Szeptember derekán járunk. Vártuk, de legalábbis készültünk az iskolakezdésre, legyen szó elsőbe induló kisdiákról vagy nagyobbacskáról. Lett iskolatáska, tolltartó, színesceruza-készlet, illatos radír. Lassan a tankönyvek is megtalálják gazdájukat, az új füzetekkel egyetemben. Azonban a kezdeti nehézségek után sem dőlhet a gyerekünk hátra, hiszen a sikeres iskolakezdéshez hozzátartozik az első hetek izgalma, lendülete, energiabefektetése. Érthető módon, kevés olyan kisdiák van, aki ezt a törvényszerűséget magától felismeri. A gyerekek nagy része örömmel választja ki a tornazsákját, javaslatot tesz, mi kerüljön az uzsonnásdobozba, átszellemülten próbálgatja újonnan szerzett ceruzáit, csakhogy nem mindannyian írják a házi feladatokat, tanulják a verseket ugyanilyen örömmel. Hiszen él még bennük a nyári szünidő felszabadultsága, a kötelezettségektől mentes vakáció.
Szülőként a legfontosabb feladatunk biztosítani a feltételeket gyerekünknek ahhoz, hogy az iskolakezdés minél gördülékenyebb legyen. Nem csak a tankönyvek időben történő beszerzése és a füzetek mielőbbi megvásárlása tartozik ide. Szükséges még a nyugodt tanulóhely biztosítása, az iskolai tanszerek, tankönyvek megfelelő tárolási helyének kijelölése. Próbáljunk visszatérni egy olyan rendszerbe, amely segít gyerekünknek megküzdeni a mindennapok kihívásaival. Amikor kezdődik az iskola, tudnunk kell, hogy a korai kelés nehézségeket okozhat, ha a nyár folyamán tovább aludt a diák. Érdemes a nyári szünet végén megkezdeni az átállást, de ha ki is csúsztunk az időből, legalább szeptember elejétől vegyük komolyan, hogy kialudja magát gyerekünk. Mindenkivel megtörténhet, hogy elhúzódik egy családi esemény, vagy a városnapi tűzijátékot megtekinti a család, de ha amúgy rendszeresen lehetősége van a gyereknek eleget aludni, akkor egy-egy ilyen alkalom nem okoz komolyabb gondot. Ha azonban rendszertelenül alszik, az könnyen kihat koncentrációs képességeire, hangulatára, társkapcsolataira, iskolai eredményességére. Az első és legfontosabb dolog tehát az elegendő alvás.
Figyeljünk az étkezésre is. Ne csak egy zacsi sóspálcát küldjünk uzsonnára, az még akkor sem lenne megfelelő, ha reggel fél hétkor rántottát fogyaszt salátával. A legtöbb kisgyerek nem éhes ébredés után, esetleg pár falat megy le a torkán. Az általunk uzsonnának nevezett étkezés valójában reggeli, amelynek teljes értékűnek kellene lennie. Ezért jobb, ha otthonról viszi, mert akkor tehetünk gyümölcsöt, paprikacsíkokat a kiadósabb szendvics mellé. Néha egy falat csokit, ami segítheti őt az utolsó órákon, amikor már nincs annyi türelme és ereje figyelni.
Otthon próbáljunk meg időt szánni arra, hogy együtt átnézzük, miből mit tanulnak, miről beszélgettek az órákon, mik a feladatokat, mikre készülnek az iskolában. A gyerekeknek sokat jelent, ha érdeklődnek irántuk, és ha ezt oly módon próbáljuk megtenni, hogy nem érzi kontrollálásnak, akkor megláthatjuk, mi az, ami jobban megy neki, mi az, amiben segítségre szorul.
Ha látjuk, hogy elgondolkozik egy-egy betűn írás közben, akkor kiragaszthatjuk az íróasztalához. Bajlódik a körzővel, ő észre sem veszi, de mi látjuk, hogy kicsorbult a hegye. Nem kell fejvesztve rohanni a tanítóhoz szeptember első napjaiban, de szükség esetén szólhatunk, ha valamit észreveszünk, megoszthatjuk, ami aggaszt bennünket.
Később, amikor már bejáródnak a mindennapok, nem kell majd nekünk sem ekkora figyelmet fordítani az iskolai dolgokra, bár gyereke válogatja, hogy kinek lesz továbbra is több segítségre szüksége. Fontos, hogy megpróbáljunk egy olyan középutat találni, amelyben még megmarad a gyerek önrendelkezése, de mi is könnyedén észrevehetjük, ha valamiben segítség kell neki.
Tudnia kell, hogy a szülői szeretet attól független, hogy az iskolában sikeres-e, vannak-e nehézségei, és hogy milyen tanuló.
