A muravidéki magyar irodalomról II.

Újjászületés a XX. században

Mák Ferenc

2019. augusztus 5., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Bence Lajos lendvai költő, újságíró és irodalomtörténész Írott szóval (2018) címmel megjelent legújabb kötetében tudományos és történeti összefoglalóját adja a muravidéki magyarság Trianont követő kifosztottságának és önerejéből történt magára találásának. A reformáció korában a Bánffyak udvarában létrejött gazdag irodalmi fölvirágzásnak a török hódoltság vetett véget, hogy az újratelepítés után, a kiegyezést követően jöjjön csak el az útkeresés újabb korszaka. A századforduló néhány emelkedő évtizede után 1920-ban a muravidéki magyarság is kisebbségi sorsba kényszerült, s történelmi magányában, önerejére támaszkodva kellett újjászervezni szellemi és kulturális életét is, amelyre csak az 1960-as években kerülhetett sor.

Bence Lajos (YouTube.com)

Az irodalom, a művészetek és a tudomány fejlődése a Muravidéken szorosan összefüggött a humán értelmiségi közösség kialakulásával és öntudatra ébredésével, mutatott rá Bence Lajos A Naptár és a muravidéki tudományosság kezdetei című tanulmányában. A második világháború és a partizán-megtorlás után a vidék értelmiség nélkül maradt, új, fiatal írástudókat kellett tehát kinevelnie magából a közösségnek. A kevés megmaradt és a pályáját kezdő ifjú tanítói-tanári kar a megszólalási lehetőséget az írásban, a publikálásban találta meg. A Népújság, a Naptár és a magyar nyelvű rádiózás szinte megszólította az írástudókat: az éppen akkor indult Tavaszvárás-nemzedék írói, Szúnyogh Sándor, Varga József és Szomi Pál is tanítói-tanári oklevéllel a zsebükben „váltak a Vlaj Lajossal szárnyait bontogató szlovéniai magyar irodalom első alkotóivá”. A szerző A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században című tanulmányában jelentős fordulatnak vélte a Népújság 1958 januárjában történt megjelenését, amely története során a magyar nyelvű lakosság legfőbb tájékozódási forrása volt, s amely publikálási lehetőséget biztosított a Lendva-vidéki magyar írók számára. Igazi arcát és feladatát a lap a rendszerváltást követően, az 1990-es években lelte meg, s lett mára a muravidéki magyarság értékteremtő szellemi fóruma.

A magyar nyelvű tudományosság kezdete azonban a Népújság megjelenésénél jóval későbbre, a nyolcvanas évek elejére tehető, amikor az irodalom kiteljesedése nyomán az egyre gyakrabban jelentkező elvárásoknak megfelelően, irodalomtörténeti, kritikai dolgozatok és kismonográfiák is a megjelenés lehetőségét keresték. Az irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányok mellett egyre gyakrabban jelentek meg politikai és történelmi, szociográfiai és néprajzi tárgyú szövegek, szociográfiai írások. 1971-ben a Muravidéki Földművesek Naptára új főszerkesztő, Szúnyogh Sándor irányításával, Naptár címmel irodalmi, honismereti és néprajzi jelleget öltött, lapjain először jelentek meg írások a táj jeles alakjairól, Zala Györgyről, Pataky Kálmánról és másokról. Története során a Naptár kiváló műhelynek bizonyult, lapjain nemcsak a muravidéki magyar irodalom kapott megjelenési lehetőséget, de publikációiban kiteljesedhetett a magyar tudományos élet is, így lett története során a Naptár a muravidéki magyar tudományok kincsestára. Szúnyogh Sándor egyik kezdeményezője volt a Lendvai Füzetek kétnyelvű kiadványsorozatnak is, melynek első száma 1973-ban jelent meg Varga Sándor A lendvai tűzoltóság krónikája című tanulmányával. A kiadó hosszabb lélegzetű tanulmányok, krónikák, levéltári dokumentumok és kismonográfiák mellett a tudományos tanácskozások anyagának a megjelentetésére is vállalkozott. Az 1983-ban megjelent 10. szám témája Vlaj Lajos és a muravidéki irodalmi hagyomány volt. 1985 decemberében a Népújság mellékleteként megjelent Muratáj című kiadvány is, amely 1988-ban önálló irodalomtörténeti, művelődési és társadalomtudományi folyóirat lett, kiteljesedési lehetőséget biztosítva irodalomnak és tudományos életpályáknak egyaránt. A Népújság, a Naptár és a Muratáj olyan kiváló alkotóknak biztosított megjelenési lehetőséget, mint Göncz László író, történész, Halász Albert néprajzos, Zágorec-Csuka Judit író, irodalomtörténész, s nem utolsósorban Bence Lajos költő, irodalomtörténész, akik írásaikban újrafogalmazták a muravidéki magyarság történetét.

Bence Lajos most megjelent könyvében így fogalmazott: számukra a „szülőföld mindig a szűkebb hazát, a muravidéki magyarság lakóhelyét jelentette, azt a tájat, ahol a közösség zártsága miatt a paraszti világ még őrizhette Hetés és Göcsej népköltészetének kincseit”. A mozgósító hangvételű, a muravidéki magyarság létezésének súlyát megfogalmazó, a „kiáltást és a mi-tudatot erősítő” művek csak az 1980-as években születtek meg. A muravidékihez hasonló kis közösségek esetében – a burgenlandi vagy a drávaszögi magyarság soraiban – sehol sem volt könnyű az irodalmi hagyományteremtés. A kis létszámú magyarság csak ott tudott szellemi közösséget teremteni, ahol „az egyéni kezdeményezésekből kiindulva megvalósult a magányos szerzői próbálkozások társadalmasítása is. Magyarán: lassanként kialakult egy közös írói–olvasói–művészeti közvélemény a szükséges intézményrendszerrel”, folyóiratokkal, írói társaságokkal és kiadókkal együtt. Rámutatott továbbá: „A kisebbségi-nemzetiségi magyar irodalmak formálódásában a »nemzet napszámosa« attitűd szükségképpen mindenütt jelen volt.” Muravidéken is úgy történt, mint a Vajdaságban: „tanárból lett az író-irodalomtörténész, vagy a könyvtárosból az irodalomszervező, az előadóművész, az újságíróból a kritikus”. Elhatározásukat mindenütt a táj történetének és a hagyományok értékeinek meglelése, a hely szellemének lelkesítő ereje határozta meg. A Lendva-vidéki irodalom „Vlajtól kezdve mostanáig nemcsak jellegében népköltési, hanem funkciójában is, ez adja társadalmi (lét)jogosultságát”. Ez adja identitás-építő és identitás-szervező erejét is. Szúnyogh Sándor írta a Mura menti aranymosókról szóló írásában: „az aranyért, a kincsért mindig és mindenütt szenvedni kell. A Mura aranyát is csak úgy szerezhetjük meg, ha olyan vakmerő fiatalokat találunk, akik felélesztik őseik aranymosási szokásait. Mert az arany most is ott van a parti homokban, a folyó kanyargós szegélyein, a kavicstömeg mélyén.” Bence Lajos Írott szóval című tanulmánykötete páratlanul gazdag összefoglalása a muravidéki magyarság történetének, megjelenésével a Kárpát-medencei magyar közösség is gazdagodott.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége