versenyképességet megőrizni az élet minden területén, így a gazdaságban és a mezőgazdaságban is. Az agráriumban azonban ez is csak egy lépés lehet a felsőbb szintek felé. A fejlesztések úgynevezett negyedik fázisát kell megvalósítani, amelyet a tudás megfelelő alkalmazása jellemez az ágazat minden szektorában.
A puszta technológia alkalmazása helyett egy összehangolt rendszerben kell értékelni, és a versenyképesség érdekében felhasználni az adatokat. Szerbia egyelőre gyerekcipőben jár a precíziós technológiák alkalmazása terén, de már többször is bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk gyorsan tanulni és előrelépni, főleg, ha a jövedelmezőség is erre ösztönzi majd az ágazati szereplőket.
A korábbi tapasztalatok azt jelzik, hogy az eddig lezajlott három ipari forradalom nemcsak az ipar és a gazdaság, azon belül a mezőgazdaság működését változtatta meg gyökeresen, hanem alapjaiban rendezte át a társadalmi struktúrákat is. A technológiai vívmányoknak köszönhetően olyan eszközök válnak elérhetővé a széles tömegek számára, amelyekről korábban csak a sci-fi irodalomban olvashattunk.
A harmadik ipari forradalom idején, melyet digitális forradalomnak is neveznek, az analóg, mechanikus technológiákat felváltották a digitális rendszerek. Az internet és a személyi számítógépek elterjedésével felgyorsult az információáramlás és vele párhuzamosan a technikai fejlődés is.
EZ MÁR A NEGYEDIK
A negyedik ipari forradalom már arról szól, hogy az elérhető összes technológiát úgy összehangolják, hogy a gyártósoron dolgozó gépek képesek legyenek egymás között is kommunikálni. A következő lépés pedig, hogy amennyiben hibát észlelnek, azt emberi beavatkozás nélkül is képesek legyenek kijavítani.
Ma már ott tartunk a fejlődésben, hogy minden, ami repetitív, azt a gépek is képesek elvégezni. A jövőben az emberre az ilyen területeken már nem lesz szükség csak irányítóként.
Az eddigi ipari forradalmakkal ellentétben a most zajló több szegmense kevésbé látható és érzékelhető a tömegek számára, hiszen nagyrészt a gyártósorok automatizációját jelenti, s emellett rengeteg olyan innovációt, amelyeket jelenleg a mérnökök és az informatikusok igyekeznek funkcionálissá fejleszteni. Eltérnek a vélemények arra vonatkozóan, hogy ezt az evolúciós lépést mikor fogják megtenni a gazdaságilag vezető országok iparai. Hogy csak a szélsőségeket említsük, egyes becslések szerint ehhez szükség lesz a következő 80 évre, az automatizációs fejlesztéseket végző német vállalatok szerint azonban ez már 2025-re megvalósulhat.
Hasonló a helyzet a mezőgazdaság területén, ahol szintén könnyen helyettesíthető automatizált gépekkel az emberi munkaerő. Sőt! Az igény is kifejezett, hiszen ma már szinte senki sem akar a földeken robotolni. Jó eséllyel még a kézműves termékek előállítását is digitalizálni fogják?
