2024. április 24., szerda

Csalódásgátló törvény

Az utóbbi pár évben ritkán kapok SMS-t. Ha kapok, akkor általában azért, mert a készséges telefonszolgáltatóm emlékeztet, hogy be kell fizetnem a számlám, esetleg tájékoztat a bankom, hogy pénzt használtam a kártyámról. Talán a legédesebb üzenet mégis az, amikor pénz érkezik rá. Ilyenkor mindig naivan eljátszadozom a gondolattal, hogy a havi nagybevásárláson kívül mire lehetne még elkölteni: utazásra, kozmetikusra, bútorra, lakásfelújításra, cipőre, ruhára stb. A rózsaszín felhők eloszlatása után rögtön legalább három új üzenetet kapok különböző üzletláncoktól, amik valamilyen akciókkal, nyári-téli árleszállításokkal próbálnak rávenni arra, hogy náluk költsem el, ami a számlámra érkezett. Hogy honnan tudják pontosan mikor kapok fizetést, teljesen más téma, mindenesetre ezeket az üzeneteket is el szoktam olvasni, de általában figyelmen kívül hagyom a tartalmukat. Nem csak SMS-ben értesítenek bennünket az akciókról. Ha bekapcsoljuk a rádiót, a TV-t, kinyitjuk az újságot, a közösségi média oldalait, az e-mailünket vagy végigsétálunk az utcán, csak úgy bombáznak bennünket a jobbnál jobb ajánlatokkal.

Tudatos vásárlónak tartom magam, és igyekszem elkerülni a felelőtlen költekezést, mégis ellenállhatatlannak tartom a kirakatok csalogató feliratait, amikor 60–70 százalékos árleszállítással kecsegtetnek. Hirdetik az árzuhanást, viszont ha bemegyünk az üzletbe, a legtöbb helyen azt tapasztalhatjuk, hogy nem vonatkozik minden termékre az árkedvezmény, vagy ha igen, csak nagyon szerény mértékben. Talán csak egy-két, amúgy sem kelendő cikk esetében ilyen nagyvonalúak a boltok. Nemigazán értem, mi ennek a célja. Két dologra enged következtetni: hazudni kell, hogy valaki betérjen az üzletbe, mert nem megy nekik jól a biznisz, vagy azért tartanak ekkora kiárusítást, mert bezárnak, szintén azért, mert nem megy nekik jól a biznisz. Ezért még szánalmat is ébresztenek a vásárlóban, aki szerencsésnek is érzi magát egyben, mert hatalmas zsákmányra tehet szert, ha olcsón szerzi be nyáron a raktáron fennmaradt téli ruhát.

Ez a sajnálat egyedül akkor nem lép fel, ha akkor szervez akciót egy butik, amikor az ünnepélyes megnyitó napján akar kedveskedni az új vásárlóknak. Ilyenkor általában a kettőt fizet, hármat vihet címszóval hízelgik be magukat a vásárlók szívébe. Ha számomra nem is világos miért éri meg ez nekik, mégis élni szoktam a lehetőséggel. Július elején nyílt meg a városközpontban egy olyan cipőbolt, aminek a kínálatát eddig csak a közösségi médiában követtem. Működésük első napján azzal jártak a szabadkai vevők kedvében, hogy egy cipő vásárlása esetén 10 százalékos kedvezményt adtak, a másik pár vásárlásáért már 50-et, a harmadik pár cipőt pedig ingyen odaadták. Ebből azt szűrtem le, hogy kevesebb mint másfél pár cipő áráért hármat kapok. A tömegen átverekedve ki is választottam három párat: egy munkába járós, egy szabadidős és egy tűsarkú surranót, majd a gyors döntéstől diadalittasan a kasszához siettem velük. Ekkor jött a csalódás: csak akkor kapom el a harmadikat ingyen, ha kifizetem a két pár teljes árát, ha pedig csak kettőt választanék, akkor az egyik teljes árát kell kifizetnem, a másikat fele annyiért kapom meg. Így osztottam-szoroztam, permutáltam, gyököt vontam és eldöntöttem, hogy csak egyre van igazán szükségem, azt 10 százalékkal olcsóbban meg is vettem. A „játékszabályokat” sehol nem tüntették fel, de hallottam, hogy az utánam következő vásárlók is hasonlóan hülyén érezték magukat. Mire volt ez jó? Jó volt így „átverni” az üzletbe betérőket? Köztudott, hogy a vásárlás boldogsághormont termel, ha lenne ilyen mérőműszer, megállapítaná, hogy a boltból kilépő emberek nagy hányada szomorúbb volt, mint mielőtt bement.

A múlt héten lépett életbe az új kereskedelmi törvény, amely a piaci igényekhez igazodva pontosítja a kiárusítás, az árleszállítás és a szezonális akció fogalmát. Remélhetőleg ezentúl a kereskedők már nem határozzák meg önkényesen az akciók módját, idejét és mértékét, de ez csak akkor lehetséges, ha az illetékes felügyelőség hatásosan betartatja a szabályokat, feljelentés esetén pedig nem évülnek el a bírósági eljárások.