2024. március 29., péntek
A VERSVÁNDOR ÚTJA (4.)

Földi pokol és a világirodalom gyöngyszemei

A Töredék és a Bori napló bemutatója a Gion Nándor Emlékházban
Sokan más településekről érkeztek, hogy találkozzanak Tóth Péter Lóránttal

Sokan más településekről érkeztek, hogy találkozzanak Tóth Péter Lóránttal

Vasárnap a délutáni órákban érkezett Szenttamásra Tóth Péter Lóránt versvándor. Az Abdáig menetelő fiatalember Radnóti-összeállítása iránt óriási volt az érdeklődés, a Gion Nándor Emlékház udvarában a később érkezők számára már nem maradt ülőhely. A helybeli közönség mellett Temerinből, Óbecséről, Bácsfeketehegyről, Kishegyesről is érkeztek vendégek.

Idén van Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója. Tóth Péter Lóránt úgy döntött, végigjárja azt az utat, amelyen 1944-ben Borból Radnóti Miklós és társai Abdáig meneteltek. Ez 820 kilométeres út, ebből 670 kilométert gyalog fog megtenni, 150-et pedig vonaton. Az út során közel 30 településen lesz/volt megemlékezés, de maga az út majdhogynem 100 településen halad át. A fő cél tisztelettel adózni a bori munkaszolgálatosok emléke előtt, népszerűsíteni Radnóti gyönyörű verseit, és ráirányítani a figyelmet a második világháború szörnyűségeire, hogy még csak hasonlók se történhessenek meg soha többé. Az egyórás monodrámát szűnni nem akaró vastaps követte, majd Tóth Péter Lóránt felvázolta eddigi tapasztalatait és az út folyamán történteket.

A versvándor elmondta, augusztus 31-e óta eddig több, mint 400 kilométert tett meg, azzal, hogy a hétvégét Újvidéken töltötte, szombaton pedig pihenőnap volt:

− Ma reggel két társ csatlakozott hozzám a gyaloglásban: egy palicsi hölgy, aki hajnalban azért utazott Újvidékre, hogy csatlakozhasson hozzám a Szenttamásra vezető úton, ő ma éjszaka busszal visszamegy a városba, ahonnan kocsival hazautazik. A másik hölgy egy jó ismerősöm, aki ugyancsak csatlakozott hozzánk. Így érkeztünk meg a késő délutáni órákban Szenttamásra, ahol Radnótiék annak idején a helyi téglagyárban töltöttek egy éjszakát. Lehet, furcsán hangzik, de számomra az út tele van pozitív élményekkel. Furcsa azért, mert már többször említettem, hogya halottak útját járom, hiszen Borból elindult 3200 ember, Pancsovától viszont folyamatosan egyfajta mozgó vesztőhellyé válik az út, a német és magyar katonák gyilkolják a munkaszolgálatosokat, főleg azokat, akik már munkaképtelenek. Pancsova környékén így mintegy 200-ra tehető az áldozatok száma, később viszont már mintegy 1000 embert mészárolnak le, csak azért, mert a több kilométeres menetoszlop akadályozza a német csapatok visszavonulását – mutatott rá a versvándor. Mint mondta, Radnóti Miklósék útja több helyen tragédiákkal teli. Az egyik az, hogy folyamatosan egy napra, vagy csak pár órára volt tőlük a frontvonal, vagyis a halál végig kísérte őket az úton.

Ez a halál viszont tele van élettel, mert bármely településen, ahol éltek magyarok, így Belgrádtól kezdve Pancsován, Titelen, Tiszakálmánfalván, Újvidéken, Szenttamáson át, a magyar közösségek nagyon nagy létszámban összejöttek, akkor is, most is. Tiszakálmánfalván például a gyerekek külön erre az alkalomra összeválogatott verseket szavaltak. Ennek az útnak talán éppen ez az egyik célja, hogy összekovácsolja az embereket, és amikor hazamennek, újra elővegyék a Radnóti-verseket, beszéljenek Radnótiról. Ő számomra óriási példakép, nem ismerek még egy olyan embert, akiben ekkora akaraterő volt, aki ennyire haza akart menni, aki ennyire túl akarta élni ezt az egészet. Vágyott vissza az otthonába, hogy családot alapítson, hogy a világháború befejeztével maguk mögött hagyják a szörnyűségeket és újrakezdjék az életet. Csak ment előre, folyamatosan, és abban a földi pokolban a világirodalom legszebb verseit írta meg. Számomra felfoghatatlan, hogy milyen lelkiállapotba került, és azt gondolom, hogy Radnóti igenis hat a ma emberére, a mai nyelvre – magyarázta Tóth Péter Lóránt. A kérdésre, hogy hogyan állt össze a bemutatott produkció, elmondta, két szakemberrel, Radnóti-kutatóval vette fel a kapcsolatot. Egyikük vaskos kötetet írt a bori munkaszolgálatosokról és Radnóti Miklós útjáról, a másik pedig a Töredék című kis füzetnek a szerzője. Utóbbi, Kőszegi Ádám kora miatt még találkozott túlélőkkel, szemtanúkkal, hozzátartozókkal, és az így összegyűjtött történetekből összeállt Radnóti utolsó hónapjának krónikája.

– Találkoztam a tanár úrral, megkértem, hogy használhassam a szövegét. A szöveget egyébként Hajvert Ákos barátommal egy kicsit lerövidítettük, és ebbe a rövidített szövegbe tettük a Bori notesz verseit, és egyéb, a költő által írt verseket, továbbá ő segített összeállítani az egészet – hallottuk tőle.

A szenttamási bemutatót követően az előadóművész elbeszélgetett a jelenlévőkkel, ismerősökkel. Hajvert Ákos, rendező, aki ugyancsak versmondó, kifejtette, a verszarándoklat egyfajta belső út is. Ilyenkor közelebb kerül az ember önmagához, az egy hónapos gyaloglás pedig nem kis fizikai megpróbáltatással is jár.

Tóth Péter Lóránt és Hajvert Ákos tegnap, hétfőn ellátogatott a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolába, ahol a felsősök Radnóti-versekkel köszöntötték, majd szolidaritást vállalva együtt gyalogoltak a település szélén található téglagyárhoz, ahol Radnótiék annak idején éjszakáztak.

A versvándor következő megállóhelye Cservenka volt.