Pirán kellemes nyaralásra, telelésre is megfelelő tengerparti városka, melyet a szlovénok óvnak, védenek – nem épülnek itt magas hotelláncok, nincs diszkó, sem éjjeli mulató – a szlovénok nem tömegturizmust akarnak. Pirán egy félszigetre épült, minden pontjáról rálátni a tengerre. A város központjában tilos az autóforgalom – a külvárosban nagyobb parkolók találhatók, ahonnan ingyenes kisbusszal lehet bejutni a főtérre.
Pirán ismert város volt a Római Birodalomban, az V. században szlávok és avarok telepedtek itt le. A VII. században bizánci, majd frank uralom alá került. A XIX. században az Osztrák–Magyar Monarchia virágzó üdülőhelye. 1954-ig Trieszthez tartozott, utána Jugoszláviához csatolták. 1991-től a független Szlovénia része.
A piráni öbölben csak egyetlen csata zajlott – 1812. február 12-én a napóleoni háborúk részeként itt tűzött össze a John Talbot vezette angol hajóhad a francia Rivoli flottával, melyet megsemmisített. Erről olvashatunk a Tengerészeti Múzeumban, ahova érdemes betérni. A múzeum három emelete gazdag anyaggal várja a látogatót. A földszinten az üvegpadló alatt amforák sokasága fekszik. Az emeleti részeken gyönyörű hajó- és tengeralattjáró-modellek láthatók, hajózási eszközök, dokumentumok, fényképek. Piránban sok kiváló múzeum létezik – Buvármúzeum, Kagylómúzeum, akvárium, galériák.
Pirán főtere a Tartini tér. A hangulatos teret szép, velencei stílusú paloták díszítik, itt áll a Városháza, előtte Tartini szobra. Giuseppe Tartini (1692–1770) hegedűvirtuóz a Tartini tér 7. alatti házban született, a házban egy emlékszobát rendeztek be, amelyben Tartini Amati hegedűje, kottái, levelei, halotti maszkja látható.
Tartini Páduában, Assisiben és Velencében tanult, kitűnő hegedűjátékos, zenepedagógus, zeneszerző volt. Újításokat vezetett be a vonóvezetésben, új kombinációs hangokat harmóniában. Sokat koncertezett, Páduában a Szent Antal-bazilika első hegedűse volt, de Velencében, Prágában is sokat játszott. Hegedűiskolát alapított, csak a tehetséges diákokat vette fel, de a szegény diákokat ingyen tanította. Páduában a Nép tanítója címet kapta (Maestro delle Nazioni). Hegedűműveket, vokális kompozíciókat írt.
Legismertebb műve az Ördögtrilla hegedűszonáta. A legenda szerint Tartininek álmában megjelent a Sátán, és eljátszott egy hegedűdarabot. Amikor Tartini felébredt, leírta a nagyon nehéz, briliáns technikát igénylő művet, melyet csak nagy virtuózok szoktak műsorra tűzni.
1740-ben Tartini egyik keze megbénult, utána nem tudott már játszani.
1770- ben halt meg Páduában egy évvel felesége halála után. A páduai Szent Katalin-templomban helyezték örök nyugalomra.
A főtér feletti dombon áll a XIII. században épült minorita kolostor. Nagyon szép kerengőjében minden nyáron Tartini-fesztivált tartanak. A kolostor kincse Vittore Carpaccio velencei reneszánsz festő Madonna képe, ez a festmény eltűnt a II. világháború alatt. Nemrég találtak rá egy páduai pincében.
A tengerparti sétány nagyon hangulatos. A tengert különböző alakú kövek övezik, néhol lejárattal a tengerbe. A másik oldalon éttermek sorakoznak. A sétány végén egy kis templom áll. A messzeségben fel-felbukkannak a hajók. Kellemes itt üldögélni egy jó – nem túl drága – ebéd, vagy csak egy finom, olasz kávé mellett.
Engem elbűvölt ez a város – a nyugalma, előkelősége, festői házai, kulturális látnivalói – és a kék tenger!
