2024. március 29., péntek

Akik felhívják figyelmünket építészeti értékeinkre

Megnyílt a VIII. Művészet és műemlékvédelem művésztelep zárókiállítása

Kedden este a zentai Városi Múzeumban került sor az immár nyolcadszor megrendezett, Művészet és műemlékvédelem elnevezésű, a VMMI által támogatott alkotótábor zárókiállítására.

Az alkotók munkáikkal felhívják a figyelmet építészeti értékeinkre (Szögi Csaba felvétele)

Az alkotók munkáikkal felhívják a figyelmet építészeti értékeinkre (Szögi Csaba felvétele)

Egy tíznapos alkotási folyamat eredményét mutatták be a Pécsi Tudományegyetemről és az újvidéki Művészeti Akadémiáról ideérkező fiatal művészek, akik Zenta építészeti emlékeit megismerve, a műemlékvédelem fontosságát hangsúlyozva készítették el munkáikat. A megnyitó közönségét dr. habil. Raffay Endre művészettörténész, a telep művészeti vezetője, a házigazda nevében pedig Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntötte. A tárlatot Virág Gábor író, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója nyitotta meg.

Gondi Martina mindazon személyek tiszteletére tartotta meg üdvözlőbeszédét – a Bibliából idézvén a boldogságról –, akik évről évre visszatérnek erre a művésztelepre, megszerették Zentát, jól érzik itt magukat, és igyekeznek valamit hozzátenni a rendezvénysorozathoz.

Raffay Endre gondolatait, jó szokásához híven, az illetékes szervekhez címzett kritikájára élezte ki, mondván, már nyolcadik alkalommal zajlik itt ez a munka, amely a régi, értékes épületek pusztulását hivatott megakadályozni, ennek ellenére nem látott még egyetlen olyan zentai műemlékhomlokzatot sem, amelynek felújítását a város vezetősége támogatta volna. Pedig azok hozzátartoznak a városképhez, ez pedig nem magántulajdon kérdése, hiszen egy település úgy válik igazán otthonossá mindenki számára, ha ezekre is gondot és pénzt fordítunk. A telep fiatal képzőművészei megteszik a tőlük telhetőt, munkáikkal felhívják a figyelmet építészeti értékeinkre, a többi azonban már az illetékesek dolga lenne.

Virág Gábor az irodalmat állította párhuzamba az építészettel, felidézve Horváth László építész barátjával kamaszkoruk óta esett közös kalandjait. Horváth mert nagyokat álmodni, majd azokat meg is valósítani falujában, Kishegyesen – Virág pedig időközben rájött, hogy szakmáik között nem is olyan nagy a távolság, mint ahogyan azt eleinte képzelte: – Minden épület egyben térmanipuláció is, egy jel a tájban, először nekik is látniuk kell a konstrukciót, a szerkezetet, hogy a vázat díszíteni kezdhessék, minden téglának, szögnek, cserépdarabnak külön figyelmet kell szentelni, hiszen mindegyiknek története, nemcsak múltja, hanem jövője is van. S ahogyan az irodalmi szövegek későbbi útját is pátyolgatniuk kell a kritikusoknak, irodalomtörténészeknek, az építész munkáját is őrizni kell, s ha eljön az idő, védeni is, védetté nyilvánítani.

– A fentieket afféle példabeszédként szerettem volna elmondani, tanúságtételként elsősorban a zentaiaknak, de mindannyiunknak is, arról, mindig van lehetőségünk a romokból, szeméttelepekből csodákat varázsolni, mindig meg tudjuk mászni a hegyeket, ha kellő hit, kitartás, elszántság és ihletettség van bennünk, biztosak lehetünk abban, hogy egyszer minden olyan épületre felkerül a műemlékvédelmi tábla, amely azt megérdemli, amely valamiért fontos volt az életünkben – zárta beszédét a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója.

A művésztelep bemutatkozó alkotói a következők voltak: Deák Anita (Zenta), Pusztai Dávid (Péterréve), Iván Violetta (Szenttamás), Király Olga (Zenta), Csatlós Asztrid (Szeged), Gregóczki Réka (Jósvafő), Vida Zsófia (Budapest), Kincses Endre (Zenta – Pécs), Márfi Anna Virág (Szombathely), Mohai Ádám (Pécs), Juhász Villő Szilvia (Balatonfűzfő), Papp András (Magyareglegy), Nagy László (Pécs), Sámson Péter (Vecsés), Czimbalmos Boglárka (Békéscsaba), Lévay Fanni (Hódmezővásárhely), Bőhm Dorottya (Szentendre), Madari Kinga (Budapest) és Raffay Anna (Budapest). Vezető mesterük dr. Horváth Csaba Árpád szobrászművész.