2024. március 28., csütörtök

A Brexit miniszterelnöke

Szerda délután II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője Boris Johnsont bízta meg kormányalakítással. Ezzel a volt brit külügyminiszter, London egykori polgármestere lett a szigetország ötvenötödik, a hatvanhét éve uralkodó II. Erzsébet tizennegyedik miniszterelnöke. Johnson így elmondhatja magáról, hogy sikeres újságírói karrierje után, politikai pályája is a csúcsra vezetett. Ugyanis a brit politika fenegyereke egyetemi tanulmányai után zsurnalisztaként kereste a kenyerét. Többek között olyan neves lapok szerkesztőségében dolgozott, mint a The Times vagy a The Daily Telegraph. Végül 1999-ben a The Spectator című politikai hetilap főszerkesztője lett. Az ezredforduló környékén kezdődő politikai karrierje azonban már kicsit döcögősebben ívelt felfelé. Hiszen korábban négy letehetősége is nyílt arra, hogy beköltözzön a Downing Street 10-be, de azokat, legfőképp saját baklövései miatt, elszalasztotta.

Az új kormányfő politikája és legfőbb célja egy-egy szóban összefoglalható, politikája: a Brexit, legfőbb célja: október 31., vagyis az Egyesült Királyságot határidőn belül kiléptetni az Európai Unióból. Persze ez így leírva nagyon egyszerűnek hangzik, azonban Johnsonnak egy meggyengült párt élén, egy politikai válság közepette és egy megosztott országban kellene három hónap alatt véghezvinnie azt, amit Theresa Maynek három év alatt sem sikerült. A brit konzervatívok a legutóbbi európai parlamenti választásokon, a megszerzett alig több mint kilenc százalékukkal, soha nem látott mélységekbe zuhantak. A parlamentben a Konzervatív Pártnak nincs meg az abszolút többsége. A protestáns északír Demokratikus Unionista Párttal kénytelenek koalícióban kormányozni. Ennek tetejében a konzervatív frakció is megosztott a Brexit kérdésében. Ugyanakkor a brit társadalmat is megosztja a Brexit. A britek EU-párti és EU-ellenes táborra szakadtak. Sőt az ország egysége is veszélyben van, hiszen Angliával ellentétben Skócia, Észak-Írország, Wales és a parányi Gibraltár lakosságának többsége is a Brexit ellen szavazott 2016-ban. Skóciában ennek következtében, a 2014-es sikertelen népszavazás után, újból felerősödtek a függetlenségi törekvések, Észak-Írországban pedig az esetleges kilépés után újra életbe lépő határellenőrzés okoz feszültségeket. További problémát jelent, hogy az észak-írországi rendezésről kötött, 1998-as nagypénteki megállapodás lehetővé teszi egy referendum kiírását az Írországgal való egyesülésről, abban az esetben, ha nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését pártolja.

Boris Johnson azonban bízik a sikerben. A konzervatív vezetőválasztás után megtartott győzelmi beszédében arról beszélt, hogy egyesíti a konzervatívokat, és lendületbe hozza az országot. Miután átvette a királynőtől miniszterelnöki megbízatását, radikálisan átalakította a kormányt úgy, hogy abban túlsúlyba kerültek a Brexit-párti konzervatívok. Így például az új külügyminiszter, Dominic Raab a keményvonalas Brexit-pártiakhoz tartozik, a miniszterelnökség élére pedig az a Michael Gove került, aki a 2016-os Brexit-kampány arca volt. Az új miniszterelnök csütörtökön elmondott alsóházi beszédében igyekezett megnyugtatni az országban élő külföldi munkavállalókat, hogy az országban maradhatnak és folytathatják jelenlegi életvitelüket. Elsődleges feladatának pedig azt tűzte ki, hogy a mostaninál előnyösebb Brexit-megállapodást harcol ki a királyság számára. Ám Johnson alig költözött be a Downing Street 10-be, máris tornyosulnak a viharfellegek miniszterelnöksége felett. Ugyanis Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke csütörtökön kijelentette, semmikép sem tárgyalható újra a megkötött megállapodás.

Boris Johnson miniszterelnökségében egyelőre egyaránt ott van a váratlan siker, és a Theresa Mayhez hasonló csúfos bukás lehetősége is. Bármit is tartogat a jövő, már most szemtanúi lehetünk egy politikai furcsaságnak. Boris Johnson 2016-ban a Brexit-pártiak táborát erősítette. A választóinak legnagyobb megdöbbenésére azonban az igenek győzelme után, David Cameron lemondásakor, nem indult a miniszterelnöki tisztség megszerzéséért. Így végül Theresa Mayre hárult a hálátlan feladat, hogy párttársa politikáját végrehajtsa. Ezt Johnson hívei közül sokan úgy értelmezték, hogy cserben hagyta választóit. Három évvel később úgy látszik mégiscsak a szakács eszi meg saját főztjét. Az, hogy az étek ehető vagy elsózott, október 31-én kiderül.