Hatalmas robbanás rázta meg egy hete Szaúd-Arábia keleti részét. Tíz drón zuhant az Aramco állami kőolajtársaság két termináljára, amelyek közül az egyik a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye.
A hajnali támadás következtében az ország napi kilencmillió hordónyi olajkitermeléséből majdnem hatmillió kiesett, ami óriási riadalmat keltett világszerte. Nem véletlenül, hiszen a robbanás okozta kár napi öt százalékkal vetette vissza a globális kitermelést. A tőzsdék emiatt már a hét elején pánikhangulatban nyitottak, a nyers kőolaj világpiaci ára pedig szédületes magasságba emelkedett. Mondhatni, kilőtt.
Hogy a drónokkal ki lőtt, azt még mindig csak találgatni lehet. Annak ellenére is, hogy alig néhány órával a robbanások után a jemeni polgárháborúban harcoló húszik magukra vállalták a támadást. Beteges ötlettől vezérelve már korábban is „küldtek” rakétákat Szaúd-Arábiára, és drónokkal is lecsaptak egy-egy ottani célpontra.
Komoly károkat ezekkel az akciókkal azonban nem okoztak. A próbálkozásaik többsége veszélytelen volt. A támadó eszközeik egy részét le is lőtték a szaúdi védelmi erők.
A múlt szombati incidens azonban megrázta a világot. Nagyot szólt, felforgatta a teljes olajpiacot. (Időközben lenyugodtak a kedélyek, hiszen a kiesett termelés nagy részét már sikerült helyreállítani).
Ezúttal alighanem nem őket terheli a felelősség a példátlan esetért. Persze az is lehetséges, hogy hirtelen megtanultak nagyon pontosan lőni. Ki tudja, talán igen, hiszen bőven jutott idő a gyakorlásra az elmúlt években, amióta Jement a belháború sújtja. (Az ország irányításáért a Szaúd-Arábia és szövetségesei által támogatott kormányerők és a szétzilált központi hatalom ellen fellázadt síita húszik küzdenek. Az utóbbiakat Irán segíti kezdettől fogva).
Kérdés azonban, hogy a világ egyik legszegényebb országában működő húszi lázadók honnan szereztek ilyen szuper pontosságú, nagy hatótávolságú harci eszközöket. Valószínűleg sehonnan, csak magukra vállalták a támadást. Talán figyelemelterelés miatt.
Nem biztos, hogy sikerült, mert időközben (amerikai műholdfelvételekről állítólag) már kiderült, hogy a drónok nem Jemen felől érkeztek, hanem Irak, illetve Irán irányából. Ráadásul az is elképzelhető, hogy valójában manőverező robotrepülők csapódtak be az olajterminálokba.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter sietve meg is gyanúsította Teheránt az akcióval, egyszersmind biztosította Szaúd-Arábiát, hogy az Egyesült Államok kész segíteni neki a hasonló támadások elhárításához. Kicsit furcsán hangzik a bejelentés, hiszen Szaúd-Arábia már így is tömve van jobbnál jobb amerikai fegyverekkel, amelyek képesek megvédeni az országot.
Ezúttal azonban csődöt mondott a méregdrága rendszer. Hiába a modern fegyverek garmadája (amelyeket szinte évente szereztek be dollárszázmilliárdokért, olykor többért is), valaki kijátszotta a védelmi eszközöket. Alighanem a Rijádban ősellenségnek tartott Irán. Csakhogy Teherán tagad, ám a szaúdiak nem nagyon hisznek neki.
A két ország között majdnem negyven éve feszült, ellenséges a viszony. Ott igyekeznek ártani egymásnak, ahol csak tudnak. Rivalizálásuk fő oka az, hogy minél nagyobb előnyre akarnak szert tenni a régióban a másik rovására. A küzdelem célja pedig a stabil és tartós befolyás biztosítása a közel-keleti iszlám országokban.
Eddig még nem keveredtek egymással nyílt katonai konfliktusba, de már hosszú ideje csatáznak egymás ellen. Más országok területén proxy (vagyis kihelyezett) háborút vívnak valamelyik harcoló fél támogatójaként. Közben arra törekszenek, hogy a dolgokat a saját érdekeiknek megfelelően alakítsák.
Az elmúlt fél évtizedben éppen Jemenben próbálta meg legyűrni egyik a másikat. Másutt – így például Szíriában és Irakban – is ütköznek az érdekeik. Ezekről a terültekről minden eszközzel igyekeznek kiszorítani egymást.
Bár még mindig nem egyértelmű, hogy a múlt szombaton honnan is érte csapás Szaúd-Arábiát, a közeli Irán akár oda is pörkölhetett. Talán így akarta figyelmeztetni Rijádot, hogy ne veszélyeztesse tovább Teherán érdekeit Jemenben, se másutt a térségben.
Az USA és – kulcsfontosságú közel-keleti szövetségeseként – Szaúd-Arábia nincs könnyű helyzetben, hiszen reagálniuk kell a csapásra. Washington semmiképp nem engedheti meg magának azt a „fényűzést”, hogy ha egy fontos pártfogoltját ilyen durva támadás éri, ne válaszoljon megfelelő módon.
Egy megtorló csapás azonban jelenleg csak súlyosbítaná a helyzetet. Legalább ekkora gond, hogy Donald Trump amerikai elnök reakcióit nagyon nehéz kiszámítani. Annyi azért egészen bizonyos, hogy Iránt meg akarja leckéztetni. Persze az is lehet, hogy nem, mert hol ezt szajkózza, hol meg az ellenkezőjét. Jelenleg ugyan szankciókkal bünteti az országot, de időnként meg azt híreszteli, hogy komoly szándékkal tárgyalna a vezetőivel.
Ha bebizonyosodik, hogy Teherán a felelős a történtekért, akár katonai lépések is jöhetnek ellene. Trump már júniusban is le akart csapni Iránra, ám az utolsó pillanatban lefújta az általa előzőleg jóváhagyott légitámadást. A csapást azért rendelte el, mert előzőleg Irán védelmi erői a Hormuzi-szorosban – vitatott terület fölött – lelőttek egy amerikai felderítő drónt.
