2024. április 25., csütörtök

A bori Radnóti-szobor kalandos története

Tizenöt éve állították fel Varga Imre szobrászművész második alkotását a bányavárosban

Az idén Radnóti Miklós tragikus sorsú költőnk születésének 110. és halálának 75. évfordulójára emlékezünk. A jövő szombaton, augusztus 31-én indul útnak Borból Tóth Péter Lóránt versvándor, aki végigjárja Radnóti Miklós és 3200 társa erőltetett menetét egészen Abdáig. A rendhagyó vállalkozás kezdetén ünnepséget tartanak a jubileumok kapcsán a bányavárosban.

Magyarország 40 évvel ezelőtt, 1979-ben egy Radnóti-szobrot ajándékozott Bor városának, ahol a költő életének utolsó hónapjait töltötte, és ahol megszülettek a magyar líra gyöngyszemei. Ezt a szobrot alkotója, Varga Imre szobrászművész kérésére a Bori-tó partján állították fel. A 600 kilogrammos rézszobrot azonban 2001-ben ellopták.

Az ellopott szobor helyett új került Borba. 15 éve áll Radnóti Miklós egész alakos szobra a városban, az egészségház előtti téren. Kabók Erika, lapunk főszerkesztő-helyettese volt a kezdeményezője, elindítója annak, hogy ismét legyen Radnóti-szobor a kelet-szerbiai bányavárosban. Erre a következőképp emlékszik vissza:

– 2001 októberében megjelent egy hír a Politika napilapban, amely arról szólt, hogy ellopták Radnóti Miklós bronzból öntött szobrát Borból. Varga Imre szobrászművész nagyon híres alkotásáról van szó, amelyet különösen szerettem. Ez a legdélebbi szobor Szerbiában, amelyet magyar költőnek emeltek. A magyar kormány 1979-ben ajándékozta Bornak. Varga Imre kérésére a bori tó partján állították fel a szobrot, amely arccal Magyarország felé nézett. Ez a Žagubica-hegy lábánál található, egykor itt volt a Haydenau-tábor, ahol Radnóti Miklós munkaszolgálatosként dolgozott. Amikor hírét vettem, hogy eltűnt a szobor, nem azt akartam megtudni, mi történt a szoborral, hiszen feltételezhetően valamelyik helyi magánöntödébe került a 600 kilogrammos bronz szobor. Varga Imre alkotása ugyanis egykor egy márványkockából kirakott talapzaton állt. Lefűrészelték és elvitték. Ezt nyugodtan megtehették, hiszen a környék elhagyatott volt. Azért mentem el Borba, mert tudni akartam, hogyan viszonyul ez a város Radnótihoz, és mit jelent számukra az, hogy ellopták a szobrot. Meglepetésemre hihetetlenül nagy kultusza van Radnótinak a városban. Beszélgettem a kultúrközpont igazgatónőjével, Simonida Gavrićtyal és Slađana Đurđekanovićtyal, a múzeum akkori igazgatónőjével, írókkal, költőkkel... Megtudtam, hogy a bori értelmiség minden évben Radnóti halálának évfordulóján elment a szoborhoz, s a költők otthagyták a legújabb köteteiket vagy egy-egy követ tettek a szobor mellé. Elmondtak két-három szerbre fordított Radnóti-verset, és megemlékeztek róla. Ezt jómagam is megtapasztaltam, hiszen a szobor eltűnése után én is részt vettem egy ilyen megemlékezésen. Az értelmiségiek „naš Miklošként” emlegették Radnótit és tovább írták a Razglednicákat. Rendkívüli irodalmi értéknek tartják a Borban született verseket, és úgy gondolják, hogy ő a kapocs a magyar és a szerb irodalom között. A helyszínen is hallottam azt a közismert legendát, miszerint Radnóti Miklós kevéske élelemért cserébe kapta azt a kockás füzetet, amelybe feljegyezte verseit, s ez lett a Bori notesz.

Úgy tartották, hogy a Radnóti-szobor az összes munkaszolgálatosnak is emléket állított. Miután visszajöttem Borból, eldöntöttem, mindent meg fogok tenni, hogy a szobor újra álljon a bányavárosban. Megszereztem Varga Imre szobrászművész telefonszámát, felhívtam, és megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ellopták a bori Radnóti-szobrot? Azt válaszolta, nem értesült róla. Elmeséltem, hogy mit láttam, és megkérdeztem a művész urat, újra felállítható-e a szobor? Megtudtam tőle, hogy a nemzetközi előírások szerint egy szoborból öt állítható fel. A borival együtt négy Radnóti-szobor állt már akkor, tehát az ötödik még felállítható. Ígéretet tettem neki, mindent megteszek, hogy ez a szobor ismét álljon Borban. Varga Imre erre nevetett és azt válaszolta, hogy nagyon naiv vagyok, de kíséreljem meg – mesélte Kabók Erika.

Ezután Kasza Józsefhez, Szabadka akkori polgármesteréhez és a VMSZ akkori elnökéhez fordult, hogy segítsen összegyűjteni a pénzt a szobor felállításához. Kasza József felkarolta a kezdeményezést. A tervek szerint 2004. november 9-ére tűzték ki az új szobor felállítását, a költő halálának 60. évfordulójára. Varga Imre szobrászművész ezt megelőzően Szabadkára látogatott s Kabók Erikával Borba utaztak. A várost járva a művész több helyszínt is megtekintett, majd az egészségház előtti térre esett a választása. Úgy döntött, hogy ez lesz az új szobor helye.

– A boriak felajánlották, hogy ők adják a szoborhoz szükséges anyagot, kiépítik a helyszínt, valamint a szobor talapzatát is elkészítik. Még a szállítás költségeit is fizették volna. Varga Imre azonban ragaszkodott hozzá, hogy az anyagot ő szerezze be és a szobor öntése Budapesten történjen, az ő öntőmestereivel és az ő felügyelete alatt. A szobrot 2004. november 9-én avattuk fel. Ekkor találkoztam ismét a művész úrral, aki azt mondta, nagyon sajnálja ugyan, hogy eltűnt a bori tó partjáról a szobor, legkevésbé erről a szobráról hitte, hogy ez megtörténhet vele, de örül neki, hogy mindez nem a halála után történt, mert így lehetőség volt az újraállításra. Óriási vállalásnak tartom azt, hogy Tóth Péter Lóránt versvándor elhatározta, hogy végigjárja azt az utat, amelyet Radnóti 3200 társával megtett. Ez egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy mekkora szörnyűségek történtek abban az időben, másrészt pedig Radnóti költészetére is ráirányítja a figyelmet. Az idén ünnepeljük Radnóti Miklós születésének 110. és a halálának 75. évfordulóját. Ez egy jó alkalom arra, hogy újra felidézzük , hogy szinte a halál torkában írta meg a hazaszeretetről, az otthonról és a háború szörnyűségeiről szóló verseit, a magyar irodalom gyöngyszemeit. Arra is emlékezünk majd, hogy összefogással 15 évvel ezelőtt sikerült egy új szobrot felállítani Borban – emelte ki Kabók Erika.

Arra a kérdésre, hogy annak idején miért döntött úgy, hogy hozzá szeretne járulni a szobor visszaállításához, a következőket válaszolta:

– Olyan hatalmas kultuszt és szeretetet tapasztaltam a bori emberek irányából Radnóti iránt, hogy úgy gondoltam, ez a közösség megérdemli, hogy ha van lehetőség újraállítani a szobrot, akkor legyen Borban ismét Radnóti-szobor. Több alkalommal jártam ott, és azóta is tartom néhány bori értelmiségivel a kapcsolatot. Ahogyan Kasza Józsefnek, nekem és a magyar kormány akkori tisztségviselőinek részünk volt abban, hogy most ott áll ez a szobor, úgy Borban is voltak olyan igazgatók, önkormányzati tisztségviselők, akik hozzájárultak ehhez. Megelégedettséggel tölt el, hogy a Magyar Kormány, Bor városa és a magyar vállalkozók támogatásával olyan helyre került ez a remek műalkotás, ahol tisztelik és ismerik is a költőóriást – mondta Kabók Erika.