Szemét látta ajándék

Horváth Zsuzsanna

2019. augusztus 29., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Néha olyan érzésem van, csak azért történnek meg velem bizonyos dolgok, hogy legyen miről írnom ebben a rovatban. A legutóbbi tejes eset óta ismét volt egy konyhai baleset, de ennek nem én voltam az okozója, csak az elszenvedője.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Múlt héten eldugult a lefolyó, és mivel mi a földszinten lakunk, hozzánk van a legközelebb a dugulási gócpont, így természetesen nálunk torlódik fel a szennyvíz a mosogatóban és a mosógép dobjában – igen, a mosógép is itt van, tudniillik a hatvanas évek végén, amikor épült a lakóházunk, a tervezők úgy gondolták, elég akkora fürdőszoba, ahol elfér a kád, a mosdó és a vécécsésze, a mosógépnek jó helye lesz a konyhában is. Úgyhogy amikor dugulás van, akkor nem elég, hogy a mosogatótál csordultig telítődik más piszkával, hanem a mosógépben is ételmaradékok úsznak, és ha történetesen nincs becsukva az ajtaja – miért is lenne, hiszen mindig résnyire nyitva hagyom, hogy ne penészedjen be –, akkor onnan is szépen lassan kiszivárog a konyhapadlóra. Azért is, mert a mosogatóból is, amikor már színültig van, ugyebár az ember lánya nem tölti a nap 24 óráját a konyhában, hogy azt lesse, mikor dugaszolják el ismét a kedves szomszédok morzsával, kávézaccal, dinnyemagokkal, egyébbel a lefolyót. Ezért leginkább akkor történik meg a vizes baleset, amikor néhány óráig a konyha felé sem nézünk. (Valószínűleg gyakrabban kellene kimennem nasiért.) Ilyenkor nem tehetünk mást, mint bármivel, ami éppen a kezünk ügyébe akad, szitkozódva kimeregetjük a koszos vizet a mosogatóból, közben felhívjuk a házmestert vagy azonnal az ügyeletes vízvezeték-szerelőt, és valamelyikünk felrohan öt emeletnyi magasságba, és riasztjuk az (otthon lévő) szomszédokat, hogy zárják el a vizet, vagy azonnal kapcsolják ki a mosógépet. Amikor ezzel megvagyunk, akkor nem marad más hátra, mint a mesteremberre várakozni, hogy a motoros csőtisztítójával elhárítsa a dugulást. És utána jöhet a suvickolás. Összeszedni a szerelő után maradt piszkot, bekapcsolni a mosógép öntisztító programját, és fertőtleníteni a mosogatót meg a teljes konyhát. Azt már megfigyeltem, hogy legtöbbször akkor történik ilyen méretű dugulás, amikor előzőleg alaposan kitakarítottam, és vendégeket várok. Most éppen a rég nem látott barátnőmet, korábban pedig a kanadai rokonokat.

Apropó kanadai rokonok. Két héttel ezelőtt végre eljutott hozzám a még tavaly küldött ajándékuk. Az ismerősöm, aki elhozta, két zacskót adott. Az egyikben két dinnye volt, a másikban pedig az ajándékok: két doboz TimTam keksz (amelyről már korábban írtam ugyanitt, emlékeztetőül: a két átlós csücskét leharapva, kávéba mártva lehet szürcsölni rajta keresztül a fekete nedűt), egy csomag valódi marshmallow és csokoládé. (Ugye mondtam, hogy így vagy úgy nálam minden a konyha körül forog?) További két zacskó volt nála, amiben szemét volt, épp indult ezeket kidobni, és sétálni egyet, mert fájt a feje. Elköszöntünk, és amint a lakásba értem, kibontottam annak a zacskónak a száját, amelyben az ajándékok várakoztak. Csakhogy nem az volt benne, hanem dinnyehéjak. Abban a pillanatban leizzadtam, mert ez csak egyet jelenthetett: az ajándék valamelyik szemetes mélyén landolt. Usain Boltot lepipálva futottam a szemeteslerakóig, de az ismerősömnek már hűlt helye volt. Kétségbeesett ábrázattal, a sírás határán loholtam vissza, és mutattam az ablakban várakozó páromnak, hogy kész, vége. Felhívtam az ismerősömet, hogy nagy a baj, elcserélte a zacskókat, és kidobta az ajándékot. Mivel közel lakik, öt percen belül ott volt, mi is pont akkor indultunk a szemetes felé. Én visszafordultam a felmosó rúdjáért, hogy legyen mivel kihalászni a szemetesből a kincseket. (Sohasem gondoltam volna, hogy ezt egyszer leírom.) De már akkor, lélekben megnyugodva, úgy éreztem, minden jól fog végződni.

Mire odaértem, a párom derékig behajolva épp egy kidobott felmosórúddal emelte ki a sokat látott és szó szerint hosszú utat bejárt ajándékokat. Még jó, hogy három zacskóba voltak csomagolva, így a külsőt még a helyszínen lefejtettük róla.

A győztesek mosolyával hagytuk el a helyszínt. Szerencsénk volt, hogy még nem dobott rá senki semmit, és hogy tele volt a szemetes, mert vasárnap lévén a Városi Köztisztasági Közvállalat nem üríti ki őket. Különben örökre búcsút vehettünk volna mindentől, hiszen az új szemetes tárolók jó mélyen a föld felszíne alatt vannak, tehát oda már nem ért volna el a rúd.

Mint ahogy az lenni szokott, minden rosszban van valami jó is. Az ismerősömnek a stressztől azonnal elmúlott a fejfájása, nekem meg, remélem, ezúttal is sikerült egy olyan Rúzsfoltot kanyarítanom, amitől szem nem maradt szárazon.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége