2022. július 4., hétfő

Négylábú vendégek

Ideiglenes befogadókat keres a Subotičke Njuškice állatvédő egyesület

Nyáron megnövekszik a kóbor állatok száma Szabadka utcáin. Az állatvédő egyesületek tagjai szerint ez legtöbbször azért van, mert ilyenkor nyaralni mennek a lakosok, kutyáik pedig kiszöknek az utcára. A Subotičke Njuškice állatvédő egyesület 2016-ban alapult, s azóta is töretlenül segít az utcára csapott, elkóborolt állatokon, jelenleg azonban helyhiányban szenvednek, mert az általuk működtetett menhely megtelt, önkénteseik pedig már nem tudnak több állatot otthonukba befogadni. Önkéntesekre is állandó szükség van, de még inkább azokra az ideiglenes befogadókra, akik otthonukban el tudnak különíteni egy részt, garázst, raktárszobát, előszobát, ahol a sebesült állatok biztonságban gyógyulhatnak.

– Ha valaki ideiglenes befogadóvá válik, a hely biztosításán kívül nincs más költsége. Mi oldjuk meg a befogadott állat szállítását az állatorvoshoz, annak költéségét, akárcsak az élelmezését. A legfontosabb, hogy helyet adjon az állatnak és viselje gondját. Az ideiglenes befogadóval megbeszéljük mennyi időtartamra maradjon nála a bajba jutott állat. Vannak akik abba is beleegyeznek, hogy az örökbe adásig náluk maradjon, de van olyan kutya, amelyik több befogadót is megjárt már. A megbeszéltekhez mindig tartjuk magunkat, sosem hagyjuk ott a jótékonykodóknál az állatokat – nyilatkozta lapunknak Slađana Kovač alapító tag.

Az állatvédő egyesületről a következőket mondta el:

Izabella és Lara

– Egyesületünk nemcsak az állatok örökbe adásával foglalkozik, hanem a kóbor állatok ápolásával és ellátásával is. Jelenleg körülbelül 100 állat van a menhelyünkön, az ideiglenes befogadóknál pedig legalább tíz. A napi költségünk 7000–10 000 dinár szokott lenni, ebbe beletartozik az állatok ellátása és terápiája. Emellett naponta mintegy 70 kilogrammnyi táp fogy el. Nagyon jó az együttműködésünk a Pan Vet állatorvosi rendelővel, ők nagyon megértőek, elnézik, ha később fizetjük ki a bajba jutott állatok kezelését.

A szervezetnek pár hónapja félmillió dináros adóssága volt a rendelő felé, augusztusban sikerült ezt az összeget csökkenteni, most körülbelül 300 000 dinárral tartoznak a szolgáltatásokért.

Vlaska kutyust láncon tartották és éhezett

– Azért lett olyan magas az adósság, mert rövid idő alatt sok kóborlót ért valamilyen baleset, és komoly beavatkozásokat kellett elvégezniük az állatorvosoknak, aminek mindegyike körülbelül 30–40 ezer dinárba került. Az akkori adósságot úgy csökkentettük, hogy levélben kértük a vállalkozók segítségét. Legnagyobb adományozóink külföldiek, s szinte minden donátorunk anonim, ezért csak feltételezni tudjuk, hogy a szabadkaiak körében az idősebb lakosok a legjótékonyabbak. Van például egy néni, aki minden hónapban 12 000 dinárt küld hozzánk, de vele még sosem találkoztunk – mesélte Slađana.

A szervezet munkáját nem csak pénzadománnyal támogathatják, kutya-, vagy macskaeledelt is adományozhatnak az érdeklődők, emellett szerszámot vagy építési anyagot is elfogadnak.

– Nekünk bármilyen adomány sokat jelent, a befizetést megtehetik a következő bankszámlaszámon: Sberbank 285-2235090000016-91, a tárgydonációk átadását pedig a 062/279-192-es telefonszámon egyeztethetik a segíteni vágyók. Sosem tudni mikor kell valamit megjavítanunk a menhelyen, ezért megesik, hogy téglát vagy szerszámot kérünk – nyilatkozta Slađana.

Veréb Izabella szívesen volontőrködik az egyesületnél. Lara kutyája egy hónapos kölyök volt, amikor hozzá került.

Az egyesület segítsége után sokkal boldogabb a kutyus élete

– Részemről nem volt határozott döntés az önkénteskedés, valahogy az élet hozta. Nagyrészt az egyesületnek tudhatom be, mert ők nagyon nyitottak az együttműködésre. Hozzájuk bármikor elmehetek kutyusokat etetni, sétáltatni, fényképezni. Larával is így kezdődött anno a barátságunk, ugyanis állatorvosi segítségre szorult. Én szerveztem a szállítását, az ideiglenes befogadókat, az egyesület pedig az állatorvosi költségeket vállalta magára. Önkéntes munkát végezni sokszor nehéz feladat, rengeteg érzelem kavarog bennünk, egy azonban biztos: soha nem bánom meg, mert a kutyák tekintete már egy-két nap biztonság után teljesen megváltozik. Az pedig elmondhatatlan öröm, amikor gazdit találunk nekik. A róluk kapott későbbi kép pedig hatalmas visszaigazolása annak, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Persze van, hogy elkeseredünk, mert az emberek néha azt hiszik, minden a mi munkánk, és kötelességünk reagálni mindenre. Az egyesületi tagok, az önkéntesek, a beugrók nem munkások. Mindannyian munkaviszonyban vagyunk valahol, vannak saját házi kedvenceink, és ezenfelül segítünk a bajbajutott állatokon.

A legtöbb befogadni vágyó a kinézet vagy faj alapján alkot véleményt, ezért a három évnél idősebb kutyusok nagyon nehezen találnak gazdira.

– Idegenkednek, hogy már nem tanítható az idősebb kutyus, de én erre azt mondom, hogy ha csak egy fokkal is jobbak vagyunk hozzájuk, mint amin keresztülmentek azoknál, akik kidobták őket, akkor odafigyeléssel és szófogadással hálálják ezt meg. Ezért nincs mitől félni egy öt, hat, vagy akár tízéves kutyus örökbefogadása esetében – részletezte az önkéntes.

Izabella azt is elmondta, hogy bárki segíthet, aki gazdátlan nyakörves kutyát lát kóborolni, az állatorvosi rendelőben ingyen leolvassák a csipet.

– Nap mint nap újabbnál újabb állatok szorulnak segítségre, ezért együttesen kell dolgoznunk azon, hogy a Subotičke Njuškice továbbra is működhessen. Az egyesület munkáját úgy is lehet segíteni, ha a szervezet Facebook-oldalán található kiírásokat megosztják. Ha valakinek hobbija a fotózás, kijöhet, hogy képeket készítsen az örökbefogadásra váró kutyusokról – nyilatkozta Izabella.