Nem keltett szenzációt, de a lapok előkelő helyen, öles címekkel közölték: Törökország és Libanon megkezdte a migránsok visszaszállítását Szíriába. Ez a két ország fogadta be ugyanis a migránsok legnagyobb tömegét. Törökország még aránylag könnyen megbirkózott azzal a 3,5 millió migránssal, akik a határt átlépve kerestek menedéket. Libanon számára azonban szörnyű terhet jelentett, hogy a hat milliós országba másfél millió ember érkezett. (Ez a történelemben ismert legszörnyűbb arány a lakosság számához viszonyítva). Pedig Libanonnak már volt tapasztalata a migránsokkal, hisz az izraeli-palesztin háborúk menekültjei mindig ott kötöttek ki, és évekig ott voltak menekülttáborok.
Persze ezzel nem oldódik meg a migránsok kérdése. Hisz Libanon már korábban is probálkozott ezzel a megoldással. Összeütközésbe került még az ENSZ menekültügyi főbiztosával is, amelynek következtében kiutasította annak néhány munkatársát, mert korainak minősítették a visszatelepítést. Törökország lépésének jelentőségét pedig csökkenti, hogy a kurdok visszaszorítására újabb támadást tervez Szíria ellen, ami természetszerűleg új menekülteket jelent. És ha zavartalanul is halad a visszatelepítés, az is csak egy csepp a tengerben.
Ez a beindult akció azonban jelzi, hogy a menekültáradatot borzalmas történések szülték, tehát kérdésük megoldásához véget kell vetni a borzalmaknak. És egyben jelzi, tudatosítja, hogy az egyetlen igazi megoldás: feltételeket teremteni ahhoz, hogy a szerencsétlenek visszatérhessenek otthonaikba. Nemcsak a visszatéréshez kell feltételeket találni, hanem arra is módot kell teremteni, hogy élhessenek egykori, de mára lerombolt otthonaikban.
Mert a migránskérdés napjainkban az emberiség egyik legsúlyosabb problémájává vált. A klímaváltozás következményei és a feszültségeket teremtő, fegyverkezési versenyt elindító nacionalista hőbörgés után a harmadik legsúlyosabb probléma. Azzal is, hogy az emberek millióiról van szó.(Napjainkban több mint 200 millió ember volt kénytelen elhagyni otthonát, és ebből 65-67 millió országának határain kívül keresett menedéket. Ebből a hatalmas tömegből csak annyi jut Európába, amennyit az embercsempészek nem kis pénzért idehoznak). De azzal is, hogy demonstrálja a görög tragédiából ismert igazságot: a tragédiához két egyformán erős igazság kell. Sőt még azzal is, hogy ellentéteket szül Európában az államok és az emberek között.
Mert kegyetlen igazság, hogy a migránsokat senki sem akarja befogadni, mert fizikailag félnek tőlük, féltik a munkahelyüket, vagy attól tartanak, hogy a bevándorók miatt még keményebb és leszorított fizetésű munkára kényszerítik őket. (Amikor Németország 1,3 milliót befogadott a gazdaság még indokolhatta, hogy olcsó munkaerőre van szükség. De a munkahelyek megteltek, a munkások megelégelték, hogy a migránsokkal kell versenyezniük és sokáig, általában most, hogy a pénz fogytán vannak, egész családok jöttek.) És féltik az európai értékeket, a nemzeti identitást stb.
Mára már ott tartunk, hogy nemcsak a migránsok ellen fordulnak. (A pártok is azért migránspártiak, hogy mást mondjanak, mint a kormány.) De mind jobban zavarnak még az Európai Unión belül eddig szabadon áramló európai polgárok is. (A Brexit egyik hajtóereje ezek a polgárok voltak, és ma már Magyarországon is az első incidensek okozói az erdélyi magyar oláh, a vajdasági csetnik lesz.)
A lapokban elszaporodtak a migránsokkal kapcsolatos incidensek hírei. Joggal felháborít, ha egy migráns megöl egy gyereket, de nincs felháborodás, erő, amely véget vetne annak az állapotnak, amelyet egy ENSZ-jelentés megállapított: tavaly a világon a különböző harcokban 12 ezer gyereket öltek meg. (Németországban egy felmérés megállapította, hogy lakosság 15 százaléka más állampolgárságú, de ők csak a bűncselekmények 10 százalékát követték el. És a horvát Jutarnji list A hazug hírek megszállják a nyilvános kommunikációt címmel megírta, hogy már jelentkezett az első ember, aki azt hazudta, amikor elkésett munkahelyén, hogy megtámadták a migránsok).
Az igazságok legigazibb összecsapása azonban abból adódik, hogy a migránsokat senki sem akarja befogadni, de ettől még vannak, nem lehet őket eltüntetni. Sőt még további beáramlásukat is csak csökkenteni lehet, de nem lehet megállítani. Szinte naponta olvasunk híreket arról, hogy hány illegálisan behatoló migránst fogtak el. (Migránsokat találtak elbújva kukoricát, dinnyét, sőt műtrágyát szállító tehetautóban, vagy a pótkocsiban). Vagy arról, hogy az embercsempészek új útvonalat találnak. (Magyarországra most már Románia felől érkeznek, mert ott nincs fal. Lapunk éppen a napokban adta hírül: két nap alatt háromtucatnyi migránst fogtak el a román-magyar határ közelében).
Gyakran olvasunk az embercsempészeket segítő, vagy éppen embercsempészettel foglalkozó hivatalnokokról, vámosokról, rendőrökről. (A pálmát az a svéd tisztviselő vitte el, aki 21 migránsnak egy teniszbajnokságra szóló hamisított meghívóval szerzett vízumot). Valahányszor ha ilyen híreket hallunk, az jut eszünkbe, hogy ugyanaz a helyzet, mint a kábítószer-csempészetnél: minden nagy fogásról szóló hír csak azt jelzi, hogy mennyi van abból, amit nem fognak el. És az olasz Matteo Salvini is most tanulja: nem megoldás, hogy nem engedi kikötni a migránsokat a tengerből kimentő hajókat. Tudomásul kell vennünk, hogy csak egyetlen megoldás van, elejét venni a migránsok gyártásának, és lehetővé tenni azok visszatelepítését.
