Az iskolai házi feladattal kapcsolatban minden érintettnek más a véleménye. A gyerekek a legtöbb esetben nem igazán kedvelik, hogy egy fárasztó nap után otthon nem elég a sarokba vágni a táskát, hanem még az íróasztal fölött kell görnyedni, és egy-egy feladat megoldásával bajlódni, holott temérdek fontosabb dolga is akad egy diáknak. A tanítók és tanárok nagy része kifejezetten hasznosnak ítéli meg, persze abban az esetben, ha a gyerek rendszeresen foglalatoskodik vele otthonában. A szülők véleménye megoszlik, ha gyengébb jegyet szed össze a csemete, akkor többet kellett volna foglalkoznia a házijával, egyébként pedig teljes időpazarlás, ami nehezíti az életet.
A környezetünkben lévő iskolák tanítói, tanárai napjainkban általában igyekeznek odafigyelni, hogy a házi feladat ne legyen túlzottan megterhelő a gyerekek számára, de fölelevenítse vele az iskolában hallottakat, és gyakorolja azt. Néha nem sikerül jól fölmérni, és akkor több minden összeszalad, máskor meg épp könnyedebb nap van, de azért elmondható, hogy a gyerekek iskolai túlterhelése benne van a köztudatban, és a tanárok igyekeznek odafigyelni, hogy az otthoni munka ne legyen hosszadalmas és nehezen elkészíthető.
Vannak szakemberek, akik azt állítják, hogy a házi feladat nemcsak hogy nem szükséges, hanem egyenesen káros. Ők azzal érvelnek, hogy a gyerekek így is napjaik jó részét az iskola falai között töltik, a tanulmányaikkal foglalkozva. Ha az az idő nem elég arra, hogy a tananyagot megfelelően elsajátítsák, akkor az nem otthon fog nekik sikerülni. Ezenkívül elveszi az időt az olyan tevékenységektől, amit a gyerek valóban örömmel űzne, esetleg a pihenéstől, kikapcsolódástól, közös családi programoktól.
Tudom, erre az az érv, hogy a házi csak fél óra. De a szakemberek szerint megszakítja a felszabadult időszakot, terheli a fejlődő gyerekek agyát azzal is, hogy a házi feladatra gondolni kell, azt nem szabad elfelejteni. Épp eleget vannak a suliban a diákok, szükségük van arra, hogy a nap másik felét az iskolai kötelezettségektől mentesen, a kikapcsolódással tölthessék. Természetesen gyereke is válogatja, hogy kinek jelent az iskolai házi feladat kötelezettséget, hiszen vannak olyan gyerekek, akik boldogan, felszólítás nélkül ülnek neki még egy hosszú iskolai nap után is, de másokat meg úgy kell lasszóval összefogdosni, és a székhez ragasztani, ha a szülők azt szeretnék, hogy a gyerek elkészült házi feladattal menjen másnap iskolába. Ez viszont sajnos elég általános probléma, hogy a házi sok családban jelent konfliktusforrást. Vannak olyan diákok, akik egyszerűen annyira kimerülnek az iskolai órák során, hogy már képtelenek otthonukban – amely a nyugalom szigete kellene, hogy legyen a gyerekek számára is – koncentrálni. Nem tudják rávenni magukat, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak még iskola után is, ami nem érdekli őket. Vagy olyannal, amit tudnak, de már unalmas még az iskolai tanórákon túl is csinálni. Ez az, ami a házi feladat valódi veszélye. Olyan szakadékot képezhet gyerek és szülő között, amely kihatással van a családi kapcsolatokra, a gyerek önbecsülésére, önértékelésére, egészséges lelkiállapotára. Hiszen a szülők nagy része, ha teheti, igyekszik elősegíteni gyereke tanulási sikereit, figyelemmel kíséri a házi feladat elkészültét is. Könnyen válhat a szülőből egy folyton számonkérő és kontrolláló személy, ha a gyerek ellenkezik az otthoni tanulással kapcsolatban. Márpedig, házi feladat ide vagy oda, azt azért érdemes nem elfelejteni, hogy a kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolat a felelős leginkább a gyerek későbbi, felnőttkori érzelmi stabilitásáért, boldogságáért. Ez lenne a biztos alap, amelyre lehet építkezni. Ha nap mint nap, évről évre romlik ennek a kapcsolatnak a minősége azért, mert minden házikészítés családi ordibálásba fullad, akkor fel kell ismernünk, hogy a házi feladat nemcsak haszontalan, hanem bizonyos esetekben igencsak káros is lehet. Természetesen a legtöbb családot, aki iskolás gyereket nevel, nem érinti ilyen erőteljesen a probléma, de sokan beszámolnak időszakos vitákról, kellemetlenségekről.
Van a házi feladatnak egy olyan területe, amelyet nagyon jó lehetőségnek tartok a szülő-gyerek kapcsolat elmélyítésére, ha a szülőkben van hajlandóság ilyesmire. Olyan kutatómunkák, feladatok, amelyek igénylik a felnőtt részvételét, és együttesen tudnak valami érdekeset, izgalmasat alkotni. Természetesen sok házi feladat alkalmas arra, hogy a szülő megtalálja a módját a beszélgetésnek, az eszmecserének, de az azért nem várható el, hogy az anyukák és apukák otthon magántanárosdit játsszanak gyerekeikkel.
Ami biztos, a házi feladat létét megszoktuk. Az pedig, hogy hogyan alkalmazzuk, meghatározza, hogy hasznos dolog-e, vagy csak nyűg a gyerekek számára.
