Az utolsó ülő- és állóhelyig megtelt a székvárosi Szent Rókus-templom a védőszent napján megtartott magyar nyelvű ünnepi misén. Mint Jézus tanítványainak első közösségei, olyan egy szívvel-lélekkel, örömmel ünnepeltek a jelenlevők. A helybelieken kívül Temerinből és Tiszakálmánfalváról (Budiszaváról) is érkeztek testvérek a búcsúba. Az évi szabadságok ellenére öröm volt részt venni a szentmisén, amelyet a kispiaci származású újmisés Sáfrány Dávid mutatott be Erhard Róbert és Nagy Attila újvidéki, valamint dr. Szöllősi Tibor tiszakálmánfalvi atyákkal.
Temerini család a búcsúban: Burány Árpád, Burány-Vörös Judit, Burány Hédi és Burány Félix(Bozsoki Valéria felvétele)
Szentbeszédében Dávid atya példaként állította elénk Rókus életét. Beszélt arról, hogy szülei sokáig hiába vágytak gyermekre, ezért megígérték Istennek, ha gyermeket fogannak, neki ajánlják fel. Így is történt. A szülői házban mély istenhitben növekedett fiú édesapja halálán, édesapja kérésére megígérte: mindig lesz gondja az árvákra, özvegyekre, szegényekre, magányosokra, és a felgyülemlett vagyont rájuk fordítja. Ígéretét betartotta. Miután szétosztotta vagyonát, ápolta mindazokat, akikről látta, Isten küldi elébe. Rókus szolgálatában tapasztalta, hogy újra és újra akadályokba ütközik. Dávid atya elgondolkozott azon, Rókus hogyan volt képes azokat a betegeket ápolni, akiket senki sem akarta ápolni. Hogyan volt képes erre, amikor jómaga is betegségbe esett?
Dávid atya hangsúlyozta: Rókus Isten felé fordult, dicsérte Istent, a nehézségek közepette újra hozzá fordult. Erőt merített, amikor jómaga betegségbe esett, és erőt kapott ahhoz, hogy újra elinduljon a segítés, a felebaráti szeretet útján.
Az újmisés atya szavai szerint a mai világban nem pestisjárvány pusztít, hanem a hitetlenség, az Istentől való eltávolodás járványa. Mi azonban meghívottak vagyunk, hogy Istenhez vezessük testvéreinket.
A vendéglátó hívők meghívására mise után a felújított, szép templomudvarban agapéra gyűltek össze a búcsúba érkezettek, közöttük sok fiatal, valamint kisgyermek szülővel, nagyszülővel. A késő órákig sokan ott maradtak társalogni. Az ünnepséget megtisztelte részvételével néhány református és adventista testvér. A Rókus-templomba járó testvérek, akik évek óta nemcsak a vasárnap esti szentmisére gyűlnek össze, és külön szentségimádási alkalmakon merítenek erőt életükhöz, takarítják, tartják rendben Isten házát. Számbelileg gyarapodó, lelkileg erős, példamutató, egymásra figyelő, egymást támogató nyitott közösségé váltak, egyre vonzóbbak a fiatalok és a családok számára.
