2021. január 25., hétfő

Külső és belső erők találkozása

Papp Katalin: Kés a párna alatt

Kivonulni a természetbe kegyelem, ajándék, fellélegzés. Kiszabadulni az embermasszából, és a saját gondolataink helyett a természet rezgéseit hallgatni, miközben kényezteti a szemet a sok zöld, kék, barna. A nyugati ember által megélt idill szerint a hétvége a családdal eltöltött közös idő a szabadban. Lehet-e egyedül élvezni és befogadni ezt a csodát, ha már az őseink révén megvan az a bizonyos telek, nem úgy, mint a Sziveri-versben, amiben a lírai én a társával tervezi megvásárolni a közös otthonuk helyszínét. A társ nélküli ember is lehet boldog a paradicsomban?

Forum, Újvidék, 2019, 70 oldal

Többek között ezt a kérdést is felveti a szabadkai, 1997-ben született Papp Katalin, aki a Kés a párna alatt című kötetével debütált a vajdasági magyar irodalom palettáján. A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent kötet huszonhat verset tartalmaz, ami a Tervezés cíművel indul, és a szerző elmondása szerint a szöveg egyfajta reflektálás Sziveri János Társastervezés című művére. A magány ellenére a lírai én optimizmusa abba az irányba tereli a történetet, hogy a lány egyedül fog gazdálkodni a területen, megpróbálja megszelídíteni azt. Miután megszületett a terv, a következő feladat Vénusz születése, amire a kötet többi verse ad teret.

A költeményekben folyamatosan jelen van egyfajta feszültség és az attól való félelem, hogy az idillikus, szenvedéllyel teli, érzékiséggel túlfűtött pillanatoknak egyszer csak hirtelen vége szakad, akár az egyik fél által. Túl sok minden függ a másik létezésétől és hozzánk való viszonyulásától. Papp Katalin erős és vibráló képekkel szemlélteti a vágy körtáncát, így el tudjuk képzelni, mi történik, ha elmúlik a gyönyör. Az olvasó szinte érzi a másik után fel-felbukkanó hiányt, a lüktető ürességet. Ott van a sorokban a fiatal lány kiszolgáltatottsága, mintha egy oltáron kínálná magát a tömény testi vacsorákhoz, ám a lírai én nemcsak áldozat, hanem elkövető is, hiszen van, hogy döntés és lelkiállapot kérdése, hogy egy kapcsolatban melyik oldalra állunk. Munkálkodik bennünk a védekező mechanizmus, ezért igenis ott van a kés a párna alatt, ölni készek a kezek, szögekkel teli párnán nyugszik a fej, hogy éber legyen az álom. Nem csak az embertársainktól vagy a szerelmünk árulásától, hűtlenségétől, kihunyó érzelmeitől kell tartani, hanem magunktól is, hogy milyen ösztönöket indít el bennünk a harag vagy a bánat. Talán az olvasók is egyetértenek majd velem abban, hogy a kötet egyik legfontosabb verse a kivégzést leíró Tor című költemény, ami szembenézés is az ember testi-lelki kegyetlenségével.

Papp Katalin a középiskolás éveiben kezdett el írni, és a korához képest meglehetősen éretten nyúl az erotikához, az emberi test ábrázolásához, a kötet Hullajelenségek című ciklusában már a kiteljesedett nő szól hozzánk, vagyis Vénusz születése valóban megtörténik.

Mondhatni ízig-vérig Papp Katalin a könyv, ugyanis a szerző (saját bevallása szerint rosszul sikerült) fotói szerepelnek illusztrációként a kötetben. A sötét, egyik színből a másikba homályosan átfolyó képek sorozata kitűnő választás a kavargó érzelmi állapotok tükrözéséhez. Azt hiszem, nem kívánhat jobb első kötetet magának egy fiatal szerző, aki ügyesen bánik a nyelvvel, és a kitárulkozástól sem ódzkodik.