2024. március 29., péntek
SZEPTEMBER 20. – GYERMEKEK VILÁGNAPJA

A jelen gyermekei

A gyermeknapi mondanivalón morfondírozva mindig ugyanoda lyukadtam ki. Folyton ahhoz a gondolathoz tértem vissza, hogy milyen jó a kisgyermeknek, hiszen ő csakis a jelenben él. Nem érdekli a múlt, nem izgatja a jövő, a most viszont teljesen lebilincseli és ennek nap, mint nap a tanúja vagyok. Látom, hogy a közel nyolcéves már tervez, megérti, ha valamit holnapra halasztunk, ha arról beszélünk, hogy valamelyik hétvégén majd elmegyünk egy vágyott helyre és tud is rá várni. A négyévest nem nagyon érdekli, mi lesz majd, és semmit sem tud, vagy akar elhalasztani. Neki még az a fontos, hogy mi történik most. A jelent tudja élvezni, de azt nagyon.

– Anya, gyere, dobáljuk a labdákat abba a dobozba! Aki többet beledob, az nyer!

– Várj egy kicsit, ki kell teregetnem. Kirakom a ruhákat, és aztán játszunk – mondom, majd rögtön jön is a válasz, hogy:

– Nem, én most akarok labdázni, ne teregess!

Ilyen beszélgetés naponta sokszor elhangzik, és nem vagyok szakértő, de látom, hogy ez az évek múlásával átalakul. Nem csak akaratosságról van szó, egy négyévesnek, vagy annál kisebbnek még tényleg nehéz elképzelni, hogy az a játék jó lehet tíz perccel később is. Ő a jelen boldogságában él. Amikor valamivel foglalatoskodik, azt tényleg élvezi, nem agyal közben a jövőn, nem tervez fejben, nem érdekli, hogy lesz majd délután vagy holnap, és nem marcangolja magát a múlton. Néha még megkérdezi, hogy a délután is ma lesz-e. Ezen jókat mosolygok, de ez arra utal, hogy neki a jelen számít, és azzal törődjünk, ami most van. Ő minden pillanatot megél. Élvezettel szalad a guruló gesztenye után, boldogan kapja fel a földről, beletúr a sűrű avarba, tetszik neki a levelek csörgése.

Hol veszítjük mi el ezt a gyermeki boldogságot, ezt a hihetetlen képességet, arra, hogy megéljük a pillanatot? Mikor válunk aggódó, a jövőn rágódó emberré? Belegondoltunk már abba, hogy mikor volt utoljára olyan tevékenységünk, amit csak az élvezet kedvéért tettünk, és közben nem járt az agyunk valahol máshol? Nekünk, felnőtteknek erre már külön oda kell figyelnünk, könyveket olvasunk arról, hogyan éljünk a jelenben, pedig bennünk volt a tudás, ott volt az élvezet minden percünkben.

Tanulhatunk a kisgyermekektől. Lessük el tőlük a könnyedséget, engedjük magunkat vissza a jelenbe! A jövő úgyis eljön, kár örökké aggódni rajta.