Napjainkban 600 millió hatvan év feletti személy él a világon. Számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Európa pedig a legöregebb kontinens. Idősödő vagy talán pontosabban fogalmazva gyorsan öregedő világban élünk. Az öregedés pedig mind az egyén, mind a társadalom szempontjából rendkívül komoly problémát jelent még a nálunk sokkal jobb módú, elégedettebb és egészségesebb népességű országokban is.
Október elseje, az idősek világnapja, persze mindig jó alkalom arra, hogy elsajnálkozzunk a szépkorúak sanyarú sorsán. A szakavatottak közleményeikben idéznek a különféle felmérések szomorú statisztikáiból, aztán minden marad a régiben. Mert a baj orvoslásához nem elegendő az elmélkedés. Ahhoz az állam hathatós intézkedései szükségesek. Az viszont – rendszerint ilyenkor, évente egyszer – a nyugdíjasok egyszeri pénzsegélyében (ami az idén személyenként ötezer dinár lesz) merül ki. Jobbik esetben pár százalékos nyugdíjemelésre is lehet számítani. Aztán megy az élet tovább. A következő őszig. Vagy választásokig.
Pedig a kimutatások és a statisztikák aggodalomra adnak okot. Szerbia, globálisan nézve, Európa tíz legöregebb népességgel rendelkező országa között van. A 65 évesek és az annál idősebb személyeknek a száma az összlakosság19 százalékát teszi ki. A 2011-es népszámlálás adatai szerint több mint 1,7 millió 65 évnél idősebb személy él Szerbiában. Az előrejelzések szerint pedig 2030-ig már minden ötödik személy ebbe a korosztályba tartozik majd. Az elkövetkező években az állapotok csak tovább romlanak, hiszen alacsony a népszaporulat, kevés az újszülött, nagy az elhalálozási arány. Aztán itt van az utóbbi évek legnagyobb problémája, az elvándorlás is.
Az elmúlt években végzett kutatások sorra azt mutatják, hogy európai viszonylatban a szerbiai idősek helyzete rendkívül kedvezőtlen. Az országban élő, 75 évnél idősebb személyeknek a 45 százaléka ugyanis anyagi gondokkal küszködik. Ezen belül is a nők helyzete nehezebb: a 75 évnél idősebb nők 25 százalékának, és a férfiak 16,5 százalékának vannak megélhetési gondjaik.
Szerbiában az idősek nagy része alacsony nyugdíjból él, amit a férfiaknak a 8 százaléka, a nőknek pedig a 17 százaléka nem is kap. Ezek az emberek sokszor idősen, betegen, magukra hagyatva különféle hátrányos megkülönböztetés, esetenként bűncselekmények áldozatává is válhatnak. A szerbiai háztartások 63 százalékában nincsenek 65 évnél fiatalabbak. Ez különösen a falvakban élő családokra jellemző. Sokan teljesen egyedül élnek, hiszen manapság nem jellemzőek a többgenerációs családok, ahol a nagyszülők, gyerekek és az unokák együtt élnek. Az is tapasztalható, hogy a korosztályok közötti szolidaritás az elmúlt évtizedekben rendkívül alacsony. Az egyedül élő idős emberek a szomszédhoz sem fordulhatnak, mert már a mellettük levő ház is kiüresedett, vagy pedig hozzájuk hasonló korú és helyzetű emberek élnek benne. Az ilyen helyzetben élő falusi emberek száma pedig csak növekedni fog, hiszen az egyik statisztika azt mondja, hogy várhatólag 2030-ig a világ lakosságának a 2/3-a városban fog élni. A nyugdíjasklubok, az idősek otthonai és az idősekkel foglalkozó szervezetek igyekeznek csökkenteni az idősek problémáit, de ezek leginkább a városban élő idősek helyzetén bírnak (némileg) javítani.
Közben évről évre csökken az aktív dolgozók száma, és egyre többet hallani az időseknek a gazdasági életbe való visszaintegrálásának a lehetőségeiről, amivel növelhető lehetne az aktív dolgozók aránya. Ugyanis az 1,7 millió nyugdíjasra valamivel több mint 2,3 millió foglalkoztatott van, holott ennek az aránya legalább 1:3 kellene, hogy legyen. Az alacsony átlagnyugdíj ebben „partner”, hiszen sokan, akár az egészségük rovására is kénytelenek tovább dolgozni. El sem csodálkozunk már azon, hogy az autóbuszokat ősz hajú sofőrök vezetik, és elmosolyodunk, amikor megpróbáljuk elképzelni, hogy egy korosodó biztonsági őr ugyan hogyan is reagálna rendkívüli helyzetben.
Az aktív korhatárt egyesek már a 70. illetve 74. életévig is kitolnák. Persze azt is mondhatnánk, hogy ha tovább élünk, akkor tovább is dolgozhatnánk. Mert hét évtized alatt 14 évvel emelkedett az átlagéletkor Szerbiában. A 2011-es adatok szerint az „már” 73,7 év.
Tovább élünk, de hogyan? Úgy, hogy örülünk, hogyha még találunk munkát és dolgozhatunk. Hogy megtűrnek bennünket. Minap ugyanezt hallottam egy vidékünkről elszármazott – Ausztráliában élő – ismerőstől. Mint mondta: „Addig élhetek ott jól, ameddig dolgozok. Persze aztán sem halok éhen, de már egyes dolgokról le kell majd, hogy mondjak.” Nos, ez engem ez nem vigasztalt meg. Éppen abban van a különbség köztünk, hogy kinek miről kell idős korban lemondani. A 60 év körüli korosztály ugyanis számos vonatkozásban új helyzetben találja magát. Ki milyenben.
