Profi Windowstrükkök

A legjobb ingyenes kiegészítők Windowshoz: így használhatjuk ki a rejtett funkciókat a jobb felügyelet és biztonság érdekében.

sk

2019. augusztus 12., 18:28

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A Windows rengeteg felhasználó számára továbbra is titokzatos eszköznek számít. Képesek használni a főbb programokat, még egy-egy alkalmazást is telepítenek néhanapján, de ha ennél többről lenne szó, hirtelen tanácstalanná válnak. Ez az oka annak, hogy annyi megválaszolatlan kérdés létezik a Windowszal és használatával kapcsolatban.

Mi a helyzet a telemetriával? Milyen adatokat közvetít a Windows a Microsoftnak? És hogyan állíthatjuk meg, vagy legalább korlátozhatjuk a kíváncsiságát adataink iránt? Persze emellett is akadnak még kérdések, amik a Windows felhasználókat foglalkoztatják – és nem az adatvédelmi beállításokkal kapcsolatosak. Például az, hogyan védhetik meg a fontos fájlokat és mappákat a zsarolóvírusoktól, és hogyan kapcsolhatják be azokat az erősebb védelmi megoldásokat a Windowsban, amiket a Microsoft valamiért nem tett mindenki által könynyen elérhetővé. Vagy éppen a Microsoft Linux iránti érdeklődésének okai, és az ezzel járó titokzatos Linux alrendszer előcsalogatásának módja a Windowsban. Lentebb ezekre és számos hasonló kérdésre találhatók válaszok.

Jobb Windows-felügyelet

A Windows 10-zel a Microsoft megváltoztatta az üzleti modelljét. Ahelyett, hogy szokása szerint néhány évente teljesen új operációs rendszert adna ki, most csak erre az egyetlen rendszerre koncentrál, amit viszont folyamatosan fejleszt és javít. Számos felhasználó azonban eleinte egyáltalán nem akart Windows 10-re váltani (és sokan még ma is kerülik), mivel az új rendszer elég komoly érdeklődést mutat az adataink iránt. A Microsoft szeretné megtudni, pontosan mit teszünk a Windowszal, hogyan használjuk a rendszert, és mindez hogyan vezethet hibákhoz. Az elküldött adatokat egy egyedi azonosítóval látja el az operációs rendszer, mielőtt elküldi Rendmondba, ahol elmentik. Így az adatcsomag hozzáköthető egy számítógéphez és részben, de nem közvetlenül, egy meghatározott felhasználóhoz is. A Windows 10 a számítógépről és a telepített firmwareről éppen úgy gyűjti az adatokat, mint arról, hogy milyen külső eszközöket csatlakoztatunk, és melyik alkalmazásokat használjuk. Ehhez az adatcsomaghoz még – a beállításainktól függően – hozzáad információkat a személyes beállításainkról, a programhasználati szokásainkról, beleértve a böngészőelőzményeinket a meglátogatott oldalakkal, és akár a begépelt vagy szabadkézi bevitt szövegekről. Egészen eddig a felhasználók nem is igazán tudták kideríteni, mik azok az adatok, amelyeket a Microsoft a Windows 10 segítségével gyűjt, és feldolgoz. Ez azonban a tavaly Tavaszi frissítésnek köszönhetően megváltozott.

Erre kíváncsi a Microsoft

A Windows 10 történetében először a „Diagnosztikai adatok megjelenítője” lehetővé teszi az elküldött adataink pontos elemzését. Egyben az is rögtön kiderül belőle, hogy az operációs rendszer még szigorú adatvédelmi beállítások mellett is igen közlékeny rólunk. A diagnosztikai adatok megjelenítőjének további hátránya, hogy csak olyan rendszereken kapcsolhatjuk be, amiken a Windows 10-nek legalább a 1803-as verziója fut. A Start menüből hívjuk be a Gépházat és abban az Adatvédelmet, majd a „Diagnosztika és visszajelzést”, és tekerjünk le a már említett „Diagnosztikai adatok megjelenítője” részig. Itt kapcsoljuk be az engedélyezést, majd kattintsunk a „Diagnosztikai adatok megjelenítője” gombra, és töltsük le az appot a Microsoft Store-ból. Mivel az app érzékeny adatokat is megjelenít, előfordulhat, hogy telepítés előtt meg kell adnunk a Windows-jelszavunkat, esetleg még a levélben kapott PIN-kódot is. Nagyobb kellemetlenség, hogy az eszköz nem működik minden számítógépen. Elsősorban a helyi fiókoknál fordulhat elő, hogy az app el sem indul, vagy nem talál semmit, de több rendszeren offline fiókkal is minden gond nélkül működött. A Windows 10 az app telepítésének pillanatától kezdve helyben is tárolja az adatokat, amihez max. egy gigabyte területet vehet igénybe a rendszermeghajtón. Azonban a Microsoft nem könnyíti meg a felhasználók számára, hogy kiértékeljék az adataikat, azokat ugyanis JSON (JavaScript Object Notation) formátumban tárolja, ami úgynevezett mágikus számokat használ. A JSON egy kompakt adatformátum, amit különféle alkalmazások közötti adatcserére terveztek, a mágikus számokat pedig az adat kódolására használják. Azonban a Microsoft azt nem árulja el, ők milyen kulcsot használnak, így aztán tisztázatlan marad, hogy mi rejtőzik például a Microsoft.Windows.WER.MTT. Denominator, epoch, hresult vagy psmKey mögött. Az adatok elemzésében így a szűrők segíthetnek, amelyek a megjelenítő bal felső sarkában lévő három csíkos ikon mögött rejtőznek. Arra kattintva kiválasztható például a Böngészési előzmények, ami után nyomjuk le a Ctrl+E billentyűkombinációt és adjuk meg a honlap nevét, amit éppen meglátogattunk az Edge-ben. A Diagnosztikai adatok megjelenítője erre leszűkíti a listát azokra az adatcsomagokra, amik megfelelnek a keresőkifejezésünknek.

Az adatszivárgás leállítása

A Windows 10 adatvédelmi beállításainak egy jelentős része megtalálható a Gépházban az Adatvédelem alatt. Ideális esetben csak némi időnkbe és fáradságunkba kerül, hogy végignézzük, és ahol kell, átállítsuk a beállításokat. Többek között kikapcsolhatjuk, hogy a Windows kiosszon nekünk egy egyéni hirdetési azonosítót, vagy feljegyezze, milyen appokat használunk. Egyben a Tevékenységelőzményeinket is törölhetjük, ami – nevéhez illően – a tevékenységeinkről gyűjtött információk adatbázisa. Amennyiben nem szeretnénk, hogy a rendszer a továbbiakban is rögzítse a tevékenykedésünk, vegyük ki a pipát az oldal elején az „A Windows szinkronizálhatja a tevékenységadataimat erről a PC-ről a felhőbe” sor elől. További adatvédelmi beállításokat találhatunk még az appokhoz a Gépház Alkalmazások menüjében. Az egyes appokra, majd a „Speciális beállítások” sorra kattintva felülbírálhatjuk az engedélyeiket.

Win10PrivacyFix

Elég komoly feladat úgy beállítani mindent, hogy a Windows 10 a lehető legkevesebb adatot gyűjtse rólunk. Emellett rendszeresen ellenőriznünk is kell a kapcsolókat, nehogy a Windows vagy egy frissítés visszaállítsa az alapállapotot. Sokkal könnyebb lehet a dolgunk a Win10PrivacyFix teljes verziójával. A szoftver akár egyetlen kattintásra elvégzi a szükséges beállításokat helyettünk. Telepítés és a rövid aktiválás után a program rögtön három lehetőséget ad, általános beállításokra. Ezekből a „Cloak mode” vagy a „Recommended mode” ajánlott, hogy első esetben teljesen, a másodikban közepesen korlátozzuk a Microsoft kíváncsiságát adataink iránt. Amennyiben nem vagyunk benne biztosak, melyiket érdemes választanunk, kezdjük a Recommended változattal, amit aztán kézzel tovább szigoríthatunk a kényelmesen összegyűjtött elemeken végighaladva. Az egyes beállításokról rövid ismertetőt is kaphatunk, ha az „i” ikonra visszük a kurzort, ám sajnos csak angolul. Ha mégis inkább a programra bíznánk magunkat, kattintsunk az „1-Click optimalization” gombra (vagy indítsuk újra a szoftvert), a választó menüből pedig az alsó, „Skip 1-Click optimalization” sorral térhetünk vissza a fő ablakba.

Még több lehetőség PowerShellben

Ha a jobb egérgombbal kattintunk a Start menü logójára, a Gyorshivatkozás menüje jelenik meg. Azonban a Parancssort már nem találjuk meg benne, mivel az 1703-as frissítéssel felváltotta az erőteljesebb Windows PowerShell. Itt továbbra is futtathatunk Parancssorban használt utasításokat, de akár komoly szkripteket is. A Windows 10-beli változatában a Microsoft még egy szkript szerkesztőt is adott a rendszerhez, amit a keresőben a „powershell ise” beírásával érhetünk el. Használatához a docs.microsoft.com/huhu/powershell/scripting/powershell-scripting oldalon kaphatunk útmutatót, sajnos csak angolul és gépi fordítással. Emellett kész kódsorokat is beszerezhetünk a Script Centerből.

Sávszélesség korlátozása

A 1803-a verzióval a Microsoft jó néhány új lehetőséget adott, például arra is, hogy korlátozhassuk a fel- és letöltési sebességet adott időpontokban. Azonban ezekhez szükség lesz a Csoportházirend-szerkesztőre, ami csak a Pro és Enterprise változatokhoz jár. Ha ilyen Windowst használunk, a gpedit.msc paranccsal elindíthatjuk a szerkesztőt. Ezután haladjunk végig a „Számítógép konfigurációja | Felügyeleti sablonok | Windows-összetevők | Kézbesítésoptimalizálás” útvonalon. Itt két sablont kell keresnünk, a „Munkaidő megadás a háttérbeli letöltési…” és a „Háttérbeli letöltés késleltetése a http...” néven. Előbbivel azt adhatjuk meg, mely időszakban legyen korlátozott a sávszélesség, utóbbi pedig a P2P letöltés korlátozására használható.

Többrendszeres indító menü szerkesztése

A magánfelhasználásra ingyenes EasyBCD segítségével könnyedén menedzselhetjük számítógépünk rendszerindító menüjét. A program telepítése és elindítása után elsőként készítsünk egy biztonsági mentést az indító területről. Ehhez kattintsunk a „BCD biztonsági mentés/javítás” gombra, majd az „A boot-betöltő beállításainak biztonsági mentése…” alatt adjunk meg egy helyet, ahol tárolnánk a fájlt, és kattintsunk a „Biztonsági-mentés beállítások” gombra. Ezután „A bootmenü szerkesztése” alatt megváltoztathatjuk a boot sorrendet, vagy a döntésünkre szánt időt.

Licenckulcs kiolvasása

A modern, előre telepített számítógépeket általában már Windows DVD nélkül kapjuk, így annak kulcsa is hiányzik – vagy csak elhagytuk a dokumentációt, ami tartalmazta. Azonban megesik, hogy újra kell telepítenünk a Windowst, amihez szükség lesz a licenckulcsra. Az ingyenes ShowKeyPlus képes megmutatni ezt a kulcsot, sőt, a gyártó által eredetileg használtat is. A kulcsot aztán elmenthetjük egy fájlba, amit érdemes elküldenünk magunknak e-mailben, hogy ha a gépünk elérhetetlen, akkor is kéznél legyen.

Megerősített Windows-biztonság

A Microsoft igenis tanult a visszajelzésekből, ennek eredményeképpen a Windows 10 viszonylag biztonságosnak számít már rögtön a telepítése után is, amennyiben a kiadott foltokat mindig megkapja. Azonban van, ami még mindig hiányzik a rendszerből, többek között a dedikált, zsarolóprogramok elleni védelem. Hogyan lehet bekapcsolni ezt a védelmet, és hogyan adhatunk a rendszerhez további biztonsági funkciókat?

Új védelem zsarolóvírusok ellen

A kiberbűnözők már egy jó ideje a trójaiakra hagyatkoznak a zsarolóprogramok célba juttatásához. Utóbbi egy különleges – és meglehetősen rettegett – kártevő, amely titkosítja az áldozat gépén található fontos és személyes fájlokat, majd váltságdíjat követel azok helyreállításáért (és persze a fizetés sem garancia arra, hogy visszakapjuk adatainkat). A Microsoft ennek elhárítására a Creators Update-tel a rendszerhez adta a lehetőséget a mappákhoz való hozzáférés szabályozására, ami csak a megadott programoknak engedi, hogy a fontos könyvtárainkhoz hozzáférhessenek. Az aktiválásához haladjunk végig a „Start menü | Frissítés és biztonság | Windows biztonság | Vírusok és veszélyforrások elleni védelem” úton, majd az erre megjelenő Windows Defender biztonsági központban kattintsunk a „Zsarolóprogram elleni védelem” sorra. Ezután billentsük Be állásba a kapcsolót a „Mappákhoz való hozzáférés szabályozása” alatt. A felbukkanó Védett mappák linkre kattintva kideríthetjük, melyikükre vonatkozik máris a védelem. Alapbeállítások szerint ezek a Windows legfontosabb adattároló helyei, de a Védett mappa hozzáadása gombbal kiegészíthetjük a listát saját igényeinknek megfelelően. Ezután kattintsunk a bal felső sarokban lévő apró nyílra, hogy visszalépjünk az előző menüpontba, és ott válasszuk az „Alkalmazás átengedése…” lehetőséget, hogy szemügyre vehessük és kibővíthessük azoknak a programoknak a listáját, amelyeknek joguk van hozzáférni a védett mappákhoz. A Microsoft nem hajlandó elárulni azt, hogy mely programoknak adott hozzáférést alapbeállítások szerint, de gyaníthatóan a cég saját, aláírt appjainak. Az általunk használt egyéb programokat az „Engedélyezett alkalmazások hozzáadása” gombbal, és a program betallózásával vehetjük fel az elit klubba. Persze ha már nagyon megkedveltük a PowerShell használatát, azt is bevethetjük erre a feladatra. Ehhez használjuk a „Set-MpPreference -EnableControlledFolderAccess Enabled” parancsot a rendszer aktiválásához, majd a védendő mappa megadásához az „Add-MpPreference -ControlledFolderAccess ProtectedFolders <mappa>” utasítást, a mappa teljes elérési útját idézőjelbe téve. Az engedélyezett programokhoz pedig az „Add-MpPreference -ControlledFolderAccessAllowedApplicat ions <program>” sort, hasonlóan beírva a szoftver teljes elérési útját. Jobb a Gépházon keresztül!

Windows Defender sérülékenység védelem

A zsarolóprogram elleni megoldáshoz hasonlóan a Microsoft tavalyelőtt ősszel egy másik védelmi megoldással is kiegészítette a Windows Defendert az Exploit Guarddal. Ez nevéhez illően az exploitok, azaz a sérülések kihasználására írt friss támadások megállítására szolgál, amelyekre még nem készült javítófolt, és a víruskeresők szignatúra adatbázisába sem kerültek be. Eleinte ezt a védelmi lehetőséget a Windows 10 Home-tulajdonosok nem vehették igénybe, de időközben szerencsére a Microsoft felhagyott ezzel a korlátozással, és már elérhető az Exploit Guard. Ehhez, ahogy korábban is, látogassunk el a Gépház „Frissítés és biztonság” menüjében a Windows biztonság fülre, és ott nyissuk meg a Windows Defender biztonsági központot. Ezen belül kattintsunk az „Alkalmazás- és böngészővezérlés” feliratra, és görgessünk le a „Biztonsági rés kiaknázása elleni védelem” sorig, ahol kattintsunk annak beállításaira. Itt, ha úgy gondoljuk, felülbírálhatjuk a rendszer alapbeállításait.

Windows Defender alkalmazásőr

Bár az Exploit Guard már mindenki számára elérhető, a védett böngészés lehetőségét azonban a Microsoft továbbra is fenntartja a Windows 10 Pro- és Enterprise-felhasználóknak. A Windows Defender alkalmazásőr megoldása hasonló a Browser in the Boxhoz (friss változat pedig a cybersecurity.rohde-schwarz.com/en címről tölthető le, ha a cég éppen engedi). Az Edge böngésző egy védett, virtuális környezetben is futtatható, amiből a veszélyes fájlok és kódok nem tudnak kijutni. Azonban csak olyan számítógépen, amely támogatja a hardveres virtualizációt, és legalább nyolc gigabyte memóriával rendelkezik. (Cserébe más virtualizáló programokkal, pl. a VirtualBoxszal nem jön ki jól.) A keresőbe írjuk be a „Windows-szolgáltatások” kifejezést, majd kattintsunk a megjelenő „Windows-szolgáltatások be- és kikapcsolása” lehetőségre. A megjelenő ablakban jelöljük be a „Windows Defender alkalmazásőr” előtti dobozt és indítsuk újra a számítógépet. Innentől kezdve az Edge jobb felső sarkában lévő három pontra kattintva választhatjuk az „Új Application Guard ablak” lehetőséget is.

USB-kulcs védelem

Ha fájljainkat gyakran mentjük USB-kulcsra, esetleg aggódhatunk azon, kiknek kerülhetnek a kezébe, ha elveszítjük az apró adattárolót. A Rohos Mini Drive segít ezen a problémán: egy titkosított konténert hoz létre a pendrive-on, amit külön betűjel alatt használhatunk. A VeraCrypttől eltérően még rendszergazdai jogokra sem lesz szükségünk a számítógépen, amihez éppen csatlakoztatjuk a meghajtót. Csak telepítsük és indítsuk el a programot (vagy a hordozható változatát), és kattintsunk az „Encrypt USB drive” feliratra. A szoftver kiválasztja az alkalmas USB-kulcsok egyikét, és megad egy ajánlott méretet. Ezeket felülbírálhatjuk, vagy tovább léphetünk a jelszó megadásával, majd a „Lemez létrehozása” gombbal. Ha a program végzett, felmásolhatjuk a fájlokat a konténerbe a megadott meghajtójelen keresztül. Ha végeztünk, a programban a Lemez csatlakoztatva felirat alatt kattintsunk a Leválasztásra, majd hagyományos módon távolítsuk el a pendrive-ot. Legközelebb, vagy más gépen az USB-kulcs látható tárterületén lévő „Rohos mini.exe” fájllal indíthatjuk az alkalmazás hordozható verzióját, hogy elérhessük a rejtett fájlokat.

Kártevők felfedezése és eltávolítása

A különféle rosszindulatú programok szeretik magukat elrejteni a rendszerindításban, nehogy nélkülük használjuk a gépet. A HijackThis pont ezeket a helyeket kutatja át, hogy egy hosszú listába gyűjtsön minden ott található elemet. Ezek kijelölésével eltüntethetjük a bejegyzésüket, de nagyon óvatosan kell eljárnunk. A program ugyanis nem a veszélyes elemeket gyűjti ki, hanem szimplán mindent, így nekünk kell eldöntenünk, mi veszélyes, és mi a Windows, vagy telepített programjainak szükséges bejegyzése. Indítsuk el a HijackThist és válasszuk a „Do a system scan and save a logfile” lehetőséget. Az elemzés végeztével a program megnyitja a szerkesztőablakot a találatokkal. Vizsgáljuk át a bejegyzéseket egyesével, és jegyezzük fel a gyanús elemeket. Ha szükséges, kérjük a Google vagy az alább szereplő Process Explorer segítségét annak kiderítésére, hogy az adott elem mihez tartozik és mennyire megbízható. Majd váltsunk vissza a HijackThisbe, jelöljük ki azokat az elemeket, amelyeket el akarunk tüntetni, és kattintsunk a „Fix checked” gombra, hogy a szoftver törölje azokat a bejegyzésekből. Ha valamelyiket vissza szeretnénk kapni (és gépünk még működik...), a jobb alsó sarokban kattintsunk a „Config...”, majd a Backups gombra, jelöljük ki és hagyjuk jóvá a visszaállítását a Restore-ral.

Ellenőrizzük a gyanús folyamatokat

A Process Explorer a Windows beépített Feladatkezelőjének alternatívája, amely nem csupán a futó folyamatokat figyeli, de a vírusok felderítésében is segíthet. Indítsuk el! Néhány másodperc múlva megjelenik egy színes lista az aktív folyamatokról. Az egyes folyamatok veszélyességéről úgy kaphatunk a legkényelmesebben képet, ha a jobb gombbal rájuk kattintva a „Check VirusTotal” lehetőséget választjuk. A VirusTotal egy ingyenes online szolgáltatás (www.virustotal.com), amit gyakran szivesen ajánlanak profik, mivel jelenleg több mint 60 víruskereső ellenőrzi az ide feltöltött fájlokat (még ha nem is mindig minden eszközüket bevetve). Az eredmények – az első alkalommal megjelenő használati feltételek elfogadása után – a programban is láthatóak lesznek a VirusTotal oszlopban. Ha ez nem jelent meg eredetileg, a címsorban jobb gombbal kattintva, majd a „Select Columns” paranccsal felugró ablakban kijelölhető.

Linuxos Windows alrendszer

Egyfelől egyre nehezebb feladat megfelelően kézben tartani a Windowst. Másfelől a Microsoft az Ubuntut finanszírozó Canonicallal összefogva elkészítette és a rendszerbe integrálta a Windows Subsystem for Linuxot (WSL). Ezzel Windows 10 alatt is futtathatunk Linux-alkalmazásokat, ami alkalmat ad a Linuxhoz szánt parancssori eszközök, megoldások és trükkök kipróbálására Windowsban és a Windowson. Terminál parancsokból elég komoly gyűjteményt találhatunk például a wiki.ubuntu.hu/index.php/Termin%C3%A1l_parancsok címen, rövid magyarázatokkal kiegészítve. De az ubuntu.hu oldalon rákeresve a „Terminál parancsok” kifejezésre sok más aloldalt, gyűjteményt és tippet találhatunk. Ha pedig még így sem tudunk megoldani egy feladatot, a fórumon szeretettel látják, és szívesen segítik a kezdőket is – amennyiben képesek éretten viselkedni, pl. rákeresni egy témára a kérdés feltevése előtt. Emellett megtehetjük, hogy a WSL alá olyan nyílt forrású programokat telepítünk, mint a Firefox, Chromium (a Chrome nyílt változata, ami kevésbé kötődik a Google-szolgál tatásokhoz), vagy a képfeldolgozó Gimp – anélkül, hogy ezzel terhelnénk a Windowst, például a rendszerindító bejegyzéseit. Ehhez csak egy 64 bites, és legalább 1709-es verziójú Windows 10-re lesz szükségünk.

A WSL-bekapcsolás és Ubuntu-telepítés

A keresőbe írjuk be a Windows-szolgáltatások kifejezést, és kattintsunk a hasonló nevű alkalmazásra, majd abban pipáljuk ki a „Linuxos Windows alrendszer” lehetőséget. Ezután a parancssort beírva a keresőbe kattintsunk arra jobb gombbal, válasszuk a „Fájl helyének megnyitását”, majd a fájl helyi menüjében kattintsunk a Tulajdonságokra, és abban a Beállításokra, hogy kivehessük a „Régi típusú konzol...” elől a pipát, ha ott lenne. Az újraindítás után a Microsoft Store-ban keressünk rá az Ubuntura, és szerezzük be a 18.04-es változatát, a letöltés végén pedig telepítsük is. A folyamat végén létre kell hoznunk az új fiókunkat, amihez adjunk meg egy tetszőleges felhasználónév-jelszó párost. Amikor beértünk a rendszerbe, futtassuk a „sudo apt update” és a „sudo apt -y upgrade” parancsot. Ahol éppen tartózkodunk, az a WSL Ubuntu parancssora. Itt használhatjuk a szokott Linuxparancsok többségét, és új alkalmazásokat telepíthetünk a „sudo apt install <alkalmazás neve>” utasítással.

Grafikus felhasználói felület

Hogy egy kicsit könnyebben kezelhető, grafikus felhasználói felületű programokat futtathassunk, telepítsük a Xminget, az alapbeállításaival (a tűzfalon engedjük ki, ha szükséges). Ezután a WSL ablakában írjuk be az „echo export DISPLAY=:0 >> .bashrc” parancsot, majd zárjuk be, és nyissunk egy újat. Az eredmény ellenőrzéséhez írjuk be: „sudo apt install chromiumbrowser”, majd indítsuk is el a böngészőt a „chromium-browser” utasítással (a Xmingnek futnia kell a háttérben). Hasonló módon, a „sudo apt install <alkalmazás neve>“ paranccsal telepíthetjük, majd a nevével indíthatjuk el például a Firefoxot vagy a Gimpet – de nem minden linuxos program működik a hibrid környezetben. Ha szükség lenne rájuk, Windows-meghajtóinkat Linux programokban a „/mnt/c/” útvonalon találjuk és a „cd /mnt/c” paranccsal látogathatjuk meg. Grafikus felület esetén (például képek elmentéséhez a Firefox böngészőben) kattintsunk a Filesystem gombra, majd az „mnt” és „c” mappára. Akár a munkánkhoz lenne szükségünk néha egy, kizárólag Linux alatt futtatható programra, akár csak kísérletezgetnénk kicsit a disztribúciókkal (még ha számuk egyelőre csekély is, mindenképpen jó – a Microsoft részéről pedig dicséretes – egy kis rugalmasság. (Chip nyomán)


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége