Paraczky László felvétele
Szenttamás második „központjában”, a begluki részen, vagy ahogyan a szenttamásiak mondják a Szvastárnál évek óta minden nyáron visszajáró dinnye- és zöldségtermesztők árulják termékeiket. Közvetlenül a pótkocsiról. A szezonban ott is alszanak, a traktorban vagy éppen a pótkocsi alatt, az eladott árut pedig folyamatosan utánatöltik. Az egyik itt dolgozó fiatal lány nem igazán hajlandó beszélgetni velem, de miután elmondom, hogy a sajtó számára kellene néhány információ, átszól az út túloldalára, ahol a kocsma előtti napernyők hűvösében többen söröznek és beszélgetnek. A kislány apja, a termelő, csak azzal a feltétellel áll rá a beszélgetésre, ha nem készítek róla fotót, és nem írom ki a teljes nevét, csak annyit, hogy Stanislav vagy Roko, ahogyan errefelé ismerik. Mielőtt leülök, hangosan megjegyzi, a Szvastárnál már 18 éve árulja a dinnyét. Van konkurenciája is, a túloldalon, de a régi malom előtt is. Ők már viszonteladók. Mint mondja, most főleg a görögdinnye a kelendő, de van sárgadinnye, paradicsom, zöldpaprika, uborka is.
− Az idei áru mind a zsablyai határban bérelt földemen termett kivéve az uborkát. Azt az idősebbik lányom termeszti Szerémségben, fóliasátorban. A legkelendőbb a dinnye, amelyből az idén kevés termett, hiszen a rengeteg tavaszi csapadék és a hűvös nyárelő nem kedvezett a görögdinnyének. Három hektáron vetettem az idén dinnyét, de volt már 2, ugyanakkor 10 hektáron is. Az átlaghozam az idén olyan 30–50 tonna körüli, ami végső soron nem rossz, de a jótól távol van, ugyanis átlagban 70–90 tonnát szoktunk leszedni egy szezonban. Most az húz ki bennünket, hogy jó ára van az idén a dinnyének. Az első, korai termést 60–70 dinárért mind eladtam, most 40–50 dinár az ára, de ahogy haladunk augusztus közepe felé, szerintem lesz az 30 dinár is. Nagyon átvernek bennünket a viszonteladók, hiszen a 60 dináros áron átvett dinnyét még aznap bevitték Újvidékre, ahol 2-3 nap alatt 120–150 dinárért egy szálig eladták. Kérdezem én magát, ki jár itt jól? De nemcsak ezzel verik át a termelőt, hanem szinte mindennel. Éppen délelőtt zsörtölődött az egyik vevő, hogy 100 dinárért adjuk a paradicsomot, és hogy soha nem volt ennyire drága. Nem volt? Nézzen csak be valamelyik boltba, ott már 150–200 dinárért árulják. És veszi a nép, nem zsörtölődik, mint itt kint a pótkocsinál. Ma volt itt egy másik viszonteladó, azt mondta, 25 dinárért elviszi a földemről az összes dinnyét, vagyis átveszi nagyban. Ez pedig azt jelenti, hogy a kuncsaft az idén nem eszik 30 dinárnál olcsóbb dinnyét. Ha csak nem exportálunk Görögországból vagy Törökországból, ugyanis az előző években az onnan behozott dinnye „leverte” az itteni árakat. De ne siránkozzunk, inkább üljön ide közénk, tegye el a ceruzát meg a fényképezőgépet, és igyon meg valamit – mondja a kérges tenyerű termelő. Közben legyint egy nagyot, ami azt jelenti, hogy az interjú véget ért.
