2024. április 18., csütörtök

Okkal sötét a nézőtér

Idén 26. alkalommal került sor Szabadkán a versenyjellegű Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválra. A főprogramban tizennégy produkciót láthattunk, Kínából, Dél-Koreából, Oroszországból, Lengyelországból, Olaszországból, Németországból, Belgiumból, Bulgáriából, Montenegróból, Bosznia-Hercegovinából, Magyarországról, valamint Szerbiából is. A fesztivál egyik érdekességét épp az adja, hogy különböző országok előadásait tekinthetjük meg, az pedig a sokrétűségét gazdagítja, ha Európán kívüli kontinensekről, távoli országokból is érkeznek produkciók. A rendezvénysorozat szervezői mindig is külön figyelmet fordítanak arra, hogy a kínálat minél sokoldalúbb legyen. Azt azonban már az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy a város ugyan jelentős támogatást biztosított, viszont tartományi és köztársasági szinten kevésbé járultak hozzá a költségvetéshez, így a lehetőségeik eléggé korlátozottak voltak. Brazíliából, Chiléből, Mexikóból, Spanyolországból, valamint Tunéziából is jelentkeztek a fesztivál pályázatára, némely produkciót pedig épp a pénzügyi limitáltság miatt nem sorolhatták be a programba.

Ennek ellenére idén is láthattunk különleges előadásokat. Nehéz helyzetben volt a zsűri, mivel sokféle produkció közül kellett kiválasztania a díjazottakat. Némelyik előadás kifejezetten a szövegre épült, de volt szöveg nélküli is. Némelyekben a főszereplők bábok voltak, és olyant is láthattunk, amelyben a színész játszik fontos szerepet. Egyes előadás régi, úgymond klasszikus mesét mutatott be újszerűen, más produkciók kísérletibbek voltak. Némely előadás a kisebb gyerekeket célozta meg, némelyik inkább a nagyobbakhoz szólt. Időtartalmilag a lengyel előadás kiemelkedett a 110 percével, de a legtöbb maximum egy óráig tartott. Ami mindenképpen jó, hogy az előadásokat ingyenesen lehetett megtekinteni. Szinte mindegyiken telt ház volt, de erre számítva is érdemes volt próbálkozni bejutni a produkciókra, mert akadtak pótszékek vagy padok, és ennyi időt még akár a lépcsőn ülve is ki lehet bírni. A felnőtteknek is élményszámba mehet egy-egy előadás megtekintése, mert még a jól ismert meséket is olykor bravúros színházi megoldások teszik élménydússá. A szervezők idén is nagy hangsúlyt fektettek a kísérőrendezvényekre, tanácskozásokra, műhelybemutatókra, könyvbemutatókra, kiállításokra is sor került, emellett a szép időnek köszönhetően a főtéren is zajlottak programok, ahol egy külön erre az alkalomra felállított színpadon főleg gyermekcsoportok léptek fel.

A fesztiválon ezúttal is láthattunk magyar nyelvű előadásokat, a versenyprogramban az egri Harlekin Bábszínház mutatta be a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfit, a kísérőprogram keretében pedig – határon átívelő együttműködés eredményeképp – a szegedi Kövér Béla Bábszínház lépett fel A farkas és a róka című produkcióval. A fesztivál megnyitóján és záróceremóniáján magyarul is köszöntötték a nézőket, és habár a fesztivál hivatalos nyelve az angol, valahol mégis egy kis keserű szájízt hagyott maga után az, hogy egy városban, ahol a magyar is hivatalos nyelv, egy olyan színházban, amely Kosztolányi Dezső nevét viseli, egy magyarországi produkció előtt, amely kifejezetten magyar meséken alapszik, és minden bizonnyal a közönség is túlnyomórészt magyar, nem lehetett megoldani a néhány mondatos felkonferálást magyarul is.

Habár a felnőtteknek is nagy élményt jelenthet az előadások megtekintése, ez a fesztivál mégiscsak elsősorban a gyerekekhez szól. Több produkcióra az iskolások csoportosan érkeztek, és legtöbb esetben az őket kísérő pedagógusok nagyon ügyesen fegyelmet is tartottak. Már magában az dicséretes, hogy gondot fordítanak a gyerekek kulturális fejlődésére, amelynek egyik fontos szegmense a színházba látogatás. Persze a gyerekektől nem is lehet elvárni, hogy teljesen csendben és mozdulatlanul üljenek. Főleg a kisebbek esetében figyelhetjük meg, hogy ami elsőre rosszalkodásnak tűnik, az valójában azonnali reakció a látottakra. Ha egy előadás dalos és zenés, akkor a kisgyermek késztetést érez, hogy ő is énekeljen és táncoljon. Szülők is érkeztek gyermekekkel, ami szintén nagyon dicséretes, habár egyes szülőknek nem ártana kicsit jobban belenézni a programba, hogy az előadás melyik korosztályhoz szól elsősorban. Egy kisebb gyermek nyilván nyugtalankodni fog, ha az előadás túl bonyolult a számára, nem érti meg és nem köti le a figyelmét. A pedagógusok ezt már tudják, de a szülőknek is szem előtt kell tartaniuk, hogy amikor a gyermekükkel színházba mennek, akkor az nem csak a kikapcsolódásról és az idő elütéséről szól. Ilyenkor a gyermeket a színházi etikettel is megismertetjük. Ehhez tartozik az is, hogy nem illik egy zacskónyi rágcsálnivalóval érkezni, mert a színház nem mozi. Ami viszont kiváltképp bosszantó és élményromboló tud lenni, azok az előadás idején csaknem végig mobilozó felnőttek. Nyilván akadnak esetek, amikor muszáj ránézni a telefonra, elküldeni egy-egy fontos üzenetet, ha épp lejáróban a parkolóidő vagy ilyesmi, de ezt is minél gyorsabban és észrevétlenebbül kellene elintézni, közben a monitorfényt lejjebb venni, hiszen egy világító telefon még így is irritáló tud lenni. A nézőtér okkal van sötétben. Számos előadásnál fontos szerepet játszik a fénytechnika, és ha az nem jut kifejezésre, akkor a produkció nem érvényesül kellőképp. Másrészt a mai rohanó világunkban sajnos túl kevés időt tölthetünk a gyermekeinkkel, egy színházi előadás megtekintésének pedig egy gyönyörű közös eseménynek kellene lennie. Arra a legfeljebb egy órára csak képesek vagyunk nem a Facebookkal vagy a hírekkel foglalkozni. Ez tiszteletlenség az előadás szereplőivel szemben is, és semmiképp sem mutatunk jó példát a gyerekeinknek.