Kedden a kora esti órákban a városnapi rendezvénysorozat keretében avatták fel Aleksandar Šaca Vujić emléktábláját a zentai Városi Hangversenyterem bejáratánál. Az alkalmi ünnepségen Petar Terzić helytörténeti kutató méltatta a zentai születésű neves zeneszerző, karmester és zongoraművész munkásságát.
Fotó: Horváth Zsolt
Vujić egy tekintélyes ügyvéd fiaként 1945-ben látta meg a napvilágot. Tizenhat évesen Zimonyba költözött, ahol elkezdte zenei képzését. A belgrádi zeneművészeti akadémián zongora, karmesteri és zeneszerző szakon is egyetemi oklevelet szerzett, s élete végéig mindhárom területen nagyon sikeres volt. Emellett megalapította a Simfonijeta kamarazenekart, amelynek művészeti igazgatója és karmestere volt, valamint alapítója és vezetője a zeneművészeti akadémia madrigálkórusának és a kórusok törökkanizsai Tiszavirág fesztiváljának, amelyet évente megrendez a helyi Branislav Nušić Könyvtár, és az idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Ezenkívül rendszeresen tanított a zeneművészeti akadémián, ugyanakkor Szerbia határain kívül is komoly pályát futott be, aminek köszönhetően több rangos elismerést is kapott Németországban és Olaszországban is. Alkotásait az Egyesült Államokban, Németországban, Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban, Olaszországban, Tajvanon és Dél-Amerika területén is előadták. Magyarországon Kodály Zoltán-emlékéremmel, Izraelben állami érdemrenddel, szülőhazájában pedig 2014-ben a Gyertyaszentelői Kereszt (Sretenski krst) érdemrend harmadik fokozatával tüntették ki a művészetek terén elért sikereiért – emelte ki Petar Terzić, aki hangsúlyozta, sokáig lehetne még beszélni a pályafutásáról és elért sikereiről is, a legfontosabb azonban az, hogy mindig is hűséges maradt Szerbiához, mivel lehetősége lett volna elköltözni Németországba, ám itthon maradt és itt alkotott.
Az emléktábla felavatásával a jelenlegi Városi Hangversenyterem is felvette a neves zentai születésű zeneművész nevét.
