2024. április 25., csütörtök

Új tanév az újdonságok jegyében

A minap egy kedves jelenetnek voltam szemtanúja: a szöszi kislány kilépett a papírkereskedésből, két kézzel ölelte magához a most vásárolt, terebélyes iskolatáskát, boldogan ránevetett anyjára, és követelte, adja a kezébe a csilivili tolltartót is. Önfeledt öröme megmosolyogtatta, kicsit talán meg is hatotta a forgalmas belvárosi utca járókelőit. Igen, ezekben a napokban hatványozottan minden a kis- és nagydiákokról szól. Értük történnek az óvodától a középiskoláig az oktatás számos szegmensét felölelő reformok, miattuk állnak sorban a könyv- és papírkereskedésekben a szülők, a nyáron nekik renoválták, szépítették az iskolaépületeket. A gondterhelt felnőttek egy pillanatig sem vonják kétségbe, hogy gyerekeinkért megéri a rengeteg munka, erőfeszítés, küzdelem, idegeskedés.

A hétfőn kezdődő tanév legfontosabb újdonságai dióhéjban: a másodikosok és hatodikosok, valamint a másodikos gimnazisták új tantervek szerint tanulnak, most már az iskolák döntő többségében életbe lép az elektronikus napló, még 500 iskolát szerelnek fel 10 ezer digitális tanteremmel, kísérleti jelleggel 204 iskolában vezetik be az egy váltásban, egész napos rendszerben történő oktatást. Olyan újdonságok ezek, amelyek a környező országokban már az iskolai mindennapok részét képezik, illetve ebben az irányban halad az oktatás fejlesztése. Az elektronikus napló révén a szülő ellenőrizheti, volt-e aznap a gyereke iskolában, hányast kapott matematikából vagy anyanyelvből. A digitális tanteremben a számítógépek, okostábla, az adott tantárgyakhoz kapcsolódó applikációk segítségével érdekesebbé, szemléletesebbé, hatékonyabbá tehető biológiából, földrajzból, matematikából, fizikából, és egyáltalán a reál tantárgyakból az oktatás. Nem tudom, hogyan fogadják majd a szülők e 204 iskolában ezt az újdonságot, ami azt jelenti, a délelőtti tanórák után a diákok az iskolában ebédelnek, majd megtanulják a másnapi leckét, sportolnak, hangszeren játszanak, idegen nyelvet tanulnak, illetve egyéb szabadidős foglalkozásokon vesznek részt. Az előzetes információk szerint délután fél ötig, ötig tartózkodnának ezekben az iskolákban a gyerekek. Ezzel a feleslegessé váló oktatásügyi dolgozók egy részét is foglalkoztatni tudják. Ha beválik, 2030-tól minden szerbiai iskolában bevezetik az egy váltásban való tanítást.

Ami viszont nem hat az újdonság erejével: a Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniója bejelentette, hogy az iskolák egy részében a tanév első napján rövidített órákat tartanak, valamint délben tiltakozó nagygyűlést az oktatási minisztérium épülete előtt. Azt követelik, folytatódjanak a tárgyalások a fizetési osztályok mielőbbi bevezetéséről.

(Gergely Árpád illusztrációja)

(Gergely Árpád illusztrációja)

Szerbiában minden szeptember elsején mintegy 1000 általános iskolás diákkal van kevesebb, mint az előző tanév elején. Így van ez Észak-Bácskától egészen a dél-szerbiai településekig. Vajdaság 73 általános iskolájában és 35 középiskolájában lesz magyar nyelvű oktatás. Mintegy 1400 magyar elsős kezdi meg a tanulást. A Rákóczi Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács iskolatáskát ajándékozott azoknak a kicsinyeknek, akik magyar osztályba iratkoztak, s most, ezekben a napokban az MNT mintegy 5000 dinár értékű tanszercsomagja is eljutott/eljut a magyar első osztályok diákjaihoz. Ők az ősz folyamán a Rákóczi Szövetség 10 ezer forint értékű ösztöndíjára is számíthatnak. Ezzel is arra kívánják ösztönözni a magyar szülőket, hogy gyermekük anyanyelven tanuljon. Mindig izgatottan figyeljük, a szórványban hány kisdiák lesz. A legfrissebb adatok szerint például Nagybecskereken három magyar elsős lesz, Muzslyán 14 magyar kisdiákot írattak be a szülők, Szentmihályon négy magyar elsősre számítanak. Persze, ezek a felnőtteket nyomasztó gondok, a gyerekeknek viszont joguk van örülni, hogy iskolások lettek, az ő dolguk, hogy ismerkedjenek a számokkal, betűkkel, kinyíljon számukra a tudomány, a művészetek oly gazdag, színes és izgalmas világa.

Az oktatásügyben történő változások arra irányulnak, hogy kevesebb legyen a biflázás, ésszerűbb mennyiségű legyen a lexikális tudás, több a készségek fejlesztése, a kreativitás, az oktatás életszerűbb legyen, az iskola felkészítse a diákokat arra, hogy a hétköznapokban is jobban boldoguljanak majd felnőttként. Hogy mindez hogyan is néz ki a gyakorlatban, hogyan sikerül egy adott iskolában, egy konkrét tanteremben, arra van egy anekdota: ha a honvédelmi miniszter kiad egy parancsot, azt a vezérkari főnökön, a tiszteken át a közlegényekig mindenki hajszálra pontosan úgy hajtja végre. Ha egy ország oktatási minisztere kiad egy utasítást, az is végigmegy a hierarchián, eljut a tanárhoz, aki amikor bemegy órára és becsukja a tanterem ajtaját, 45 percen át azt tanít és úgy tanít, amit és ahogy a legjobbnak látja. Ez sok esetben jó. Gondoljunk csak arra, amikor tilos volt, akkor is hány magyartanár tanította meg a Himnuszt diákjaival, hány történelemtanár mesélt órán a magyar történelem eseményeiről el-ellopva a más anyagrészek elsajátítására szánt időből, hány zene szakos tanár tanított inkább magyar népdalt a partizánokat dicsőítő énekek helyett. S hány tanár mesélt az elavult anyagrészek kárára inkább a tudományága újdonságairól, ezáltal sokkal inkább felkeltve az érdeklődést tantárgya és a tudomány világa iránt is.

Évek óta minden tanév kezdetén felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon hogyan várják a diákok a tanévkezdést, a tanévet. Szoronganak? Már most elborzasztja őket a gondolat, hogy megint itt tornyosul előttük egy kásahegy, amelyen át kell rágniuk magukat? Vagy pedig megvan bennük az öröm, a jóleső izgalom, az érdeklődés, kíváncsiság? Mert ez a sikeres, eredményes tanuláshoz elengedhetetlen. Azt kívánom tanárnak, diáknak egyaránt, hogy a tanórákon és a tanórákon kívüli szabadidős aktivitásokon is elhivatottan, jókedvvel vegyenek részt, és sok alkalmuk legyen a tanév során arra, hogy együtt éljék meg a tudásszerzés örömét, sikerét. Hiszen a megkezdett reformoknak is ez a célja.