Szombaton tartották a Szent István-napi ünnepséget Horgoson, ahol alkalmi műsorral tisztelegtek államalapítónk emléke előtt. A művelődési műsorban többek között felléptek a helybeli műkedvelők, emellett ünnepi beszédek is elhangzottak. Huzsvár Ervin, a magyarkanizsai községi tanács tagja, aki horgosi lévén szólt a közösséghez, beszédében elmondta, hogy mit jelent Szent István emlékezete a közösség számára. – Hetedjére gyűlünk össze Simor Márton kőszobránál hódolatunkat kifejezni első királyunk, Szent István előtt, akit az írások rendre országalapítónak tekintenek.
Hogyan emlékezünk mi első királyunkra?
Fotó: Puskás Károly
Ha művét, az ország alapítását vizsgáljuk, akkor egy erőskezű, előrelátó, jó politikai érzékkel megáldott embert tudunk alakja mögött feltételezni.
Ha az egyház szervezését nézzük, akkor mindenképp ő az, aki meghatározta, hogy a magyarok kereszténysége a nyugati irány legyen. Ma ez egyértelmű és magától értetődő. Saját korában ez korántsem volt így. Emlékezzünk vissza, uralkodása idején még nem történt meg az 1054-es egyházszakadás. Sőt uralkodása idején a gazdasági viszonyok egészen másként néztek ki Európában mint ma. Az első ezredfordulón a gazdagságot Konstantinápoly, a bizánci kereszténység jelentette. Ehhez képest a Nyugat, mai kifejezéssel élve: sehol sem volt.
Akkor hát mégis mi befolyásolta Istvánt döntésében? István édesapját, Géza fejedelmet a nyugati rítus szerint keresztelték meg, míg édesanyját, Saroltot a keleti rítus szerint. Vallási vagy politikai okokat keressünk hát a nyugati orientáció okaként? Ha a vallást tekintjük, akkor a képlet egyszerű: folytatta apja örökségét. Ha politikait is keresünk, akkor joggal feltételezhetjük: István felismerte, hogy ha az erős Bizánchoz köti országát, akkor szoros függőségi viszonyba kerülhet, ha a Nyugat felé orientálódik, akkor viszont sokkal nagyobb önállóságot vívhat ki országának, azaz sokkal könnyebben meg tudja őrizni Magyarország függetlenségét.
Hogy ez mekkora dolog? Óriási! Korábban ezen a vidéken senki nem volt képes tartós államot létrehozni! Ez elsőként nekünk, magyaroknak sikerült. És a fundamentumok lerakásában Istvánnak nagy szerep jutott.
Itt vagyunk mi, egy ezredévvel későbbi utódai, akik még mindig emlékeznek előrelátó, bölcs őseikre, akik a mai napig példát mutatnak nekünk.
István dilemmáihoz képest nekünk sokkal kisebb horderejű kérdésekben kell döntéseket hoznunk. De nekünk is döntenünk kell. Mostanában egyre sűrűbben!
Nehéz korban élünk, de rajtunk múlik, hogy mennyire használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket. Szabadon dönthetünk például arról, hogy megpróbáljuk-e kihasználni a Prosperitati Alapítvány támogatásait, amelyek arra irányulnak, hogy a szülőföldjén erősödjön meg közösségünk. Ennyi anyagi erőforrást még ilyen formában soha korábban nem volt képes a magyar közösség biztosítani saját tagjainak. Mi, egyesével, magunk döntünk arról, hogy megpróbálunk-e élni ezzel a lehetőséggel!
Magunk döntünk arról, hogy részt veszünk-e a közösségeink életében. Részt veszünk-e nemzeti, kulturális és vallási ünnepeinken! Én azt mondom, mi azt mondjuk: vegyünk részt! Minél többen! Mert a közösség ezáltal épül! Jöjjön ma is mindenki később fel a művelődési házba, mert ma is lesz még egy, a közösség számára fontos esemény! De jöjjünk össze szeptember utolsó szombatján és ünnepeljük együtt a szüretet! Majd decemberben a karácsonyt. És aztán márciusban a falunk születésnapját, a márciusi forradalmat. Mert ezek mind-mind meghatároznak bennünket!
Döntenünk kell rendszeresen a választások alkalmával. Idén, 2019-ben is sokaknak megadatott a választás lehetősége az európai uniós választásokon. Minden kettős állampolgárnak, csupán egy „X”. De ezzel is hozzájárulhattunk az eredményekhez, ahhoz, hogy közösségünknek legyen egy képviselője Brüsszelben Deli Andor személyében. Mondhatni: a vajdaságban szavazó magyarok elsöprő többsége támogatta ezt az irányt. Hamarosan ismét lesz lehetőségünk választani, ezúttal itthon, szűkebb pátriánkban. 2020-ban minden szinten választások várnak ránk! Valamennyien, akik itt élünk, látjuk magunk körül a folyamatokat, senki nem dugja homokba a fejét! Épp ezért tudjuk, hogy 2020-ban az eddigieknél sokkal jobban össze kell fogjunk! Valamennyiünknek oda kell tenni az „X”-et! Azért, hogy folytatódjon a gazdaságfejlesztés. Azért, hogy oktatási intézményeink tovább tudjanak fejlődni! Azért, hogy az előbb felsorolt közösségi eseményekre mindig sor kerüljön! Azért, hogy hagyományainkat tovább tudjuk örökíteni! Azért, hogy megmaradjunk ezeken a tájakon! Hogy legyen itt jövő! Nekünk! Gyerekeinknek! Unokáinknak!
Minden kornak megvan a maga kihívása, mi sem menekülhetünk el előle. Látva elődeink tetteit, látva Szent István államalapító munkásságát, merítsünk abból erőt! És egyéni döntéseinkkel adjuk meg a helyes választ a saját korunk kihívásaira! – mondta Huzsvár Ervin.
Ezt követően leleplezték a horgosi származású Fujkin István Hazatérők elnevezésű szobrát, mely egy gólyapárt jelenít meg. Fujkin István Kanadában élő művész szülőfalujának ajándékozta első bronzöntvényként álló szobrát.
– Az első utam Horgosról 89-ben Magyarországra vezetett. A szobor a visszatérést, a hazatérést jelképezi, azoknak is emléket állít, akik elvándoroltak, de olykor-olykor visszatérnek szülőfalujukba. A gólya, mint olyan, adta magát, de másként, nemcsak festeni, hanem szoborként megcsinálni. Bár vannak szobortanulmányaim, de ez az első öntött bronzszobrom. Horgoson készült az első festmény még jó pár évvel ezelőtt, és ilyen módon Horgoson készült az első szobor is – fejtette ki Fujkin.
A szombati szoboravató ünnepi fogadással zárult Horgoson.
