Már legalább harminc éve annak, amikor először vettem részt – valahol külföldön – olyan vendégségben, melyen a meghívottak nem terített asztaloknál ültek, nem is volt előre elkészítve az étel, hanem a már jelen levő vendégek előtt, esetleg azokkal együtt készítették a kertben kialakított grillezőhelyen. Barbecue – így nevezték ezt az összejövetelt. Azóta nálunk is megjelent, és igen nagy népszerűségre tett szert a társas összejöveteleknek ez a formája, melyet általában grillpartinak szoktak nevezni, vagy egyszerűen csak grillezésnek.
Ezzel párhuzamosan új ételek is elterjedtek, amelyeket az ilyen típusú összejöveteleken fel lehet szolgálni. Ma már nemcsak húst, halat, esetleg zöldségeket, amelyeket faszénparázson vagy éppen elektromos grillrácson süthetünk, de készíthetünk meghívottaink számára különféle vendégváró mártogatósokat is.
Nyelvtani szempontból kicsit gondolkodóba ejt a mártogatós szó. Mintha melléknév lenne, de a nyelvérzék így magában hiányosnak érzi. Mártogatós étel – azaz olyan ételféleség, amelybe mártogatni lehet – valahogy így lenne teljes a fogalom, de így senki sem mondja. Inkább főnévi jelentésben használjuk, így is kérdezünk rá: Mit készítettetek? Mártogatóst. Kész van már a mártogatós? Finom lett a mártogatós?
Érdemes elgondolkodni azon is, vajon miért jelent meg és terjedt el ez a korábban ilyen formában nem nagyon használatos szó. A mártogatás, mint étkezések alkalmából előforduló szokás, régebben is létezett, de nem nagyon tűrte a nyilvánosságot. „Tunkolásnak” nevezték, és leginkább egyedül vetemedett valaki arra, hogy a tányért vagy lábast némi kenyérdarabkával „tisztára törölje”. Esetleg nagyon szűk családi körben nézték el, de ilyenkor okvetlenül elhangzott az ilyen esetben szokásos rosszalló kommentár, melynek látszólag semmi köze a tunkoláshoz: Szép idő lesz holnap!
A mártogatás manapság nyilvános étkezési formává „nemesedett”, és a vendégeinknek szánt, ily módon elfogyasztandó étel a „mártogatós”. A szakácskönyvek szerint se szeri, se száma az ilyen ételeknek. Ha áttanulmányozzuk a recepteket, akkor kiderül, hogy ezek nagy része lényegében különféle szósz.
Óvatosan kell bánni azonban a szósz megnevezéssel is. Lehet, hogy halálos vétek a mártogatósokkal kapcsolatban szószt emlegetni. Az átlagember nem is tud nagyon különbséget tenni a szósz és mondjuk a mártás között, sőt mi több, az öntet is szószfélének tűnik. Itt inkább a nyelvszokás a meghatározó, nem annyira a konyhatechnológiai különbség vagy egyezés. A nyelvszokástól való eltérés azonban eléggé zavaró lehet. Gyakran reklámoz a tévé egy édességet, melyet – mint hirdetik – a legfinomabb csokoládészósszal öntöttek le. A csokoládészósz nem a szokásos megnevezés, a csokoládéöntet a megszokott forma – ha már leöntötték vele az édességet. A nyelvszokás szerint az sem mindegy mindig, melyik étel szósz, és melyik mártás. A meggyszósz mindig szósz, és nem mártás, a paradicsomszósz is inkább szósz, mint mártás, a fehérmártás és barnamártás viszont sosem szósz. És akkor még nem beszéltünk a sodókról, melyek kinézésre nagyon hasonlítanak a mártásokra, szószokra, de az aztán végképp megbocsáthatatlan bűn lenne, ha valaki a borsodót, a citromsodót szósznak merné titulálni. Nem lehetett nagy szakács, aki egy idegen szavakat értelmező internetes oldalon a sodót „pudingpor alapú édes öntetnek” határozta meg, merthogy a sodónak semmi köze a pudingporhoz. Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig meghökkenek, ha étlapokon – újabban egyre többször – az édességeknél az eperragu kifejezésre bukkanok. A ragu kifejezés – mindig így hallottam – leginkább húsfélékre vonatkozik. Mikor kezdtük gyümölcsökre vonatkoztatni? Málnaragu is van? Meggyragu? Vagy csak az epernél érvényes ez a megfogalmazás?
Igazából praktikus megoldásnak tűnik a mártogatós mint vendégváró „fogás”. Nem kell sokat bajlódni vele, elmarad a régimódi nagyszabású sütés-főzés-terítés-mosogatás, a mai élettempónak jobban megfelel az egykettőre összekevert szószféleségek felszolgálása. Ha nem tartjuk elégségesnek a modern szakácskönyvek mártogatósreceptjeit, saját fantáziánkat is bevethetjük, hogy elkápráztassuk vendégeinket. Csak arra kell ügyelni, hogy vendégeink is osztozzanak a modern konyhaművészet iránti lelkesedésünkben, és ne nagyon legyenek meglepve egy padlizsánkrémes, sütőtökkrémes vagy éppen ajváros mártogatóstól.
