Akármilyen kicsi is egy közösség, ragaszkodik a múltjához, hagyományaihoz, gyökereihez és ünnepeihez.
Savelin Zoltán áldotta meg az új kenyeret Martonoson (Puskás Károly felvétele)
Sőt, Martonos példáját látva azt a merész következtetést is le merem vonni, hogy minél kisebb, annál jobban össze tudnak kovácsolódni, és annál jobban őrzik az ősök emlékét. A faluban megoszlik a lakosság, a magyarok mellett őshonos és újonnan betelepült romák is vannak, de a túlnyomórészt magyarok lakta aprócska faluban augusztus 20-án úgy, ahogy azt illik, megünnepelték államalapító Szent István napját, és az új búzából sült, Savelin Zoltán helyi plébános által megáldott kenyereket is megszegték, és abból mindenkinek jutott, aki részt vett a szentmisén. A kedves kis templom, mely külsejében a múltat idézi, itt-ott alárakott falával meg a jövőbe, a megkapaszkodásba tekint, ezen a keddi estén teljesen megtelt. A templom egyik érdekessége, hogy egy kosárban papírcsíkok vannak elhelyezve, rajtuk a Bibliából származó sorokkal, melyek reményt adnak a csüggedőnek, de az is ritkaságszámba megy a községben, hogy itt a nővérek, azaz az apácák is kiveszik a részüket a munkából, és jellegzetes mozdulattal, alázatos léptekkel, viselve az élet effajta, lemondásokkal járó keresztjét, Isten jegyeseként szolgálják őt és az egyházat. A plébános nem mindennapi prédikációjában olyan személyes példákat említett, amitől a hallgató, hívő még közelebb érezhette a közte és Isten között közvetítőt. A szemekbe könnyet csalt, amikor elmesélte, hogy édesanyja arra tanította, ha egy kis morzsa is leesne az asztal alá evés közben, azt kötelezően fel kell venni, de úgy, hogy letérdelve, közben arra csókot lehelve. Ekkora becsülete volt régen a kenyérnek, és kell ma is, hogy legyen, az őseinktől tanult bölcsességeket, tiszteletet és alázatot tovább kell vinnünk, csakúgy mint Szent István intelmeit, amelyek ma is megállják a helyüket, mert ma is ugyanolyan küzdelmes és buktatókkal teli az élet, amit ezektől a tanácsoktól vezérelve könnyebben élhetünk meg úgy, ha van hitünk.
– Másodszor sikerült nagyobb méretűre szervezni a Szent István-napi ünnepséget, mert a községből is érkeztek ünneplők, akik amellett, hogy végighallgatták az istentiszteletet, felléptek a művelődési műsorban is. Szent Istvánról annyi szépet tudunk, de az ünnep jelentősége abban is rejlik, hogy Szent István azonfelül, hogy megalapította országát, ránk, a jövő embereire is gondolt, ezért a gyökerekből indult ki, melyekbe beoltotta a keresztény hitet, amit továbbviszünk nemzedékről nemzedékre. Ilyenkor nemcsak egyvalakit ünneplünk, hanem azt is, hogy itt lehetünk, neki köszönhetően Isten segítségével magyarként érezhetjük, hogy a tettei a mi életünkbe most érnek be – mondta Savelin Zoltán.
A szentmisét és a kenyérosztást követően az ünneplők átvonultak a helyi művelődési egyesület termébe, ahol felléptek a környékből érkező vendégek és persze a helyiek is, de mindenekelőtt elénekelték a magyar Himnuszt, és abban a parányi teremben úgy zúgott a magyarság, amit bármelyik hatalmas ünnepség résztvevői sem biztos, hogy tudtak volna így produkálni. Ezt követően Szél Attila énekelte el a Boldogasszony Anyánkat, egykori magyar himnuszunkat, amelyet vele együtt énekeltek az ott lévők. A fellépők a környékbeli művelődési egyesületekből és a helyben működő, martonosi ének- és tánc és színművészeti csoportokból kerültek ki, mindannyian legjobb tudásukat hozták a martonosi színpadra, a művelődési házba, melynek oszlopos tagja, az egyesület vezetője, Szél János szeretne a közeljövőben minél több eseményt megszervezni Martonoson.
– Hagyományaink továbbadása és megtartása egyaránt nagyon fontos, ezért nagy hangsúlyt fektetünk rá most és az elkövetkezendőkben. Egyházi és világi ünnepeink egyaránt megérdemlik az odafigyelést, ami a közösség szilárdítását és megtartását, összefogását kell, hogy eredményezze. Falunkban számos műkedvelő csoport létezik, ők azok, akik elsősorban segíteni tudják ezt a törekvést, de minden lakos, aki eljön, már tett valamit azért, hogy kis közösségünk fennmaradjon.
A martonosiak Szent István-napi megemlékezése és újkenyér-ünnepe közösen a községbeli művelődési egyesületek részvételével vacsorával zárult.
