Aki járt már a magyarkanizsai községhez tartozó kis falucskában, Tóthfaluban, az tudja, hogy ez az a település, ahol mindig történik valami.
Folyamatos lendületben van a lakosság, ami meg is látszik a faluban zajló életen, ugyanis nemcsak építkeznek, hanem a régi dolgokat is igyekeznek megőrizni. Éppen a régi dolgok megőrzése, illetve újratanítása zajlott a hétvégén is, amikor különleges hangulatú háromnapos lovastábort tartottak. A programsorozat kiötlője a tóthfalui Kálmán Jenő volt, aki gondolt egy merészet, és megmutatta, nem kell ahhoz túlzottan sok minden, hogy létrehozzunk valami olyasmit, ami az utódaink javát szolgálja. Harminckét gyermek sereglett össze a környező településekről azért, hogy a sátortáborban mindenféle technikai eszközt mellőzve töltsék el a szabadidejüket, mégpedig olyan módon, hogy az önfeledt szórakozás mellett új ismeretekkel is gazdagodhassanak. A közelmúltban megalapított Almás-vasderes Hagyományápoló Egyesület tagjainak nem titkolt célja volt, hogy egy kupacba gyűjtsék a lovakat szerető embereket, illetve hogy már az egészen kis gyermekeknek is megmutassák, milyen életet éltek elődeink egykoron, amikor még a legfontosabb munkaeszközök nem a gépiesített világból érkeztek.
– Már évek óta szerettem volna létrehozni egy lovastalálkozót itt, Tóthfaluban, aminek, úgy tűnik, most jött el az ideje. Péntektől vasárnapig tartottuk meg a tábort, amelynek az utolsó napi programjába iktattuk be a lovastalálkozót, természetesen a gyermekek nagy-nagy örömére. Bemutattuk, hogyan dolgoztak régen, amikor még a ló volt az ember legfőbb munkaeszköze, nem pedig a különféle gépek – mesélte Kálmán Jenő, aki a találkozó és a tábor tapasztalatait összegezve leszögezte, úgy tűnik, nem is volt meddő ötlet egy ilyen tábornak a létrehozása, mivel a gyermekek nagyon érdeklődőek voltak, és szemmel láthatóan igencsak élvezték a számukra szervezett programokat.
Kézműves-foglalkozásokat tartottak nekik, valamint az ilonafalui Baráthok kútjához is elmentek fürdőzni, tehát a szervezők minden idejüket igyekeztek kitölteni. A fő attrakcióra azonban vasárnap került sor, amikor a lovasok felvonultak a falu utcáin, megkocsikáztatva mindenkit, aki szeretett volna ebben a különleges élményben részesülni. Ezt követően pedig bemutatták azt, hogyan szántottak régen, illetve milyen egyéb munkákat tudtak az emberek elvégezni a lovak segítségével. A gyermekeket sem hagyták unatkozni, hiszen számos ügyességi játékot szerveztek nekik, ugyanakkor a helybeli művelődési egyesület tagjai is felléptek, akik még színesebbé tették az amúgy is kiváló hangulatban zajló eseményt.
– A lovazás napjainkban már teljesen háttérbe szorult. Ezt saját bőrünkön is tapasztaljuk, hiszen az elmúlt években például már a lóval való ekézést is elhagytuk. Azelőtt a veteményeskerteket elmunkáltuk úgy, hogy ne legyen traktornyom benne, mára azonban már ez is megváltozott. Éppen ezért szerettük volna megmutatni a fiataloknak, hogy milyen volt régen, abban a világban, amelyben még nem a számítógép volt az uralkodó – magyarázta a fő szervező, aki örömének adott hangot annak kapcsán, hogy vasárnap húsznál is több lovas futott be Tóthfaluba, ki lóháton, ki fogattal, valamint azt is előrevetítette, hogy jövőre is mindenképp megszervezik a tábort, sőt már azon gondolkodnak, hogy milyen tartalommal tudnák még inkább bővíteni annak programkínálatát.
A tábor megszervezésében és lebonyolításában nagy segítséget nyújtott Kalmár Hajnalka, az egyesület tagja is, aki mindvégig a gyermekekkel foglalkozott.
– A párom révén kerültem bele ebbe a történetbe, aki nagyon szereti a lovakat. Egy ilyen táborban részt venni különösen szép élmény, mert a gyerekek nemcsak eltöltik a szabadidejüket, hanem hasznosan tehetik azt meg, miközben rálátást kapnak egyebek mellett arra is, hogy milyen lehetett egykor az élet térségünkben. Mindvégig azt láttam a gyermekeken, hogy nagyon nyitottak voltak, és kifejezetten élvezték a szabad teret, annak pedig külön örültem, hogy az elmúlt napokban egyetlen számítógép sem került elő – emelte ki Kalmár Hajnalka.
A tóthfalui lovas élménytábor bár az első volt, a szervezők szerint egészen biztosan nem az utolsó, hiszen saját bevallásuk szerint máris azon törik a fejüket, hogy a jövő évit hogyan tehetnék még vonzóbbá a majdani résztvevők számára.