A zajos, zsúfolt Pestről kiérve Óbudára, egy egészen más világba érkezünk. A Flórián tér magas, többemeletes házai mögött feltárulnak előttünk a macskaköves utcák, a régi házak, az öreg templom, az ódon fák – Óbuda csodálatos békebeli hangulatot árasztó világa, Krúdy világa.
A hangulatos Főtéren Szinbád nagyon élethű szobra vár bennünket. A szobor Sanyi Péter szobrász műve, 2013-ban állították fel Krúdy születésének 113. évfordulójára. A szoborművész Szinbádot Latinovits Zoltánról mintázta meg, aki az 1971-ben készült filmben felejthetetlen Szinbádot alakított.
A Szinbád szobor melletti asztalon egy üveg bor, egy üveg szóda és egy üres szék – mintha hívogatna, üljünk mellé!
A Főtér közepén áll Budapest legkisebb kávézója, a Gázlámpa kioszk – a tetején elhelyezett négy gázlámpa ma is üzemel. Ezen a téren zajlik Óbuda kulturális élete, fesztiválok, bornap, adventi ünneplés.
A tér sarkában Varga Imre híres szobra áll, a Várakozók vagy másképpen az Esernyős lányok – a szobrász az esőben álló párizsi utcalányokról kapott ihletet, de Krúdy Gyula is gyakran írt a kiszolgáltatott nőkről.
A Főtérről nyíló udvarban áll a XVIII. századi barokk Zichy kastély, ma Óbuda múzeumának és a Vasarely Múzeumnak ad otthont.
A szomszédos Szentlélek téren régi egyetemre bukkanunk. Emléktábla hirdeti, hogy Zsigmond király építette és 1395-ben IX. Bonifác pápa adta ki az alapítólevelet – teológiát, kánonjogot, orvostudományt és szabadművészetet tanítottak itt.
Átsétálva az Árpád híd alatt, a Szent Péter és Pál-templomhoz érünk – mellette kezdődik a Mókus utca a Mókus sörkerttel , ahol Krúdy szívesen sörözgetett. Ma tatarozás alatt van.
A Korona téren található a Vendéglátó és Kereskedelmi Múzeum, az épület egyik részében lakott Krúdy életének utolsó három évében.
Krúdy Gyula (1878–1933) Nyíregyházán született nemesi családban. Bár apja ügyvédnek szánta, író lett. A legnagyobb sikert a Szinbád-sorozattal és a Vörös postakocsi című regényeivel érte el. A kései romantika képviselője, de műveiben modern és realista jelek is megtalálhatók, nagy mestere a társadalom és lélekábrázolásnak. Műveiben Óbuda utcáit, a derűs polgári világot örökítette meg.
Sokfelé lakott, a Józsefvárosban, a Margit-szigeten: „Nekem sohasem volt otthonom” – mondta, élete végén elszegényedett, írásait már nem nagyon keresték, Óbudán utaltak ki neki szerény hajlékot. Ez a pár szoba ma a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum része. Krúdy dolgozószobája és a család ebédlője látogatható, képek, plakátok mutatják be az író életét.
A Vendéglátóipari Múzeum 1966-ban nyitotta meg kapuit. Bemutatja a XIX. század végi és a XX. század eleji polgári otthonokat. Szép ebédlők, konyhák különféle akkori edényekkel, cselédszoba, éléskamra csipkés polcokkal láthatók, kis kialakított utcácskákban régi boltok találhatók, pl. A Fekete Kutya drogéria, Stühmel csokoládébolt, fűszeres – itt egy érdekesség állt, egy petróleumhordó kis csapokkal, rajta felirat jelezte, hogy mennyit lehet egyes csapokon kiengedni, ha a háziasszony betért petróleumért a lámpásokhoz.
Elfáradva a sok látnivalótól, érdemes átmenni a közeli Kehli vendéglőbe, itt borozgatott Krúdy minden este hajnali kettőig, hazafelé menet magával vitt még egy litert. Reggel hatkor viszont mindig leült az íróasztalhoz, és írt legalább 16 oldalt lila tintával, akár Jókai.
„Csak alkonyatkor ne halljak meg ezen a tájon!” – kesergett Krúdy. Mégis, hajnali háromkor halt meg 55 évesen, az ágya mellett üres borosüveg volt...
Krúdy lánya, Zsuzsa egyszer egy vicces történetet mesélt el apjáról: egyik nyári este a Kehli vendéglőben borozgatva Krúdynak elfogyott a pénze. Hogy ne a családot keltse fel, elküldte barátját, hogy másszon be az ablakon a dolgozószobájába, és hozzon pénzt az íróasztalfiókból. Sajnos épp arra járt egy rendőr, aki az író barátját betörőnek vélte, és letartóztatta. Másnap Krúdynak kellett kimenteni a börtönből.
A nagyon kellemes Kehli vendéglőben természetesen túrós tésztát ettünk tepertővel, hiszen a nóta is mondja: „Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára!”
Krúdy Gyula hálás volt Óbudának, hogy befogadta, Óbuda hálás volt Krúdynak, hogy az író megörökítette műveiben ezt a városrészt.
Márai Sándor nagy tisztelője volt Krúdynak, többször együtt borozgattak. Megírta a Szinbád hazamegy című regényét, melyben emléket állítva az írónak, Krúdy életének utolsó napját mutatja be.
Márai mondta: „Óbudán még pártolják az irodalmat!”
