2024. március 28., csütörtök

Három nap a zene és a béke jegyében

50 évvel ezelőtt rendezték meg a Woodstock Fesztivált

Az 1969-es évet mindenekelőtt a Holdra szállás éveként tartjuk számon, bár amellett történt még egy s más. Így január 16-án, Prágában egy egyetemista, Jan Palach benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát a kommunista rendszer elleni tiltakozásul, Jugoszláviában pedig ebben az évben rendelték el a területvédelmi egységek létrehozását. Magyarországon úgyszintén ez évben indul el a MTV kísérleti, színes adása. Kurt Vonnegutt megjelentette Az ötös számú vágóhíd, avagy a gyermekek keresztes hadjárata című nagy sikerű, s manapság is igen aktuális tematikájú regényét, a rockzenei színtéren is eseménydús év volt: a Beatles megjelentette az Abbey Road című albumát, a Led Zeppelin dupla albumát, valamint a Pink Floyd Ummagumma és a Rolling Stones Let it Bleed című korongja forgott a lemezjátszókon, a The Who zenekar pedig előrukkolt a kultikus, Tommy című rockoperával. Magyarországon ekkor került a lemezboltokba az Illés Illések és a pofonok, és az Omega Tízezer lépés című albuma is. Mindeközben javában dúlt a vietnami háború, 1969. augusztus 15- én pedig az Egyesült Államokban kezdetét vette a Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár, amelyet ha nem is az első nagyobb rockfesztiválként, de a jelenlegi többnapos rock-, illetve könnyűzenei rendezvények egyik őseként, illetve a múlt század közepén kialakuló ellenkultúra szimbólumaként jegyeznek a rockzene történelmében.

 FÉLMILLIÓ RÉSZVEVŐ

John Roberts, Joel Rosenman, egy zenei stúdió, Artie Kornfeld, a Capitol lemezkiadó legfiatalabb alelnöke és Michael Lang, egy korábbi fesztivál szervezője befektetési lehetőségként találta ki a fesztivált, s miután bejegyeztették a Woodstock Ventures elnevezésű cégüket, azon nyomban le is szerződtették a Creedence Clearwater Revival zenekart, amelynek hírnevét felhasználva a többi fellépőt is odavonzották. A négy srác eredetileg a New York állambeli Walkill egyik ipari parkját szemelte ki a rendezvény helyszíneként, de a városatyák hallani sem akartak erről, s rendelettel tiltották meg minden ilyen jellegű összejövetel megrendezését a poros kisvárosban. Az így hoppon maradt fiatalembereket, alig egy hónappal a bejelentett rendezvény előtt egy szélesebb látókörű, 49 éves farmer húzta ki a csávából, aki némi zöldhasúért cserébe a saját birtokának az egyik szegletét ajánlotta fel a fesztivál helyszínéül Bethelben.

Természetesen a rendezvényig hátramaradt idő nem volt elegendő arra, hogy a fesztivál létesítményeit: beléptetőkapukat, a kerítést, az elsősegélynyújtó helyeket stb., kiépítsék, s mire az első fesztiválozók néhány nappal a rendezvény kezdete előtt megérkeztek, a beléptető kapuknak még nyoma sem volt. A szervezők ekkor eldöntötték, hogy nem fizetettnek belépőt az érkezőkkel.

A szervezők a látogatók számát is alábecsülték. A bulira ugyanis legfeljebb 50 ezer embert vártak, már a fesztivál kezdete előtt néhány nappal ennyien táboroztak a környéken, s erre az időre több mint 150 ezer jegyet is eladtak elővételben. Mondjuk, ez a százezernyi ember volt az, aki egyáltalán fizetett a belépésért, de ami ez után következett, az a legrátermettebb, legbevállalósabb szervező (rém)álmát is felülmúlta. A fesztiválra autóval érkezők miatt hatalmas dugók keletkeztek az autósztrádán és a regionális utakon is, s ezért legtöbben az utakon hagyták a járművüket és gyalog vágtak neki a hátramaradt útnak. Végül mintegy 500 ezer embernek sikerült a fesztiválhelyszínre érnie, hogy a vietnami háború borzalmai és a polgári engedetlenségi hullám kellős közepén három napon keresztül a zene segítségével meneküljön el a hétköznapok szürkesége elől, s közben a szabadságvágyat, az egységet és a békét hirdesse. Szent Péter alaposan megtréfálta a jelenlévőket, s a hatalmas esőzések sártengeré változtatták a fesztivált és annak a környékét. Ugyanakkor a szervezők által felállított ételosztó helyek kevésnek bizonyultak, nem tudták ellátni az éhségtől kopogó szemű bulizókat, s ezért a közelben lévő Sullivans County több tízezer szendvicsből, palackos vízből, különböző gyümölcsökből, édességekből és egészségügyi felszerelésből álló segélycsomagokat juttattak el a fesztiválra az amerikai hadsereg helikopterei segítségével. „Samu bácsi gépszitakötői” ezenkívül egyfajta légi-taxi szolgáltatásként a fellépők helyszínre szállását is biztosították.

 ELŐRE KÉRTÉK A GÁZSIT

A szervezőknek az akadékoskodó fellépők miatt is igencsak főtt a feje. Mert ugye, a pénz beszél, a kutya meg ugat, amikor gázsiról van szó, csak semmi Love, peace, happiness. A Grateful Dead és Janis Joplin előre kérték a honoráriumukat, de több más fellépő is, biztos, ami biztos alapon az előre letárgyalt gázsi dupláját kezdte el követelni. Így az egyik pillanatban nagyon úgy tűnt, hogy a szervezők már az első napon lehúzzák a rolót. Végül a helyi bank vezetője a szombati nap ellenére is kitárta a pénzintézet kapuit, s a szervezőkkel meg is állapodtak egy csinos kis kölcsönben. Ennek mindössze az volt a hátulütője, hogy a szervezők több millió dolláros tartozással zárták a fesztivált.

Ezzel szemben szinte hihetetlen, hogy ekkora tömeg és a szinte folyamatosan szakadó eső ellenére ekkora harmónia és békesség uralkodott a közönség soraiban. A rendezvényt ugyanis mindössze alig néhány biztonsági őr felügyelte. A fesztiválon szolgálatot teljesítő orvosok és ápolónők jelentései alapján ugyanakkor kiderült, hogy a három nap alatt mindössze három halálos eset történt. Az egyik, a sáros talajra elhelyezett hálózsákjában alvó tinédzseren traktor gázolt át, ketten pedig kábítószer-túladagolásban haltak meg. Ezt, no meg 8 nő elvetélését leszámítva legtöbben ételmérgezés, vagy pedig talpsérülés véget fordultak az egészségügyi személyzethez.

A feljegyzések szerint a szervezők beléptető kaput, illetve kerítést nem, de a gyerekek számára játszóteret építettek, a zenébe, alkoholba és különböző egzotikus kábítószerekbe belekábult fiatalok pedig külön detoxikáló sátorban térhettek magukhoz.

Maga a fesztivál Richie Havens 45 perces fellépésével kezdődött. A 2013-ban elhunyt folkzenei legenda által érzelemdúsan előadott Freedom című szerzemény a mai napig a szabadságszerető, szabadelvű emberek egyik legnagyobb himnusza. Igazán szerencsések lehettek azok, akik élőben hallhatták és láthatták.

Rajta kívül még 31 helyi és világszerte ismert rockzenész tette tiszteletét a fesztivál színpadán. Köztük volt többek között Joan Baez, Ravi Shankar, Santana, Canned Heat, The Grateful Dead, Creedence Clearwater Revival, Janis Joplin, a The Who, Jefferson Airplane, Ten Years After, Country Joe and The Fish, stb.. A béke és a zene háromnapos ünnepe Jimmi Hendrix legendás fellépésével ért véget, aki a heves esőzés miatt a negyedik nap hajnalán lépett fel a színpadra, de ekkor már mindössze 25 ezren kísérték végig a fiatalon elhunyt gitárvirtuóz koncertjét, amelynek az amerikai himnusznak villanygitárral történő előadása a fesztivál egyik legikonikusabb pillanata volt.

A közönség számára a koncerthelyszín elhagyása is óriási kalandot jelentett. A szervezők pedig még ezt követően néhány napon keresztül munkagépekkel állították vissza eredeti állapotába a lokációt.

Az 1969-es Woodstock feelingjét számos országban próbálták és próbálják a mai napig is, több-kevesebb sikerrel megismételni, de ez természetesen lehetetlen. Magyarországon talán a korai „ős – Sziget Fesztiváloknak” sikerült mindez, egészen addig, amíg az óbudai Hajógyári-szigeten évente megrendezésre kerülő fesztivál nem hatalmasodott és üzletiesedet el annyira, hogy szinte már össze sem lehet hasonlítani az első években megrendezett bulikkal.

1994-ben és 1999-ben egyébként a fesztivál huszonötödik, illetve harmincadik évfordulója alkalmából is rendeztek egyfajta emlék-Woodstockot, ahogyan az idei félévszázados jubileumra is tervben volt ilyesmi, de a fővédnök és a kiszemelt helyszín, a New York állambeli Watkins Glen International autóverseny-pálya tulajdonosainak, illetve az előre bejelentett sztárok visszakozása véget a megabulit lefújták. Ezzel szemben az 50 évvel ezelőtti fesztivál helyszínén, amelyet jelenleg egy művészeti központ üzemeltet, augusztus 16–18 között egy kisebb volumenű megemlékezést tartanak, melyen mások mellett Ringo Starr és Santana is fellép.

 WOODSTOCK ÖRÖKSÉGE

No de mi is valójában Woodstock öröksége? A szervezők számára óriási bukás volt az egész, s az 1,7 millió dolláros veszteségüket tíz évvel később tudták csak teljesen visszafizetni. Ezzel szemben a hollywoodi Warner Brothers filmstúdió illetékesei boldogan dörzsölhették a markukat, mivel kiváló érzékkel rendelkezve, szinte apró pénzért (1,5 millió dollár) előre megvásárolták a koncertek film és hangfelvételének a jogát, ami a későbbiekben óriási siker lett a mozikban. Ugyanakkor az egészen ez idáig a rockzenét és a különböző polgári mozgalmakat nem igazán kedvelő és fenntartással kezelő amerikai nyárspolgárság is belátta, hogy nem kell félni az új idők és változások szelétől. A zene, a szerelem és a béke oázisa ugyan mindössze három napig tartott, de az itt szerzett élmények és tapasztalatok szájról szájra jártak az amerikai egyetemeken, illetve munkahelyeken. Sebők János, magyarországi rockszakíró Woodstock népe – Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című könyvében úgy fogalmazott, hogy „Woodstock mítosszá vált, és mint a mítoszokat általában, ezt is sok félreértés veszi körül”. Sebők szerint a félreértések egyike az, hogy a Woodstockot hippi fesztiválként jellemzik.

„Ha mondjuk Forman Hair című musicaljéből indulunk ki, akkor mondhatjuk, hogy Woodstock sokkal inkább volt a jómódú Sheila Franklin és a vidéki fiú, Claude Bukowski fesztiválja, mint mondjuk a hippi Bergeré” – írja ugyanitt Sebők, aki szerint Woodstock a világtörténelem terén is „Mint vízbe dobott kő, hullámokat vetett, és a világ minden táján lettek követői”.

Az persze más kérdés, hogy a Woodstockot is életre keltő underground ellenkultúra manapság teljes egészében felzabálta magát. Ékes példája ennek a könnyűzene elgiccsesedése, elsekélyesedése, illetve az egykoron hasonló szellemi oázisként induló és egy ideig így is működő fesztiválok elüzletiesedése, ellaposodása. Úgyszintén Sebők szerint a hatvanas-hetvenes évek lázadásának eredményei közé tartoznak a kisebbségek és a nők emancipációja is. Woodstock lényegét talán mégis Max Yasgur, a telkét a fesztivál kedvéért bérbe adó 49 éves farmer fogalmazta meg. Szerinte ugyanis a szervezők és a közönség „ország-világ előtt bebizonyították, hogy fél millió ember, képes együtt lenni, hogy három napon keresztül békésen, zenével és vidámsággal töltse el az idejét. És kizárólag vidámsággal és zenével.”