2024. március 29., péntek

Brazil szeppenopera

Az Amazonas-medencei hatalmas erdőtüzekről szóló hírekből akár arra is lehetne következtetni, hogy Jair Bolsonaro brazil államfő maga az ördög, aki el akarja pusztítani a földi életet, miközben a világ iparilag legfejlettebb hét hatalma (G7) őrzőangyalként meg akarja menteni a bolygót. Kétségtelen, hétfőn pénzt ajánlottak a lángok megfékezésére, ám ez még nem végtelen jóságuk bizonyítéka, legfeljebb jó önreklám az angyali látszat erősítésére.

És persze arra is jó a gesztus, hogy a szélsőjobboldali Bolsonarót még sötétebb színben tüntessék föl. (Elvégre az ő hazájában a legkiterjedtebb a tűz.) Pedig ő nem sátán, csak az ördögi gonoszságokra is képes pénzhatalmi elit és a nagytőke kiszolgálója, bábja. Ennek a „díszes” haramiatársaságnak nyugati és (távol-) keleti országokban is működnek csoportjaik.

Nemzetiségük és vallásuk is egy: a profit. Semmi és senki más nem érdekli őket.

Bármi áron és lehetőleg minél többet akarnak megszerezni, akár mások ellenében vagy kárára is. A gazdasági növekedés, vagyis a termelés és fogyasztás folyamatos növelésének erőltetésével, siettetésével.

Az óriási pénzek fölött rendelkező – így kormányoknak, politikai vezetőknek is diktáló, parancsoló – multinacionális cégek olykor egy-egy (gyakran haszontalan) termék (lásd: szempillasampon és társai) reklámkampányára többet költenek, mint amennyit a G7 vezetői azonnali pénzbeli segítségként jóváhagytak Brazília számára az Amazonas őserdő ottani részén tomboló tüzek megfékezésére.

A G7 fejesei előzőleg úgy tettek, mintha megszeppentek volna (a pusztítás láttán), majd – brazil szappanoperákban szokásos fordulattal – váratlan, segítőkész ajánlattal álltak elő. Ennek hatását csak fokozta, hogy a hírt bejelentő Emmanuel Macron francia elnök 20 millió euró (azonnali tűzoltási gyorssegélyről) beszélt, amit sok forrás 20 millió dollárra „váltott”.

A lényegen azonban ez nem változtat, hiszen a látszatintézkedéssel az alapvető gondok nem tűntek el. Ahhoz, hogy a tüzek és az erdőpusztítás (a gőzerővel folyó fakivágás) megszűnjön, vagy legalábbis a minimális szintre süllyedjen, egészen más megoldás kell.

A gazdaságpolitika és az eszeveszett fogyasztásra épülő globális gyakorlat teljes átalakítása. A fő gondot ugyanis az okozza, hogy a világban még mindig a gazdasági növekedés mindenhatósága határozza meg a politikát, az uralkodó szemléletmódot. Ez pedig már jó ideje káros, mivel az ember többet fogyaszt évente, mint amennyit a Föld megújulni képes természetierőforrás-készletei biztosítani tudnak. Ha piaci, üzleti logika alapján kellene megfogalmazni a lényeget, az így hangzana: rendszeresen többet költünk, mint a bevételünk. Közben a szemetet, amit megtermelünk, beleértve a – Földet óvó légkörre is rendkívül veszélyes – gázokat, mérgeket, lassan már semmi sem tudja elnyelni.

Az egyre riasztóbb mértékű pazarlással sikerült felforgatni a természet rendjét, amivel életveszélyes helyzetbe sodortuk a bolygót. Ha így haladunk, „fölzabáljuk” a rendelkezésre álló kincseinket (erdeinket, a tiszta vizet és levegőt, az érceket, mindent), s a globális fölmelegedés szüntelen serkentésével lassan, de biztosan megfojtjuk önmagunkat és a természeti környezetünket.

Közben pótcselekvésként lehet a Bolsonarókra mutogatni. Meg sem említve, hogy a nyáron csak Szibériában több mint hárommillió hektáron égett a növényzet, és Európa erdeit is egyre gyakrabban „kóstolgatják” a lángok. És azt is elhallgatva, hogy Afrikában sem ritkák a bozót- meg egyéb tüzek, Burmában pedig példátlan erdőirtás folyik, s a kitermelt fát Kínába szállítják, gyakran csempészutakon.

A haszonhúzók kicsinyke csoportjának mindegy, hogy miként valósul meg az üzlet, a lényeg a minél nagyobb nyereség. Az elpusztított természeti kincsekkel, értékekkel ők nem foglalkoznak. Így a megsemmisített növény- és állatvilággal sem, amelynek pótlása évmilliókba telhet.

A gondot meghagyják a kifosztott országnak, amely gyakran megpróbál szemet hunyni a történtek fölött, hiszen az üzlet neki is hoz valamicskét a konyhára. A bevételből ráadásul ideig-óráig csillapítgathatja a szociális feszültségeket (osztogathatott magasabb nyugdíjakat, segélyeket), erősítheti a rendőrséget, hadsereget, amelyek, ha kell, megvédik a rendszert.

A héten befejeződött G7-csúcsértekezlet résztvevőire is 13 ezer rendőr, csendőr vigyázott a franciaországi Biarritzban, ahol a vendégek sok mindenről vitatkoztak, mígnem sikerült egy vérszegény egyoldalas zárónyilatkozatot összeállítaniuk. Előzőleg pedig megállapodni a tűzoltási gyorssegélyről, illetve arról, hogy Iránt politikai eszközökkel akadályozzák meg az atomfegyver kifejlesztésében.

A (tartós) növekedésre alapozott gazdaságpolitika reformja szóba sem került Biarritzban. A kereskedelem (és a termelés, s általuk a fogyasztás) serkentése annál inkább.

Pedig a helyzet siralmas és tarthatatlan. Erre nemcsak a G7-találkozó ellen tüntetők figyelmeztettek, hanem mások is. Korábban is, ám az utóbbi időben szinte menetrendszerűen ismételgetik: a végtelen gazdasági növekedést nem lehet biztosítani a Föld véges (természeti) erőforrásaival. Modell- és paradigmaváltásra van szükség. Nem populista, álságos gesztusokra, mint amilyen a 20 millió eurós vagy dolláros szimbolikus összeg beígérése az amazonasi erdőtüzek ellen. (Ezek füstje ugyanis nem takarta el azt a tényt, hogy sok – köztük fejlett nyugati – ország importál olyan olcsó mezőgazdasági termékeket, amelyek a kiirtott brazíliai dzsungelek helyéről származnak.)

Az alapoktól kezdve teljesen át kell alakítani a (túlfogyasztásba csúszott) gazdaságokat. A fő hangsúlyt pedig mielőbb a fenntartható gazdálkodásra, s ezzel a bolygó megőrzésére kell helyezni. Már nem lehet késlekedni, hiszen a baj óriási. Ez annak az üzenetnek a lényege, amelyet egyre több szakértő fogalmaz meg szóban és írásban, a természet, a megbetegített, túlmelegedett („belázasodott”) Föld pedig a maga módján.