A minőségi munkaerő utáni kutatás miatt került a munkaadók figyelmének középpontjába a munkavállaló? Az alkalmazott megbecsülése serkenti őt a jobb teljesítményre, vagy a jó alkalmazott vívja ki a megbecsülését? Milyen elvárásokat támasztanak a munkavállalók felé a digitális szférában, illetve milyen feltételekkel vállalnak munkát a munkakeresők? Ezeket és még számos más kérdést vetettek fel a Digital 2019 regionális telekommunikációval és a médiával foglalkozó konferencia második napján Belgrádban. Valamennyien arra mutattak rá, annak ellenére, hogy a digitális szféra káderhiánnyal küszködik, a munkahelyek jól fizetettek, de sokszor mégsem a pénznek, hanem a munkahelyi körülményeknek van döntő szerepük a mai munkavállalók körében.
Fotó:Beta
Ivana Mihajlović, a Direct Media HR igazgatója arról beszélt, a munkaerőpiac jelentős mértékben megváltozott az elmúlt években. Az úgynevezett millenniumi generáció kész harcolni a saját jogaiért a munkahelyen. Nem hajlandók hosszú távú kompromisszumokat kötni, mint ahogy erre a valamivel idősebb generáció készen állt, és beláthatatlan célok híján nem hajlandó energiát és időt, tudást fektetni az előrehaladás, a karrier fejlődésének reményében. A mai munkavállalók előre tudni akarják a célokat és a fejlődés lehetőségét, ha ezt nem kapják meg, akkor nem is motiváltak. Vagyis a millenniumi generáció mintegy hatvan százaléka transzparens munkahelyre vágyik, előrelátható fejlődésre, következetességre és lekövethető kommunikációra. Sajnos ezeknek az elvárásoknak a korábbi gondolkodási elv alapján nagyon nehéz megfelelni, különösen azért, mert a vállalatok menedzserei befektetett kemény munkát várnak el, ami alapján jó esetben valaki előreléphet, fejlődhet.
Srđan Maričić, a belgrádi MEF Egyetem alkalmazott menedzsment, közgazdaság és pénzügyekkel foglalkozó karának tanára, rámutatott arra, hogy a hallgatók a tanulmányaik során munkagyakorlaton vesznek részt, és ebből a munkaadó és a hallgatók is hasznot húznak. A tapasztalatszerzés során kiderült, hogy a fiataloknak nem is annyira a fizetés, hanem a munkahelyi hangulat a fontos. Tudatos generációról van szó, akik nagyon korán tudják mivel szeretnének foglalkozni és ennek alapján választják meg az egyetemet is, és ugyanilyen tudatosan választják meg a munkahelyüket is.
A konferencia rámutatott, ezek a fiatalok sokkal jobban tudnak teljesíteni, ha a vállalaton belül szabadon, freelancerként dolgozhatnak, ha van aki meghallgatja az ötleteiket és ha lehetőséget kapnak azok megvalósítására, egy afféle startup vállalkozásként. Figyelmeztettek ugyanakkor arra, hogy bár hajlandóak vagyunk a negyedik ipari forradalom küszöbén a digitális világra úgy tekinteni, mint a technológia világára. Tény ugyan, hogy a technológia átvette az uralmat, az emberközpontúságot azonban nem szabad elhagyni, hiszen a technológiát is emberek kezelik.
INDIA A DIGITÁLIS VILÁG URA
A legnagyobb digitális hatalomnak India számít. A náluk bekövetkezett forradalomról Subrata Bhattacharjee, India belgrádi nagykövete számolt be. Elmondta, India egyre fiatalabb, elvárások szerint 2020-ra az átlagéletkor 29 év lesz, a lakosság több mint 60 százaléka 15 és 59 év közötti. India idejében belátta, hogy egyik esélye éppen az ipari forradalomban van. Ma a világ óriáscégei élén, mint a LinkedIn, az Adobe, a Nokia, a SanDisk indiaiak állnak, és ez jelentős bevételt jelent az ország számára. Arra számítanak, hogy 2025-re az IT-gazdaságuk értéke eléri a 350 milliárd dollárt.
Amiben világelső India, európai szinten Románia áll az élvonalban. Oana-Cristina Popa, Románia belgrádi nagykövete kiemelte, azzal hogy állami stratégiává tették Európa digitális menetrendjét, jelentős mértékben csökkent a munkanélküliség, az állam kiadása. Európa térképére került Erdély ebből a szempontból, hiszen a digitális fejlődés központja éppen itt van.
Branko Ružić, államigazgatási miniszter arról beszélt, hogy Szerbiában 2020 szeptember 1-jére működésbe kerül a lakosság központi nyilvántartása, ami már 13 nyilvántartást fog felölelni.
NÉHA GONOSZ VILÁG
Hogy mennyire hat ránk a technológia, illetve mennyire tudja segíteni, illetve megnehezíteni a hétköznapjainkat, arról olyan emberek beszéltek, akik a közösségi médián keresztül folytattak küzdelmet „felsőbb hatalmak” ellen. Így például Igor Jurić, a Tijana Jurić Alapítvány megalapítója mesélt arról, hogy miként vált a saját egyéni harca, eltűnt lánya felkutatásából egy új törvénnyé, hogyan sikerült megküzdenie a tragédiával és támogatókat találni a küzdelméhez, hogy ne egy ember döntsön egy eltűnt gyermek vagy felnőtt személy élete és halála felett, hanem a rendőrség a bejelentést követően automatikusan megkezdje az eltűnt felkutatását.
Marija Lukić, aki a Brus-ügyben jelentette fel bántalmazó főnökét, is beszámolt arról, hogy miben segített neki az, hogy a közösségi hálón kapcsolatba léphetett más áldozatokkal és kommunikálhatott a közvéleménnyel. Aleksandar Jovanović pedig a Stara Planina folyóinak és patakjainak védelmében tett kezdeményezései kapcsán mutatott rá arra, hogy a közösségi oldalak és ez által a média nélkül nem tudtak volna kisebb csatákat nyerni a gazdag és befolyásos beruházókkal szemben. Goran Miletić, aki évek óta küzd az LGBT-közösség jogaiért, elmondta, a közösségi oldalak jelentős mértékben felgyorsították a médiával a kommunikációt. Sokkal közvetettebbé és egyszerűbbé vált ez a fajta kommunikáció. De mint arra Marija Lukić is rámutatott, a közösségi média nemcsak pozitív visszajelzéseket jelent, hanem sok embernek lehetőséget ad a fenyegetésekre, a mocskolódásra és félelemkeltésre is.
