2024. április 23., kedd

A fűtési idény hosszú, elkerülhetetlen és költséges

A késő ősztől kora tavaszig tartó fűtési idényben három biztos faktor van: hosszú, elkerülhetetlen és költséges. A vidékünkön a fűtési idény bizony nagyon hosszú. Ha enyhe és rövid a tél, ami a legkedvezőbb eset, akkor is legalább hat-hét hónap. Emlékszem olyan évre a közelmúltból, amikor szeptembertől június derekától fűteni kellett, ha nem akartunk fagyoskodni a lakásban.

Talán még soha nem vártam annyira a tavaszt, mint akkoriban, mert a hosszan tartó fagyos időjárás miatt nemcsak a fűtési időszak tolódott ki jelentősen, hanem a tervezettnél jóval többet költöttünk tüzelőre is. Igaz, a hosszú fűtési idény teljesen normális jelenség a kisgyereket vagy újszülöttet nevelő családoknál, ahol a nyári hónapokat leszámítva jóformán egész éven át melegíteni kell legalább egy-két helyiséget, hogy az apróságnak megfelelő hőmérséklet és kedvező körülmények legyenek a lakásban. A fűtési szezon másik kötelező velejáró az, hogy elkerülhetetlen.

Tetszik nekünk vagy nem, évről évre fűtenünk kell a lakást, ha nem akarunk megfagyni a hidegben, mert fűtetlen lakásban ez bizony könnyen előfordulhat. Ha valami elkerülhetetlen és ciklikusan előfordul, akkor az emberfiának nincs más választása, minthogy felkészül rá, vagyis bekészíti a tüzelőt. A felkészülésben már lehetnek különbségek, mert egyeseknek ez rövidke időszak, másoknak egész éven át tart. Természetesen a téli tüzelő bekészítését, a fűtés biztosítását nagyban meghatározza az is, hogy ki milyen módon és milyen energiahordozóval melegít.

Hiszen ahány ház, annyi szokás. Mindenki másként igyekszik megoldani a lakása felfűtését a lakóhelye nyújtotta lehetőségek, a pénzügyi forrásai és a tapasztalatai alapján. Távfűtéssel, földgázzal, villanyárammal, fával, szénnel vagy a mezőgazdaságban mostanság már csak mellékterméknek számító szója-, napraforgó- és kukoricaszárral, csutkával, illetve termálvízzel. A felkészülés a távfűtésnél, a földgáznál, a villanyáramnál jóval egyszerűbb és gyorsabb, mert biztosítani kell a megfelelő és működőképes fűtési rendszert, valamint egy halom pénzt, hogy utána legyen miből fizetni a számlát.

Ez számít a kényelmesebb felkészülési módnak, bár a felhasználó mindig kiszolgáltatottabb, mert ha áram- vagy gázhiány lép fel, illetve valamilyen gond van a rendszerrel, akkor könnyen fűtés nélkül maradhat. Ilyen szempontból a szilárd fűtőanyag biztonságosabbnak számít, mert ha valaki bekészítette a tüzelőt, akkor nem függ senkitől. A tüzelő bekészítése azonban a szilárd fűtőanyagoknál már macerásabb. Például, ha fával fűtünk, akkor azt először meg kell venni, majd megvárjuk, hogy kiszáradjon, mert leghatékonyabb olyan száraz fával lehet fűteni, amely legalább egy-két évet száradt.

Ezt követi a favágás és hasogatás, majd a tárolás. A fánál kétszer melegszik az ember, először amikor bekészíti, másodszor, amikor eltüzeli. A szénnel, szárral, csutkával hasonló a helyzet. A tüzelő beszerzése sem zajlik egyformán, mert vannak, akik gond nélküli kifizetik a fűtőanyagot zsebből. Mások viszont hónapokig takarékoskodnak, vagy részletre, illetve hitelre szerzik be a tüzelőt vagy fizetik ki a gáz- és az áramszolgáltatónak, illetve a távfűtő műveknek a számlát. Nyilván ez utóbbiak, a kispénzűek vannak többségben. A lakosságnak a tüzelő beszerzésében vagy a fűtés biztosításában egy közös törekvése van, mindenki szeretné minél olcsóbban megúszni.

És eljutottunk a legfájóbb ponthoz, bizony a fűtés mindig és mindenkinek sokba kerül, vagyis költséges. Bár az egyik barátom szerint nem a tüzelő kerül sokba, hanem a fizetés kevés. Lehet, hogy ebben is van némi igazság. Ettől függetlenül egy átlagos családi ház felfűtése egy szokványos télen optimális esetben is legalább több tízezer dináros kiadást jelent. Ha fával tüzelünk, ami az egyik legolcsóbb tüzelőanyagnak számít, akkor ez a költség átlagosan 60 000–70 000 dinár lehet egy fűtési idényre. A költségek tekintetében talán azok a falusi lakosok vannak a legjobb helyzetben, akik maguk megtermelik a tüzelőt a paraszti gazdaságban vagy az erdészetekben, ahonnan az erdőirtásokról gyűjtik össze a fát. A vidékünkön sok falusi ember él a környék nyújtotta lehetőséggel, és azzal fűt, amit a föld ad neki. Így nagyon olcsón jutnak hozzá a szója-, napraforgó- és a kukoricaszárhoz, valamint a kukoricacsutkához, amivel jól lehet fűteni.

Nehezebb helyzetben vannak azok, akik szilárd tüzelővel, vagyis fával vagy szénnel fűtenek, mert ezek beszerzése jóval költségesebb. Emellett időben meg kell vásárolni a tüzelőt, mert a fűtési idényben már általában csak nedves fát és szenet lehet kapni, ami kevésbé melegít és emiatt kelleténél több fogy belőle. A kispénzűek közül talál azok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben a fűtési idényben, akiknek a távfűtő művek, illetve a villany- és gázszolgáltató biztosítja közvetlenül vagy közvetetten a meleget. Hiszen nekik minden hónapban rendszeresen fizetniük kell a számlát, mert különben lekapcsolják őket, ezért már jó előre fel kell készülniük a fűtési idényre. És ez bizony hosszú, elkerülhetetlen és költséges.