Százhetven évvel ezelőtt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc végóráit élte. 1849 júniusának közepén Rüdiger és Paszkevics orosz tábornokok vezetésével több oszlopban közel 200 000 fős orosz hadsereg indította meg támadását Magyarország ellen. A kormány és az országgyűlés július második felében Szegedre költözött, miközben a császári csapatok az orosz erőkkel együtt folyamatosan nyomultak előre, és hamarosan Szabadkát is elérték. Ennek az eseménynek kedden volt a százhetven éves évfordulója. Az akkori eseményeket Iványi István városmonográfiájának segítségével elevenítjük fel.
A Georg Heinrich Ramberg altábornagy vezette III. hadtest július 22-én indult el Pestről, majd Vadkerten és Halason át július 29-én Mélykútra érkezett. Másnap, július 30-án a császári hadsereg ellenállás nélkül bevonult Szabadkára. A város őrsége még a bevonulás előtt Szegedre vonult vissza. A két utolsó huszár éppen a bevonuló császári csapatok előtt lovagolt ki a piacon át a városból. A bevonulás hírére több, a forradalomban aktívan részt vett személy, a tanácstagok és maga Kuluncsics István polgármester is elmenekült, utóbbi magával vitte a város pecsétjét és kulcsait. Ramberg miután bevonult a városba, Szabadkán is kihirdette az egész országra érvényes ostromállapotot. Az altábornagy a városházán a város elöljárói után érdeklődött, akiknek java része elmenekült Szegedre. Egyedül Arnold Frigyes főbíró jelent meg Ramberg előtt. Így az altábornaggyal együtt érkező Kacskovics Károly tejhatalmú császári és királyi polgári biztosnak az volt a feladata, hogy új tisztségviselőket nevezzen ki a birtokba vett város számára. A Kacskovics által kinevezett főjegyző, Prokopcsányi Tivadar az új városi jegyzőkönyv elejére egy a forradalmat és a szabadságharcot elítélő memorandumot írt.
„1849. évi jul. hó 30-ka Szabadka szab. Kir. városára nézve örökké nevezetes marad városunk történetében azon okból, hogy múlt 1848. évi márciusi napok óta Ő felsége V. Ferdinánd koronás fejedelmünk a szabadság s egyenlőség alapján hozott s megerősített törvények visszaélésével, főleg pedig későbben kifejtett uralkodás után vágyódó s legutóbbi 1836. évi lengyel lázadás elnyomásával világszerte elszéledt és e békés hazánkban összesereglett lázadók bűnös ármányaira hajló párt keletkeztével, e városunk lakossága is nyughatatlan szellem, s néhány kóbor communismus káros magvait elhinteni igyekező rebellis szavai által áthatva, de főképen későbbi hónapokban felség jogait bitorló Kossuth-féle kormánynak terroristikus rendszere által felséges uralkodó ausztriai ház iránt elődei példájára mindenkor híven megőrzött jobbágyi hűségtől s igaz szeretettől eltántorítva – végre leghöbb óhajtásra s leirhatatlan örömére azon nap reggeli 9 órakor bevonult cs. kir. katonaság, jelesül pedig Ő nagyméltóságú Ramberg altábornok úr vezérlete alatt álló III. hadtest megjelenésével ismét szerencsés vala elérni azon várvavárt, évekig megszokott békés s rendes állapotot, melyben anarchia örvényéből kisegíttetve, csendes s munkás életet élve, jelenleg uralkodó Ő cs. kir. Felség I. Ferenc József törvényes fejedelmünk iránt leghűbb jobbágyi ragaszkodását szabad tetteivel tanusíthatja.” – olvasható Iványi István könyvében a memorandum szövege.
A memorandumból az is kiderül, hogy Arnold Frigyest „ki ittmaradásával tanúsítá józan gondolkodását, eddigi hű hivataloskodását tekintetbe véve” polgármesternek nevezték ki. Ramberg az új vezetésnek megparancsolta, hogy katonáinak másnapra 600 pár bakancsot és 200 pár csizmát teremtsenek elő, valamint a város csizmadiáit rendeljék a tábori csizmadiák mellé, hogy segítsenek a katonák cipőinak javításában és foltozásában. Elrendelték továbbá, hogy a város polgárai 48 órán belül adják át Blagoevics István tanácsnoknak a birtokukban lévő Kossuth-bankókat, hogy azt utána megsemmisíthessék.
