Baku

Baku fallal körülkerített történelmi belvárosa a Şirvanşah térrel és a Szűz-toronnyal a Világörökség részét képezi. A Şirvanşahok fél évezreddel ezelőtt épült öt udvaros palotája a királyi mauzóleummal, a mecsettel, a fürdővel és a Divankhana pavilonnal hűen mutatja be hogyan élt a középkori azerbajdzsáni dinasztia. A henger alakú 32 méter magas Szűz-torony már nyolcszáz éve figyeli Baku mindennapjait. Egy ezeréves csillagvizsgáló vagy tűztemplom maradványain emelték, a városfal része volt. Építésekor a Kaszpi tó partján állt és őrtoronyként szolgált. Mára a víz száz métert visszahúzódott. A középkorban épített karavánszerájok, fürdők és mecsetek ma is hirdetik az arab és török mesterek időtálló műveit.

Az óvárost körülölelő csaknem ezeréves falakon kívül két egészen más világ fogadja a Bakuba tévedt idegent. Van egy fényűző, felhőkarcolós, futurisztikus mini-Dubai és egy koszos, szegényes Baku a csillogás árnyékában. A mérhetetlen olajkincsnek hála az ország, de legalábbis a főváros hatalmas léptekkel halad a fejlődés útján. Ahol olaj van, ott gazdagság is van – tartja a mondás. Ez Bakura is teljes mértékben érvényes. Az épületek többsége állami tulajdonban van, a parkok, sétányok, sugárutak, tömegközlekedés, üzletek mind-mind európai színvonalúak. Szovjet időkbeli Ladák, Moszkvicsok, Volgák csak mutatóba vannak az utakon, a gépjárművek döntő hányada keleti új autó. Évente elkészül egy-egy új felhőkarcoló és sok-sok legalább húszemeletes lakóház. A világhírű bakui Szőnyegmúzeum szomszédságában a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválra építettek egy Kristálycsarnokot, mellette óriáskerékkel, sétánnyal és Velencét idéző vízi parkkal. Egy többhektáros telken a város szívében néhány éve felépült az elnökről elnevezett Heydər Əliyev Központ és Konferenciaterem gigantikus sárga kacsákkal és kék nyulakkal. A Kaszpi tó partját a dombtetőn álló parlamenttel sikló köti össze, igaz, ottjártamkor nem üzemelt. De ez is van. A függetlenség elnyerése óta eltelt három évtizedben számos hagyomány, stílus és arab motívumok nélkül épült épület tarkítja a maga útját és jövőjét kereső várost. Mindezek közül kiemelkednek Baku új szimbólumai, a Tűztornyok. A mi mást, mint három lángnyelvet szimbolizáló 160–180 méter magas felhőkarcolóknak csodájára jár az egész világ. A több millió ágrólszakadt lakos pici országa erőt próbál demonstrálni, és felvételét kéri a sokkal jobb módú öböl-mentiek klubjába. Önbizalomból nincs hiány. Ezt több ízben is megtapasztaltam ott-tartózkodásom alatt.

Az emberek mérhetetlenül kedvesek, előzékenyek egymással is és az idegenekkel is. Sok előítélettel érkeztem a kaukázusi kis országba, aztán első nap mind szertefoszlott. Megismertem egy olyan hatalmas közösséget, amely gondolkodás nélkül hisz és bízik a másikban. De elsősorban az elnökben, Ilham Əliyevben. Édesapja és ő indították el Azerbajdzsánt és minden lakóját a jobb élet felé vezető úton. A kőolajból és földgázból befolyt dollármilliárdok „mindenki” életszínvonalának javítását szolgálják. Ezért az azeriek 85%-a hálás, ekkora Əliyevék támogatottsága. Minden csodálatos és tökéletes, az egyetlen gond csak az, hogy pont ezt hívják az Azerbajdzsántól fejlettebb civilizációkban diktatúrának.

A sirváni sahok fél ezer éve akaratlanul ugyan, de maradandót alkottak a kaukázusi gázmezőkön, amit ma elismer az egész művelt világ. Lehet, hogy majd a történelem Əliyevék történetét is igazolni fogja?