2024. március 28., csütörtök

Méltó emléket állítani

Kilencedszer is megtartották a Brindza Bettina Emléktábort

A nyári táborok szezonjának lassan vége, mint ahogyan a nyári vakációnak is. Ám még az utolsó hetekben is van lehetőség a táborozásra.

Bata Rozália táborvezető és az elkészült alkotások egy része (Sihelnik Ágnes felvétele)

Bata Rozália táborvezető és az elkészült alkotások egy része (Sihelnik Ágnes felvétele)

Topolyán kilenc éve minden nyáron összegyűlik egy lelkes kis csapat, akik képzőművészeti tehetségüket, alkotókészségüket csiszolják egy héten át. A számos alkotótábor közül azonban mégis kiemelkedik ez a tábor, ugyanis azon kívül, hogy a gyerekek készségeit ápolja, lehetőséget ad a kreatív kibontakozásra, egyúttal egy fiatalon elhunyt, ám életében hasonlóan tehetséges alkotónak, Brindza Bettinának állít emléket.

Bata Rozália már kilenc éve ápolja az emléktábor hagyományát. Minden év augusztusában maga köré gyűjti azon gyerekeket és fiatalokat, akikben ott lapul az alkotás vágya, kezükben pedig ott szunnyad a tehetség. Az utóbbi években családi háza ad otthont a Brindza Bettina Emléktábornak, mely idén augusztus 12-e és 18-a között zajlott.

A tábor vezetője elmondta, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sajnos folyamatosan fogy a résztvevők száma. Ennek fő oka, hogy a nyári táborok nagyon széles skálán mozognak ugyan, de mégis az alkotó táborok között a legnagyobb a választék, így a gyerekeknek számtalan ilyen jellegű tábor áll rendelkezésükre minden nyáron. Ettől eltekintve így is tizenegy résztvevője volt az emléktábornak, közülük pedig többen visszatérő táborozók. Mellettük természetesen új arcok is megjelennek évről évre. Az 5 és 12 év közötti gyerekek zömmel topolyaiak, de Újvidékről, valamint Bécsből is érkezett táborlakó.

A kétnyelvű tábor nem csak a képzőművészeti tehetség ápolására ad lehetőséget, de arra is, hogy a gyerekek játék és munka közben egymástól tanulva sajátíthassák el a szerb, illetve a magyar nyelvet.

Különlegessége az idei tábornak, hogy a legelső táborok lakói most segítőként voltak jelen: Aleksandra Uzelac és Tari Emese jelenléte, tapasztalata és segíteni akarása nagyban előre mozdította a munkát. Mivel a táborlakók mindennap reggelit és ebédet is kaptak, a két segítő szinte nélkülözhetetlen volt az étkezések előkészítésénél, kiosztásánál, és az alkotómunka közben is.

Sok szép alkotás készült egy hét alatt. Üvegfestéssel, olajfestéssel, akvarellel, akrillal, száraz pasztellel dolgoztak, sőt alkalom nyílt gipsznyomatok készítésére, fafestésre, valamint kavics- és kukoricacsutka-építmények elkészítésére is.