A Gimnázium-templomban bemutatott szentmisével és ünnepi műsorral emlékezett államalapító királyunkra augusztus 20-án Nagybecskerek magyarsága. A Petőfi Magyar Művelődési Egyesületben pedig kenyérszentelés volt.
Az új kenyér megáldása (Kecskés István felvétele)
Évente egyszer – Szent István napján – mutatnak be szentmisét a Gimnázium-templomban, amely egykor a helybeli magyar ifjúság találkozóhelye volt. Ez a búcsúja az 1846-ban Szent István tiszteletére felszentelt piarista templomnak is.
A szentmisét Német László megyéspüspök celebrálta és Tietze Jenő nyugalmazott plébános mondott szentbeszédet.
– Vannak olyan emberek, akik külföldről jönnek haza, és Szent Istvánkor részt vesznek ezen a szentmisén, ezen az ünnepi misén. A prédikáció mindig meghat bennünket. Arról szól mindig, hogy van remény, igyekezzünk. Kérjük Szent István közbenjárását. Kérjük a Szűzanya közbenjárását, és reméljük, hogy több fiatal lesz ezután, és nem vándorolnak külföldre – mondta Halmai Ágnes.
A szentmise után a Petőfi Magyar Művelődési Egyesületben ünnepi műsort mutattak be, melyben fellépett az Emmanuel kamarakórus és Lelle József citeraművész. Szent István méltatása mellett Tabacski Edit összeállításából a hallgatóság megismerkedhetett a 220 éve született Kiss Ernő aradi vértanú életútjával is.
– A nagybecskereki magyarság számára minden ünnep nagyon fontos, hiszen találkozhatnak és tanúsíthatják összetartozásukat – mondta Németh Róbert, a Vajdasági Magyar Szövetség nagybecskereki önkormányzati képviselője.
A nagybecskereki magyarság folyamatosan a megmaradásért küzd. A Szent István-napi példa adhat neki erőt ehhez.
– Nem világítótornyok vagyunk többé. De, ha megmaradunk, mint örökmécsesek, akkor is jó lesz. Mert talán a magyar nyelv és a magyarság talán továbbra is megmarad. Már akkor is, hogyha most mi, a mi generációnk ezzel eltűnik. Talán tovább fogjuk adni ezt a magyar nyelvet, és természetesen ezt a nagy ünnepséget, augusztus 20-át is – mondta Varga Anna.
Az új kenyeret Pastyik Róbert atya, nemrég kinevezett nagybecskereki plébános áldotta meg.
