A történelemben hosszú időn át a férfiak a becsületükön esett csorbát párbajjal orvosolták. Ilyenkor a vélt vagy valós sérelmekért kard vagy pisztoly általi küzdelemmel vettek sokszor igen véres elégtételt. A magyar történelemben sok példát találni rá. Elég csak Tisza István és Károlyi Mihály 1913-as összecsapására gondolni. Természetesen a szabadkaiak is éltek a párbajozás szokásával. Százhúsz évvel ezelőtt a helyi közélet két nevezetes alakja csapott össze.
A párbaj egyik szereplője Terbe Vince szabadkai laptulajdonos-főszerkesztő volt. Terbe Vince és Sokcsich Antal 1893. október 9-én jelentették be a polgármesteri hivatalnál, hogy Népszava címmel szépirodalmi és társadalmi hetilapot indítanak. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a Népszava címében a nagy múltú szociáldemokrata napilapra emlékeztet, ez az újság valójában szocialista-ellenes volt. Legfőképp Mamuzsich Lázár polgármester politikáját támogatta. A Népszava éles hangú cikkeiről vált ismertté a városban, amelyekben kíméletlenül támadta a polgármestert bíráló lapokat. Ezeknek az írásoknak az eredménye sajtóperek és elmarasztaló bírósági ítéletek egész sora.
Terbe Vince azonban 1899 márciusában 180 fokos fordulatot tett lapjával, és a polgármestert kezdte támadni. Az egyik vezércikkben például így írt Mamuzsichról: „Ha rossz és elítélni való tulajdonságairól akarnánk könyvet írni, vastagabb lenne az ó-testamentumnál.” Egy másikban pedig, amely a Szabadka szégyenköve címet viselte, ezt olvashatjuk: „A mióta Mamuzsich Lázár polgármester uralkodik, azóta annyi sikkasztás, csalás, okirathamisítás történt, a mennyi egy fél évszázad alatt Szabadkán még soha sem fordult elő.”
Végül a mocskolódó cikkek odáig vezettek, hogy a polgármester párbajra hívta ki Terbe Vincét. Az esetről részletesen beszámolt a Bácskai Hírlapnak a párbaj napján megjelent száma.
„A párbajra okul szolgált a Népszava legutóbbi számában megjelent »Számadást kérünk« czimü czikk, amelyben a czikkező erősen, nem válogatott kifejezésekkel, kiméletlenül neki támadt a polgármesternek azzal vádolva őt a többek között, hogy egy festőnek a város hátrányára a város pénzéből ad kárpótlást egy képfestésért, a mely saját magának készíttetett, és a melyhez csak így juttatott hozzá olcsó áron.
Ennek a czikknek egyik passusában »fukar gyám«-nak nevezi, bár leplezett szavakban a czikkező a polgármester »természetes és hites gyámját«.
Minthogy tehát a polgármester családjához tartozó nőt is belevont a cikkező soraiba – Mamuzsich Lázár e miatt – csakis e miatt, mert a személyét érintő sértések miatt az esküdtszéknél keres orvoslást, tegnap Vojnits Máté főügyész és lovag Martyn Albert által provokáltatta Terbe Vincze lapszerkesztőt” – ismertette a párbaj előzményeit a szabadkai lap.
A nagy összecsapásra 1899. szeptember 6-én került sor.
„A párbaj feltételei 20 lépésnyi távolságról. 3 lépésnyi avanszszal 3-szori golyóváltás.
A párbaj a zentai uton a palicsi rétaljon folyt le. Úgy Mamuzsich polgármester, mint Terbe Vincze minden lövést igénybe vettek, de egyikök sem talált.
Párbajorvosokként megjelentek Dr. Barta Antal és Dr. Löw József.
A párbaj ilyetén szerencsés befejezése után a felek békülés nélkül távoztak a hely színéről” – tudósított a Bácskai Hírlap.
Terbe Vince egyébként ebben az időben gégebajban szenvedett, amelyet később tüdőbaj is súlyosbított. Így 1901-ben a laptulajdonosi teendőket Hirth Lipót vette át tőle. A Népszava pedig visszatért a polgármester pártjára és ismét az ellenzéki lapokat támadta megszokott stílusában. Terbe Vince a fővárosba utazott gyógykezelésre, de életét nem tudták megmenteni. 1902. január 7-én hunyt el Budapesten. Mamuzsich Lázár ebben az évben volt kénytelen átadni a polgármesteri székét Bíró Károlynak, ugyanis az ellenzék sikkasztás vádjával megbuktatta.
