„Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.”
Így írja le Kosztolányi Dezső Kun Béla menekülését Budapestről az Édes Anna című regényében. 1919. augusztus 1-jén a kommunisták akkori vezetője valójában vonattal menekült el Ausztriába. Ezzel ért véget Magyarországon a 133 napig tartó Tanácsköztársaság. Sajnos azonban a magyarok megpróbáltatásai itt még nem értek véget. Augusztus 2-án a román hadsereg előőrsei jelentek meg a fővárosban, majd augusztus 4-én a hadsereg rendes alakulatai is bevonultak Budapestre, és kezdetét vette a 103 napig tartó román megszállás.
Száz évvel ezelőtt Szabadkán szerb csapatok állomásoztak. Így a vörös terror és az azt követő román megszállás elkerülte városunkat. Azonban a Tanácsköztársaság összeomlásának vannak szabadkai vonatkozásai.
1919 júniusában a Duna–Tisza közén általános felkelés bontakozott ki a proletárdiktatúra ellen, mert a kommunista vezetés elrendelte a 18 és a 45 év közötti férfiak kötelező besorozását. A felkelést a hírhedt Szamuely Tibor különítménye verte le. A megtorlás elől a felkelők, mintegy 2500-an a szerbek által megszállt Bajára menekültek. A szerbek a menekültek közül ötszáz személyt Szabadkán keresztül a francia megszállás alatt lévő Szegedre irányítottak, akik június 27-én vonattal érkeztek meg a Tisza menti városba.
„A szerbek, akik tudvalevőleg Bácskát megszállva tartják, szívélyesen fogadták őket és jól bántak velük. Vonatot bocsátottak rendelkezésükre, amelyen Szegedre eljöhettek. Kocsiját, lovát és egyéb holmiját soknak elvették, de valamennyi nevét és egyéb személyi adatait följegyezték, azonkívül írást adtak nekik” – írta a Délmagyarország című szegedi napilap.
A felkelés és az azt követő megtorlás sokakat a rendszer ellen fordított. Így jöttek július 4-én azok a furcsa vendégek városunkba, akikről a Délmagyarország a következőket írta:
„Pénteken délután megbízható helyről azt az értesülést nyertük, hogy a Duna és a Tisza között álló vörös hadsereg vezérkara Szabadkára érkezett és ott a szerbeknek megadta magát. Ez értesülés szerint a vezérkar tagjait a szerbek Szegedre továbbították.”
A szegedi lap július 6-án további részleteket közölt a Szabadkára érkezett vörös katonákról:
„Jelentette a Délmagyarország, hogy a Duna és a Tisza között álló vörös hadsereg vezérkara megadta magát a szerbeknek. A hadügyminisztériumhoz érkezett jelentés szerint a 15. vadászezred mindhárom zászlóalja, 1 ágyuüteg és a gépfegyverosztag legénysége és tisztikara is megadta magát az ellenforradalmi események hatása alatt. A szerbek a magyar katonákat barátságosan fogadták és Szabadkára indították őket. A katonákat ott lefegyverezték. A lefegyverzett vörös ezred vezérkarát és legénységét Szegedre szállítják.”
Ez az egy Szabadkára vonatkozó eset is jól rávilágít arra, hogy milyen állapotok is uralkodtak a magyar Vörös Hadseregben, amely a felbomlás jeleit mutatta. Így azt is megérthetjük, hogy miért szenvedett vereséget a hadsereg a románokkal szemben, és hogyan következhetett be Budapest román megszállása.
