2024. március 29., péntek

Csaknem ezer gyermek mélyszegénységben él Óbecsén

A Gyermekbarátok Egyesületének tapasztalatai szerint felemelkedésük segítéséhez hiányzik a társadalmi akarat
Sok gyereknek az óbecsei tábor egy utazással ér fel (Fotó: Fehér Rózsa)

Sok gyereknek az óbecsei tábor egy utazással ér fel (Fotó: Fehér Rózsa)

Az óbecsei Gyermekbarátok Egyesületének az aktivistái szeptember első hétvégéjén a cserkészek otthonában az idén is megtartották a hátrányos helyzetű gyerekek számára szervezett Nyújtsd a kezed, légy a barátom! elnevezésű tábort, ahol két napon át negyven gyermek barátkozott, játszott, tanult a kortársaival, valamint az egyesület, a cserkészek és más civil szervezetek önkénteseivel és az óvónőkkel. A szervezők a 12. alkalommal megtartott két napos interkulturális táborban is elsősorban a felhőtlen játékra, szórakozásra fektették a hangsúlyt, de az alkalmi piacon is boldogan válogattak a gyerekek, ahol adományokból összegyűjtött tisztasági csomaghoz, ruházathoz és játékhoz jutottak hozzá. Šormaz Izabella, a  Gyermekbarátok Egyesületének az elnöke elmondta: a lakosság számának a csökkenése ellenére egyre több a mély szegénységben élő gyerekek száma. – A Gyermekbarátok Egyesületét 2001 februárjában tanügyi dolgozók alapították meg. Az induláskor egy egyszerű kutatással 38 olyan gyereket találtunk, akik nem voltak beiratkozva az iskola első osztályába – ekkor kezdtünk el az esélyegyenlőség megteremtését célzó projekteken dolgozni. Akkor sikerült is ezeket a gyerekeket bekapcsolni az általános iskolában. Kezdetben az újvidéki ECHO ökumenikus jótékonysági szervezet támogatott bennünket, később mások is mellénk álltak, majd 2005-től a svájci Pestalozzi Alapítvány lett a stratégiai partnerünk. Eddig 256 diák vett részt a középiskolás programunkban, ők a svájci partnerünktől sokat tanultak egyenjogúságról, diszkriminációról, szociális inklúzióról, és ezáltal ők már a mi munkánkat is tudják támogatni.

Milyen gyerekkel foglalkozik az egyesület?

– Az idén negyven hátrányos helyzetű és/vagy tanulási nehézséggel küzdő gyereket karoltunk fel, velük minden kedden több helyszínen is foglalkozunk. Ők jutnak el aztán a táborba is, ami nekik óriási dolog, hiszen sokan közülük még a szomszéd településre sem jutottak el soha.

Milyen eredményeket érnek el velük?

– A heti foglalkozásoknak köszönhetően mind a tanulásban, mind a beilleszkedésben és a tisztálkodási szokásokban komoly eredményeket érünk el velük. A gyerekek rendszeresen járnak iskolába és a foglalkozásokra, és ezáltal nemcsak az ő életük változik meg, de a szüleiké is, akik olykor velük tartanak a foglalkozásokra. Sok pozitív példával rendelkezünk, vannak az egykori gyerekeink között már olyan középiskolások is, akik ma már a segítőink.

Elkeserítő statisztikai adataik vannak, ezek miről árulkodnak?

– Az egyesület adatai szerint a község területén 961 gyerek szorulna komolyabb támogatásra, ennyien vannak halmozottan hátrányos helyzetben – rájuk nagyon nehéz sors vár.

A szegénység mértéke lesújtó, ez a közösség önerőből nem tud ebből kiszakadni. Sok olyan család van közöttük, amely ki akar törni, és az egyik szülő már elment külföldre, de ez azt jelenti, hogy hamarosan követni fogja az egész család. Egy másik adattal is tudok szolgálni: az óvodával, az Egészségházzal és a Szociális Védelmi Központtal közösen jutottunk el ahhoz az információhoz, miszerint a községben 47 gyerek nem indult el a kötelező óvodába, ebből 23 család Óbecsén volt, és közülük 22 ma már nem él itt. (A településeket most járják be a munkatársaink.) Ez döbbenetes adat, amit nagyon komolyan kellene venni. Létezik egy helyi gyermekjóléti akcióterv és pontosan tudjuk, mi a megoldás. A probléma szőnyeg alá söprése jogosan veti fel a kérdést: érdeke-e a döntéshozóknak ennek a problémának a felszámolása? Akad persze pozitív példa is: az egyik család házhoz jutott a Prosperitati pályázata révén – nagyon remélem, hogy több ilyen is lesz.