2024. március 29., péntek
SZABADKAI HISTÓRIÁK

A szabadkai főgimnasium új épülete

Az elmúlt héten a százhúsz évvel ezelőtt városunkban megtartott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXX. vándorgyűlését elevenítettük fel. Akkor csak említés szintjén írtunk róla, hogy a jeles esemény megnyitója egyben a gimnázium épületének avatóünnepsége is volt. Mostani tárcánkban a gimnázium százhúsz éves épületének múltját elevenítjük fel.

A gimnázium rövid történetét Kosztolányi Árpád, a nagy író édesapja, az intézmény tanára fogalmazta meg A szabadkai főgimnasium új épülete című írásában, amely a gimnázium 1899–1900-as tanév Értesítőjében jelent meg. Ebben az írásban rávilágított arra, hogy az intézménynek volt egy korábbi épülete is.

„A szabadkai főgymnasium régi épületének alapkövét 1818. ápril 16-án tette le Vermes Lajos, akkori főbiró; az épület még ugyanazon év nyarán el is készült, ugy hogy okt. 18-án elhelyezhették annak homlokzatán, a főbejárat felett a Dubecz Tamás tanár által készített, vörös márványlapba vésett és az építés évszámát mutató latin kronostichont. A régi épület 1818. nov. 4-én avatott fel ünnepélyes Veni Sancte-val, mely után benne az előadások azonnal megkezdettek. Ezen épület volt intézetünk otthona egész a mult 1898/9. tanév végéig azaz 81 évig; vagy ha ezen időtartamból leszámítjuk az 1848/9-iki tanévet, (midőn a tanitás szünetelt és az épület a magyar szabadságharcz sebesültjeinek kórházául szolgált) 80 évig” – írta Kosztolányi Árpád.

Ez az épület a régi gömbkupolás városháza mellett helyezkedett el. A XIX. század végére azonban az épület szűkössé vált az intézmény számára.

„Mindinkább érezhetővé vált a téli tornahelyiség a fizikai és chemiai előadó terem és laboratorium, az igazgatói lakás hiánya. A szolgáknak is csak a legutóbbi időben jutott a régi épület egy elrekesztett földszinti folyosó részében primitiv lakás, mely a benne egy alkalommal kiütött infektiós betegségek révén intézetünk tanulóinak egészségi állapotát nagy veszélylyel fenyegette. Sajnos nélkülöztük régi épületünkben iskola ünnepélyeink alkalmával a disztermet is, s ennek hiján kénytelennek voltunk ünnepségeinket vagy a tanintézeten kívül (a Pest szálló nagytermében) vagy pedig a legnagyobb osztályteremben tartani, mely utóbbi azonban – butorzat időleges kihelyezése daczára is – mindig szüknek bizonyult”– olvashatjuk Kosztolányi írásában, amelyből azt is megtudjuk, hogy a főtéren lévő piac zaja és a sűrű kocsiforgalom is zavarta a tanítást.

Az intézmény új épületének terve Raichle Ferenc munkáját dicséri. A földmunkálatok 1898. június 6-án kezdődtek meg, és az építkezés minden nagyobb fennakadás nélkül zajlott le, olyan gyorsan, hogy a tanintézet 1899 augusztusában már birtokba vehette az új épületet. Így az 1899/1900-as tanév már az új épület falai között kezdődött meg.

Kosztolányi Árpád írásának végén a jövőnek is üzent.

„Századokra szóló tanubizonysága lesz ez az épület annak, hogy ott, ahol a kulturáért hazafias lelkesedéssel áldozni lehet, Szabadka város mindig az elsők sorában volt. Adja isten, hogy e város közösségének nemes áldozatkészsége megtalálja ezért jutalmát abban, hogy a gymnasiumi új épület falai között a hazafias nevelés és tanitás nagy munkája mindig lankadatlan buzgalommal folyjon s eként onnan a művelt, hazafias tanuló ifjak minél nagyobb számban mehessenek felsőbb tanulmányokra vagy más praktikus életpályákra s ott a hazának hasznos polgáraivá válhassanak.”

Tegyük hozzá, hogy Kosztolányi Árpád 1901-től egészen nyugdíjazásig az intézmény igazgatója volt. A régi gimnázium épülete ma már nem látható, ugyanis azt 1908-ban lebontották, hogy helyet biztosítsanak az épülő új Városházának.