Becsöngetések idején I.

Az iskola és a morális nevelés kérdése

Mák Ferenc

2019. szeptember 2., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Szeptember úgy él a magyar írók többségének emlékezetében, mint az iskolai becsöngetések ideje. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, akinek egykor az óbecsei iskola kapujában kisharang jelezte a tanév kezdetét, de András bácsi, a pedellus megkondította azt az órák elején is, az órák végén pedig első akkordja volt a fülcsattanó gyermekzsivajnak. Fél évszázad múltán úgy tűnik, volt méltósága annak a kisharangnak, amely a tudás (és a tudományok) küszöbén üdvözölte a reményteli ifjak érkezését. Úgy emlékszem, én nem csupán iskolába jártam, engem kamasz- és ifjúkoromban kedvenc irodalom-, történelem- és földrajztanárom izgalmas előadásai szólítottak magukhoz. Még később, a gimnáziumban a latin nyelv, s vele együtt a klasszikus korok bölcseinek történetei ragadtak magukkal a régmúlt időkbe. Így volt ez annak ellenére is, hogy ma már tudom, nem tartozott a történelem virágzó korszakai közé a XX. századnak az a periódusa – az 1960-as és az 1970-es évek –, amelyben az ismeretekre szomjas diák lehettem. Talán emiatt történt, hogy később, a felnőttkor küszöbén azután egészen a XIX. századig kellett visszatekintenem, hogy megértsem az iskola intézményének lényegét, a nemzet életében betöltött szerepét.

Százhatvan évvel ezelőtt, 1859. szeptember 19-én Szabadkán Czorda Bódog községi tanácsos úr a város elöljárói előtt egy helyben létesítendő felgymnasium megalapítását javasolta, mondván, „belátja azt már mindenki, hogy a statusoknak, úgy mint egyes községeknek legnagyobb kincse az értelmi erő”. Legyen a világ bármennyire is elkötelezett az anyagiak iránt, kétségtelen, hogy a közösség az anyagi jólétet csak a szellemi erők gyarapodásával biztosíthatja magának. Egy önmagát becsülő városnak tehát nincs magasztosabb feladata, nincs szentebb kötelessége, mint a szellemi gyarapodás előmozdítása. Az országnak és a vidéknek szüksége van tudományosan képzett, értelmes, mívelt férfiakra, mert az értelmi erő nélkülözhetetlen a fölemelkedés, az anyagi jólét megteremtése érdekében végzett nemes munkálkodásnak. Évtizedekkel később, 1896-ban Jeszenszky Dezső A zombori magyar királyi állami főgymnasium története 1872–1895 című munkájában hasonlóan fogalmazott, amikor rámutatott: a kiegyezést követően a vidéki gimnáziumoknak fölbecsülhetetlen jelentősége volt a nemzeti újjászületés idején a polgári Magyarország megteremtéséért folytatott küzdelmes munkálkodásban.

Jámbor Pál, a szabadkai gimnázium egykori igazgatója, a latin és a francia nyelv tanára 1874. július 31-én tartott év végi záróbeszédében kiemelte: „Uraim! a világ nagyot változott. Ma mindenki anyagi jólét után törekszik, pedig e kor csak egy szegénységet kerül – a szellemi szegénységet; e nemzetnek csak egy valódi félelme lehet: a szellemi elszegényedés. Ezért kell fő gondját iskoláira fordítani. Valóban az iskola ma napi kérdése minden nemzetnek. Még azelőtt az iskolai ügy négy fal közt, ma nyílt ajtóknál foly. […] És ez jól van így. Mind a tanár, mind a növendék büszkén mondhatja: jó korban születtem! – soha annyi tér nem nyílt a tehetség előtt! Soha oly nemzeti jutalom nem kísérte a munkát, mint ma!” Beszéde zárásaként ismét hangsúlyozta: igen, ez a munka kora, amikor az országnak bölcsen cselekvő emberekre van szüksége. Ugyanő másutt, Ciceróról írt tanulmányában fontosnak tartotta elmondani, a hozzá fogható művelt emberek emelik a nemzet tekintélyét, példája két évezrede kihívást jelent minden, a közösségéért tenni kívánó tudós, művész, jogász, parlamenti képviselő számára, de „különösen az ifjúságra nézve, mert egy eszmét hirdet: harcolj az igazságért, mint én!” Tanártársa, Hornyánszky Gyula Thukydides korát méltatva a maga korára érvényes üzenetként kiemelte: ez volt a kor, a görög felvilágosodás nagy pillanata, amely az ember problémáját először igyekezett a társadalmi valóság összefüggéseiben megérteni. Hornyánszky Gyula írása az egyik legszebb tanulmány, amely a klasszika-filológia terén a Délvidék főgimnáziumaiban született, a szerzőnek szándéka volt rámutatni: Thukydides történetírásának lényege az emberközpontú világszemlélet. Meglátása szerint a történelmet a cselekvő ember alakítja a maga szabad elhatározásából, és ha egy államon belül a szabad akarat közösséget is teremthet, megszületik a nemzet, amely mindaddig boldogulásra van ítélve, amíg morális meggyőződése alapján a szabad akaratából cselekszik. Ez volt a kiegyezéskori Magyarország szabadelvű politikájának pedagógiai és történelmi megalapozása, egyszersmind megerősítése is.

Novákovits Izidor 1901-ben megírta Zombor szabad királyi város felső kereskedelmi iskolájának történetét. Könyve bevezetőjében kiemelte: „Intézetünket a közgazdasági és kulturális szükséglet teremtette meg. Abban az időben keletkezett, midőn az állam és társadalom, s ennek útján a törvényhatóságok és különféle testületek mind jobban kívánták meg a művelt és szakképzett középosztály megteremtését.” Ez a feladat elsősorban a középfokú szakiskolákra, gimnáziumokra és polgári iskolákra hárult. A nemzeti újjászületés korában a társadalmi és gazdasági fejlődés megkövetelte a kiművelt emberfők közéleti részvételét, ezért sietett Zombor városa annak idején egy olyan iskola felállításával, „amely nem csak az ő, hanem Bács-Bodrogh vármegye és részben az egész délvidék közgazdasági életének félreismerhetetlen előnyére vált”.

Jeszenszky Dezső, Jámbor Pál, Hornyánszky Gyula, Novákovits Izidor és tanártársaik a klasszikus kor tudós pedagógusai voltak, akik oktatási-nevelési módszereiken belül szoros összefüggésében látták az egyéni érvényesülést a nemzet fölvirágoztatásával. Munkájuk nyomán a Délvidék vármegyéi is megteremtették történelmük aranykorát.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége