2024. március 28., csütörtök

Örökmosolygó

Interjú Daniel Ricciardo Formula–1-es versenyzővel

Széles mosoly, a pezsgő cipóból ivása és minden mondatában egy poénos elszólás – ezek a Formula–1-es mezőny legszínesebb karakterének, Daniel Ricciardónak a fő jellemzői, akiből azonban idén kevesebbet láthatnak a nézők, hiszen merész döntést hozva az idénre átigazolt a Red Bulltól a Renault-hoz, ahol az autója egyelőre nem képes a dobogókért harcolni. Az ausztrál hangulata azonban továbbra is derűs, amit magunk is megtapasztaltunk, amikor a Magyar Nagydíj hétvégéjén leültünk vele egy interjúra.

Világsztárként rengeteg interjút kell adnod. Melyik az a kérdés, amit a legtöbbször föltesznek, és már nagyon unod?

– Hm, alighanem azt kérdezik meg legtöbbször, hogy mit várok az előttem álló hétvégétől. Azt viszont például még soha nem kérdezték meg tőlem, hogy vagy, Daniel? Az autóm állapota felől valamiért sokkal többet érdeklődnek, mint az én hogylétemről.

Akkor itt egy szokatlan kérdés: emlékszel arra a magyar minőségellenőrre, aki a ti csapatotokban dolgozik, Dohnyák Viktornak hívják, és amikor legutóbb aláírásosztó eseményen jártál az enstone-i gyárban, ő adott neked ajándékot? Nekünk ezt mesélte nemrég!

– Igen, emlékszem! Normál esetben mi adunk ilyenkor autogramot a dolgozóknak, ezért ez különleges volt, hiszen ő hozott nekem egy fotógyűjteményt, amit ellátott a saját aláírásával. Magyarul mondtam neki, hogy köszönöm, ugyanis ezt az egy szót ismerem ezen a nyelven. Van a szobámban egy nagy fiók, és abban gyűjtöm azt a rengeteg ajándékot, amit kapok. Amikor takarítok, néha leülök és elkezdem visszaolvasgatni a több évvel ezelőtti üzeneteket is. Magyarországon kifejezetten sok hűséges rajongóm van, talán egy klubot is alapítottak. Különösen emlékszem egy ikerpárra, akik már az F1-es karrierem előtt is követtek.

Tavaly év végén elhagytad a Red Bullt, hogy a Renault-nál szállj be a csapat építkezésébe. Nem vártál azonnali sikereket, de mennyire rossz azt látni mégis, hogy Max Verstappen jelenleg szárnyal velük, a Hungaroringen az első rajthelyet is megszerezte, eközben te a középmezőnyben küzdesz?

– Nos, arra továbbra is büszke vagyok, hogy megakadályoztam Max pole-szerzését tavaly Mexikóban! Mert azt hiszem, a mostanival már nem lett minden idők legfiatalabb rajtelsője. Egyébként továbbra is látszik, hogy a Red Bullnál az év előrehaladtával egyre inkább képesek felzárkózni, és amikor lemaradni látszanak, mindig előhúznak egy fejlesztést. Megnéztem Max körének belső kamerás felvételét, és nagyon simának tűnt. Érződik, hogy a Honda-motor is egyre jobb. Persze nagy a kontraszt aközött, hogy hol áll ő jelenleg és hol vagyok én. Nem akarom azt mondani, hogy nehéz ezt megemészteni, de persze szívesebben lennék az ő helyében. Ugyanakkor viszont továbbra sem bánom egyetlen döntésemet sem, amit az elmúlt 12 hónapban hoztam.

Pierre Gasly érkezett a helyedre a Red Bullhoz, aki egyelőre nagyon messze van attól a szinttől, ami egy ilyen autóban elvárható. Te is úgy látod, hogy nem sikerült a nyomdokaidba lépnie?

– Nehéz, nagyon nehéz helyzetben van. Nem akarom őt bántani, de a realitás attól még realitás. Nem kell számokat mondanom ahhoz, hogy lássuk, milyen messze el van maradva Maxtől. A csapatnál biztosan örülnek Max első pole-jának és a győzelmeinek, legbelül viszont tudják, hogy a jelenleginél sokkal több ponttal is rendelkezhetnének. Nem tudom, hogy mi a helyzet Pierre-rel, hiszen tavaly szállított néhány nagy eredményt azzal a Toro Rossóval, amely határozottan nem olyan gyors autó, mint a Red Bull. Jól ismerem Max képességeit, szóval nem az lep meg, hogy folyamatosan legyőzi Pierre-t, hanem az, hogy mekkora különbséggel.

Több mint 160 nagydíjon rajthoz álltál már az F1-ben. Ekkora mennyiség és csaknem egy évtized után mennyire tudja egy versenyző visszaidézni a saját futamait?

– Nem tudom az okát, de nekem a többségükről elég élénk emlékem van, még olyan dolgokat illetően is, hogy hogyan állt éppen azon a hétvégén a kerékvető. De kérdezz rá egy versenyre, és én megmondom, mi történt ott velem!

Na nézzünk akkor egy régebbit: a 2012-es Kínai Nagydíj a Toro Rossóval?

– Igen, hát ott sz*r voltam! Apám is eljött a helyszínre, emlékeim szerint a 16. helyen végeztem, és egész hétvégén lassúak voltunk. És eléggé tartottunk a következő, bahreini versenytől, mert akkor zajlott a felkelés az országban, a hírek pedig a valóságosnál rosszabbnak festették le a helyzetet. Jól emlékszem, hogy amikor felszállt velem a repülő Kínában, félelem volt bennem amiatt, hogy egy veszélyzóna felé tartunk.

Próbáljunk még egyet: 2015-ös Japán Nagydíj?

– Á, a rajtom! Jól indultam el, de összeértünk Felipe Massával. Neki az első szárnya sérült, én defektet kaptam, és bár eljutottam a célig, de a versenyem érdemi része az elején véget ért.

Akkor most pillantsunk egy kicsit a jövőbe: nemrég múltál 30 éves, hol látod magad 10 év múlva?

– Valószínűleg nem a Formula–1-ben. Két szélsőség jut eszembe: vagy egy farmon fogok élni, vagy a zeneiparban csinálok valamit. Bízom benne, hogy már sehol nem fogok versenyezni. Remélem, addigra megszerzem a világbajnoki címet, és elköszönhetek.

Ez úgy hangzik, mint Nico Rosberg hozzáállása, aki azonnal bejelentette a visszavonulását, amikor bajnok lett 2016-ban. Te is ilyesmivel tervezel?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha csak tíz év múlva szerzem meg a bajnoki címet, akkor elég lesz annyi, de ha jövőre összejönne, akkor mindenképpen folytatnám.