Az íráshoz fotógaléria kapcsolódik, amely itt érhető el.
Rengeteg intézkedésre lenne szükség ahhoz, hogy a fogyatékosságnak valamilyen formájával élők valóban hatékonyan hozzá tudjanak férni minden média által felkínált tartalomhoz. A média számára már az első lépések is általában nehézségekbe ütköznek, hiszen sokszor nem rendelkeznek megfelelő számú emberi erőforrással, de pénzzel sem. Bizonyos módon, természetesen, drága megoldások és szoftverek nélkül is hozzá lehet járulni a veszélyeztetett csoport tagjainak felkarolásához, a valós és teljes megoldáshoz azonban erős háttértámogatás és az állam megfelelő viszonyulása kell. Ezek a megállapítások hangzottak el többek között a Kultúra és párbeszéd elnevezésű újvidéki panelvitán, amelyet ma tartottak meg a Vajdasági Levéltárban, s mely a halláskárosult személyek kultúrával és tájékoztatással foglalkozó médiatartalmakhoz való hozzáférésére összpontosított.
Ótos András felvétele
A jogi keret mindehhez adott, állapította meg a panelen Ivana Filipov, az esélyegyenlőségi biztos hivatalának munkatársa, hiszen már a 2006-ban meghozott alkotmány is tiltja a fogyatékossággal élők diszkriminálását. A 2006-ban, 2009-ben, majd 2014-ben elfogadott jogszabályok tovább szabályozták ezt a területet, a hozzáférhetőség megadását szorgalmazták és kötelezővé tették annak szavatolását a média esetében is. Sajnos, a fogyatékkal élők esetében gondot jelent az épületekhez való hozzáférés is, állapította meg, bejárati emelkedőt még kiépítenek, de az épületbe jutást követően sokszor már sehova sem tudnak elmenni az érintettek. Sajnos Szerbiában a hozzáférhető mosdók egyenesen a tudományos fantasztikum témakörébe tartoznak egyelőre, mutatott rá Filipov.
Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője közölte, a napilap a fogyatékossággal élőket érintő témák feldolgozásával, az érdekvédelmi szervezetek tevékenységéről szóló beszámolókkal folyamatosan igyekszik gondot viselni az olvasótábornak ezen részéről is. Igaz, hogy sok mindent meg lehet tenni pénz nélkül is, a fejlesztésekhez mégis elengedhetetlen az anyagi forrás, mondta. Az alapító részéről nincsenek fenntartások, a kisebbségi csoportok teljes felkarolása a cél, állapította meg. Hasonló véleményt fejtett ki Sonja Kokotović, a Vajdasági Rádió és Televízió programigazgatója is. Arra panaszkodott, hogy a témát érintő pályázati kiírásokon a közszolgálati médiát sokszor fel sem ismerik potenciális partnerként, mert eleve állami pénzből él meg, holott az efféle műsorok készítése ugyancsak a polgárok érdeke. Jelenleg évente 5200 perc hírműsort lát el a VRTV jelbeszéddel.
A Médiaasszociáció a jövőben határozottabban fellép majd az állami projektpénzek elosztásakor, mert a „szennylapok terrorjának” időszakát éljük, mely ellehetetleníti a polgárok, így a fogyatékkal élők érdekeinek médiában történő érvényesülését is, mutatott rá Stevan Ristić, a médiaszervezet igazgatóbizottságának elnöke. Jadranka Raletić, a halláskárosultak érdekvédelmi szervezetének elnöke a média fokozottabb figyelmét kérte a lakosság érintett kategóriájának problémái iránt.
A konferencia egyébként a Vajdasági Levéltár, a Vajdasági Hallássérültek Szövetsége, a kisebbségi és helyi média fejlesztési központja és a Heror Media Pont szervezésében, a városi önkormányzat és Svájc szerbiai nagykövetségének támogatásával, továbbá a Strauss Adriatic és a Coca-Cola cégek védnökségével jött létre.
