Becsöngetések idején III.

Szülőföldismeret az iskolában

Mák Ferenc

2019. szeptember 17., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Amilyen fontosnak tartotta a kiegyezést követő évtizedek magyar oktatáspolitikája a nemzeti történelmünk jelentős alakjainak és eseményeinek a megismerését, legalább olyan fontosnak vélte a szülőföld múltbeli történetének és akkori-jelenkori értékeinek a fölfedezését is. A történelem oktatásának programja szerint a nemzeti fejlődés és fölemelkedés egyetemes történetébe döntő mértékben be kellett építeni a szülőföld és környező vidékek történeti emlékeit is, hogy az iskolái végeztével az ifjú nemzedék tagjai az otthoni kötöttségek és meghatározottságok alapján a sajátjuknak – sorsuk részének – érezzék a magyar nemzet múltjának valamennyi jelentősebb eseményét, meghatározó alakját, sikereit és áldozatokat követelő fordulatait. Kiváló helyi tanítók tolla nyomán sorra születtek a helytörténeti tankönyvek, melyeknek feltűnő sajátossága, hogy egy-egy régió vagy táj pontos földrajzi meghatározását követően került sor a történeti múlt vázlatos bemutatására. Előnye a módszernek, hogy a vidék etnikai sajátosságainak bemutatását követően került sor a történeti események leírására, ily módon létrejön a táj, a hagyományok, a népesség és a történelem teremtette historikum szigorú egysége.

Osztrogonácz Ferencz ó-becsei tanító 1894-ben még Budapesten jelentette meg Földrajzi előismeretek és Bács-Bodrogh-megye rövid leírása című a bács-bodrogh-megyei népiskolák III. osztálya számára írt tankönyvének első kiadását. (Később Óbecsén további számos kiadása jelent meg.) A tapasztalt földrajztanár munkája bevezetőjében fontosnak vélte hangsúlyozni: tankönyve megírásakor a miniszteri tervezethez való feltétlen ragaszkodás mellett a magyarországi latin és görög szertartású püspöki kar által kibocsátott tantervre is figyelemmel volt, mindamellett szándéka szerint a legteljesebb mértékben igyekezett megfelelni „a modern paedagogiai tudomány” elvárásainak is. A szerző kiemelte: a történelem-tanítás követelményeire való tekintettel „oly gazdagon szereltem fel könyvecskémet a földrajzi alapfogalmak megismertetéséhez szükséges (eredeti) szemléltető- és térképekkel, hogy könyvem e tekintetben a használatban levő összes e nemű tankönyvekkel nemcsak teljes sikerrel fog versenyezni, hanem bizonyára felül is fogja azokat múlni. Minden község tanulója megtalálja könyvemben a maga járásának, valamint a megye és a megyei székvárosnak térképét is.” Ezt követően Osztrogonácz Ferencz tankönyvét a „szépen épült mezőváros” Ó-Becse, majd az Ó-Becsei járás bemutatásával kezdte, s a belátható távolság kiszélesítésével a végén eljutott Bács-Bodrogh vármegye meghatározó sajátosságainak a bemutatásáig. A korabeli népesedési adatok fölhasználásával részletesen foglalkozott a megye lakosainak nyelvi, vallási és felekezeti hovatartozásának bemutatásával, majd megállapította: „a hazai iparcikkek közül megemlítendők: a vászon, vesszőkosár, gyékény, pokrócz, rosta, talicska, vályú és a méhkas. Legfontosabb kereskedelmi cikkek: a búza, rozs, kukoricza, árpa, zab, kender, dohány, szarvasmarha, sertés, bőr- és gyapjú”. A vármegye agrárius társadalmi összképét az értelmiségi pályák felsorolásával véli enyhíteni: a lakosok között nagy számmal vannak olyanok is, akik tudományokkal keresik kenyerüket – s következett egy kimerítő felsorolás.

Gecser Béla pancsovai tanító 1903-ban tette közzé Földrajz a torontálvármegyei elemi népiskolák III-ik és IV. osztálya számára című, ugyancsak nagy sikerű tankönyvét, ő azonban munkájában nagyobb teret szentelt a vidék történelmének bemutatására. Ismertetése szerint Pancsova városát Panuka néven már a rómaiak is lakták, a honfoglalás idején Szoard, Kadocsa és Bojta magyar vezérek a Temes mellett megverték a Glád vezér uralta különféle szláv és bolgár népek seregeit. Az elkövetkező évszázad során „többször berontottak ide a kún és besenyő hadak”, ezeket azonban Szent László a Temesnél megverte, s megszabadította tőlük Pancsovát, és a déli végeket. A mongolok betörése után IV. Béla az ország újra alapítása során Pancsovát is újra felépítette. A szerző részletesen szólt a török pusztításról, és a török kiűzését követő újjáépítésről, mint ahogyan kiemelt figyelmet szentelt az 1848–1849-iki szabadságharc eseményeinek is. Pancsova és a vármegye 1871 óta – amikor „felséges királyunk” a határőrvidék katonai uralmát megszüntette, s a déli végeket hazánkhoz visszacsatolta – soha nem tapasztalt fejlődésnek indult. „A békés időszakban újból virágzásnak indult földmívelés, ipar, kereskedelem” – írta tankönyvében Gecser Béla pancsovai tanító. Munkája utolsó fejezetében elmondta: „a megye lakói igen sokfélék; laknak itt magyarok, németek, szerbek, tótok, horvátok, bolgárok, románok, s kevés számmal franciák is, kik azonban elnémetesedtek. Összes számuk 588.800, a lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés és földmívelés, de az ipar és a kereskedelem is igen élénk.”

A XIX. század utolsó évtizedétől kezdve gazdag termését láthatjuk a táj és a szülőföld értékeit bemutató iskolai tankönyveknek. 1892-ben Donáth Imre Földrajz – Szülőföld leírása címmel Fiume és Környéke alcímbeli jelzéssel adott ki tankönyvet, ugyanott 1910-ben Mittner Zoltán tette közzé Fiume város, kerülete és környéke című füzetét. A közelünkben pedig 1904-ben Csajági Bernát népiskolai tanító Bács-Kulán jelentette meg Szülőföldisme – Első oktatás a földrajzban Bács-Bodrog megye leírásával című, ugyancsak nagy sikerű tankönyvét. A korabeli lelkesedés hőfokából sejteni lehet, lapulnak még a könyvtárainkban tájtörténetünkkel foglalkozó klasszikus tankönyvek.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége