Hernádi Krisztina beszédtanár: A táborban nagyon sok ritmus- és koncentrációs gyakorlatot végzünk (Gruik Zsuzsa felvétele)
Hernádi Krisztina logopédus és beszédtanár. Munkájával segíteni szeretné a fiatalokat abban, hogy eligazodjanak a kommunikáció izgalmas világában. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít, továbbképzéseken, workshopokon, színházi tréningeken oktat beszédtechnikát. A Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Táborának évek óta visszatérő beszédtanára. A szakemberrel az idei MAdT táborban találkoztunk, és arról kérdeztük, miben más a mai fiatalok beszéde, mint az idősebbeké, és mi minden nehezíti számukra a szép beszédet.
• Hogyan beszélnek a mai fiatalok?
– Általánosítani nem lehet, és én nem is a beszédállapotban látok generációs jellemzőt, hanem a beszédhez kapcsolódó részképességekben. Ilyen például a koncentráció. A fiatalok nehezebben koncentrálnak, mint öt, tíz, tizenöt évvel ezelőtt. Ennek nyilván hatása van a beszédre és a beszédtanulásra is. Hogy bármit tudjunk változtatni a beszéden, ahhoz bizony figyelem kell. Mégpedig nemcsak általános figyelemre van szükség, hanem befelé kell figyelni például a beszédszervi mozgásokra. Ha ezzel probléma van, az bármilyen beszédkorrekciós folyamatot megnehezít. Lehet, hogy a statisztika szerint manapság több a beszédhibás ember, mint pár évtizeddel ezelőtt, de én sokkal inkább a koncentrációs problémákban látom a nehézséget.
• A koncentrációs képességen kívül milyen részképességek függenek össze a beszéddel?
– Például a hallás és a hallási figyelem vagy a térben való tájékozódás. Utóbbinak a beszédben való szerepét talán nehezen tudjuk elképzelni, de érdemes belegondolni, hogy minden hangzónak megvan a maga nagyon pontos képzési mozzanata. A beszéd nem más, mint egy koordinált mozgássorozat. Amikor azt mondom, hogy ide vagy oda tedd a nyelved, az már egy térben való mozgásra utal. Aki ebben nehezebben tájékozódik, annak a beszédszervi finommozgásban is lehet nehézsége, mozgásos ügyetlensége.
• Mi az oka, hogy a mai fiataloknak problémáik akadnak ezekkel a részképességekkel?
– A térbeli tájékozódásnak összetett és szerteágazó okai vannak, a koncentrációs problémák viszont teljesen egyértelműen arra vezethetők vissza, hogy ez a generáció már az internet és az információs dömping világában nőtt fel. Ők egészen másképpen fogadják be az információt, mint az idősebbek. Egyszerre jóval több ingert képesek befogadni, ám sokkal felületesebben, mint régen, amikor még nem volt mobiltelefon meg számítógép. Tehát egyszerre nagyon sok helyre figyelnek, de csak felületesebb figyelemmel.
• A beszédben mindez hogyan nyilvánul meg?
– A beszédfoglalkozásokon a tanár mindig visszajelez arról, hogy ő mit hall: neked a sziszegő hangokkal van problémád, neked nagyon lecsúszott a hangod, és így tovább. Viszont egészen addig, amíg az illetőben ez nem tudatosul, amíg nem képes megfigyelni a saját beszédszervi mozgásait, vagy meghallani az eltéréseket, addig nem fog tudni rajta változtatni. Ha a figyelem elnagyolt, akkor nagyon nehéz a beszédszervi mozgásokra koncentrálni. A MAdT tábor kapcsán mindig elmondom, hogy ez az egy hét nem elegendő arra, hogy beszédhibákat javítsunk. Szeretem mindig felhívni a figyelmet arra, hogy kinél milyen problémát hallok a beszédben, de itt nem tudjuk kijavítani őket, hiszen ezek hosszadalmasabb folyamatok ennél. A táborban nagyon sok ritmus- és koncentrációs gyakorlatot végzünk éppen azért, hogy ezzel felkiáltójelezzük: enélkül nem megy.
• A budapesti és a zentai fiatalok beszéde között van lényeges eltérés?
– Csak a tájnyelvi ejtésből, az adott tájegységre jellemző eltérésekből fakadóan. Egyébként nincs különbség, nem több a beszédhibás ember sem itt, sem ott. A különbségek a tájnyelv használatából erednek, például vannak plusz magánhangzók. Klasszikus példája ennek a vajdasági középzárt ë hangzó. Hangsúlyozás, beszédritmus tekintetében pontosan ugyanazok a problémák merülnek fel a teljes magyar nyelvterületen.
• Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az internet és a közösségi média elterjedése óta a kommunikáció nagyon nagy mértékben zajlik írásban?
– Ez biztosan fontos tényező. Nem vagyunk rákényszerítve a szép beszédre. Ha valamit nem gyakorlunk rendszeresen, akkor az egy picit satnyul, egy picit ellustul, kopik. Ez így van a beszéddel is, hiszen sokszor könnyebb bepötyögni, leírni valamit. De messzebbre vihet minket ez a téma, például a szókincs tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy az kevésbé gazdag, a beszédszervi működés tekintetében meg azt, hogy ez is kicsit elnagyoltabb.
• Aki nem foglalkozik színjátszással, annak is fontos lehet a beszéd fejlesztése?
– A színjátszóknak mindig elmondom, hogy szerintem a beszéd nem ünneplőruha, nem akkor kell szépen beszélni, amikor majd egyszer színpadra kerülök. Ebből következően az lenne fontos, hogy a hétköznapokban is igényesebben és pontosabban beszéljünk. Így az is teljesen mindegy, hogy színjátszóról beszélünk-e, vagy sem.
• Az idősebb generáció hogy beszél?
– Attól függ, ki mit tanult, ki mit szokott meg, kinek milyen az életformája, életvitele. Nem mindegy, hogy sokat kommunikál, vagy keveset. Nem lehet általános vonásokat kiemelni, a generációk közti különbségek nem jellemzőek. Egy generációs jellegzetesség, hogy a kamaszok nagyon zártak, nagyon elnagyolt a beszédük. Aztán a kamasz felnő, és lehet, hogy egy továbbra is zártan és lustábban beszélő felnőtt lesz belőle. De az is lehet, hogy az élet rákényszeríti a jobb artikulációra. Ekkor olyan felnőtt lesz belőle, aki picit pontosabban beszél.
