Forró lett a légkör Rómában és Londonban – hirdette a pozsonyi Új Szó címe. Ebben a két városban ugyanis súlyos csapás érte az Európában újabban erősödő populizmust. Londonban nyilvánvaló, beismert hazugságok hatására kis többséggel megszavazták a kilépést az Európai Unióból. Azóta tanulják, hogy nem lehet kilépni úgy, hogy bent maradjanak, nehéz kilépni akkor, amikor a Nagy-Britanniában gyártott autók valamennyi alkatrészét Európában gyártják, és még élvezik azt az előnyt, hogy nem kell fél napot vesztegelni a határokon. Rómában pedig egy euroszkeptikus párt tanulja, hogy – népi mondással – a jegenyefák sem nőnek az égig. Ha ehhez hozzáveszük, hogy az osztrák Szabadság Párt kibukott a kormányból, talán levonhatjuk a következtetést, hogy természetével összhangban a hullám megállt, és megindul visszafelé. De nézzük, mi is történt Olaszországban?
Az történt, hogy egy hetekig tartó eseménysor végén a héten az olasz parlament 343:263 arányban bizalmat szavazott az új kormánynak. Így megkezdődhet a kormányból kibukott Matteo Salvini Ligájának a kampánya a kormány ellen. Vasárnap összeül Salvini pártja, hogy kidogozza az akciótervét. Már most tudni, hogy szeptember 21-én és 22-én tüntetések lesznek, és október 19-én megszervezik a Mussolini „római menetelésére” emlékeztető nagy tüntetést Rómában.
Matteo Salvini (Fotó: Beta/AP)
Mert Salvini elszámította magát. Azt látva, mennyire megugrott pártjának támogatottsága, kiváltotta a kormányválságot, arra számítva, hogy kikényszeríti az új választásokat. (A támogatottsággal a Liga azzal lett kisebbik kormánypárt, hogy a tavalyi választásokon 17 százalékot kapott, mára viszont támogatottsága 36–38 százalékra ugrott. A nagyobbik kormánypárt, az Öt Csillag Mozgalom támogatottsága pedig az akkori 32 százalékról 10 százalék körülire zsugorodott). Új választások helyett azonban új kormány alakult a Liga nélkül.
Az olaszországi helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy Olaszország rendkívül súlyos helyzetben van. Elsősorban a gazdasági teljesítménye szinte teljesen megállt. Amikor legjobban ment, akkor is csak 0,2 százalékkal nőtt, és egészében ma kisebb, mint 10 évvel ezelőtt volt. Ez önmagában is súlyos csapás lenne, mert az aktív lakosság 12 százaléka, a fiatalok 40 százaléka munkanélküli. Ráadásul ez a helyzet képtelenné teszi a horribilis adósság törlesztésére.
Olaszország ugyanis Európa legeladósodottabb országa. Adóssága évi nemzeti jövedelmének 134 százaléka, (az euró bevezetésekor legfeljebb 60 százalékos eladósodást minősítettek megengedhetőnek), 2350 milliárd euró. Elképzelhetjük mekkora teher ez, ha tudjuk, hogy Görögország milyen kínokon ment keresztül, mennyi megszorításra kényszerült nemcsak abszolút számokban, 337 milliárd dolláros, de nemzeti jövedelme százalékához mérten is kisebb adósságával. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Olaszország adóssága 2016-ban 164 milliárd dollárral, az egész görög adósság összegének a felével nőtt.
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az általános európai baj – a szaporulat visszaesése és az elöregedés – is Olaszországot sújtja legérezhetőbben a kontinensen. Az utóbbi 20 évben a migráció ellenére évente 200 ezerrel kevesebb gyerek született, mint amennyi a népesség létszámának a tartásához szükséges. A fogyatkozás csak azért nem nagyobb, mert az átlagéletkor meghosszabbodása mérsékli annak hatását. Ennek következménye viszont az elöregedés: tíz év alatt 900 ezerrel csökkent a 15 és 49 év közöttiek száma.
Lehet csodálkozni, hogy ennyi bajjal sújtott országban az emberek hajlamossá válnak arra, hogy higgyenek a hordószónokoknak, akik nemcsak módot találnak arra, hogy megtalálják azt, amivel el lehet terelni a figyelmet az igazi bajokról, hanem még azt is hirdetik, hogy birtokukban van a bajok orvoslásának eszköze.
Salvini ezt az eszközt vetette be a migránsok elleni lármával. Nemcsak kihasznált egy tényleg súlyos problémát, hanem valóban 90 százalékkal csökkentette a migránsok beáramlását. Még a vízből kimentetteket szállító hajók kikötését is megakadályozta. Olaszország ugyanis tényleg a migránsáradat első célpontja, és ez már korábban is probléma volt.
Már elődje és névrokona, Matteo Renzi is hadakozott Európával, mert vonakodva és minimumra csökkentve veszik át tőlük a migránsokat. De ő azt hirdette, hogy Európának választania kell Olaszország és Magyarország között. Salvini viszont azzal demonstrálta, hogy számára a migránskérdés csak eszköz, miközben azért támadta Brüsszelt, mert nem siet tőlük átvenni a migránsokat, fő szövetségesének tekintette azokat az országokat, amelyek a leghatározottabban szembe szegülnek minden migránskvótával.
Mivel a problémák megmaradnak és nem látni, hogy az új kormány mit és mennyit tehet megoldásukra, igaza van a Magyar Hírlap címének: „Még nem lehet leírni Salvinit”. Mert ha ő nem, akkor akad valaki más, aki a problémákról elfeledkezésben látja a népszerűség megszerzésének hatékony eszközét.
Salvinit ugyanis most a felelősségre vonás veszélye fenyegeti. Már volt egy bírósági ügye, amikor csak mentelmi joga akadályozta meg, hogy elítéljék emberéletek veszélyeztetésének bűncselekménye miatt. (Az emberéletek veszélyeztetése bűncselekmény minden európai büntető törvénykönyv szerint, Szerbiában még a gondatlanságból elkövetett bűncselekményért is 3 év börtön jár). Most folyik eljárás munkatársainak korrupciója, pártja ellen orosz pénzek elfogadása miatt, és rágalmazással vádolja az egyik hajó kapitánya is. Talpon maradása attól is függ, hogyan birkózik meg mindezzel.
